Holdfény pihen a tavon, mint selyem a kézfejen, a víz tükrében nyugszik az Ég, lassú, áttetsző ütemben.Tovább olvasom…
Fák tetején már ősz oson, tó tükrén színesedő lomb, tó partján még nyár emléke, székekből árad a meséje.Tovább olvasom…
Kis unokám, aki kora ifjúságát meghazudva, értő horgász hírében állt, gondolt egyet, s estefeléTovább olvasom…
Szél ringatja a fákat, dalolnak a madarak. A Nap is nyugszik, fáradt. A mókusok alszanak.Tovább olvasom…
Lágy árny borul a lápos rétre, szellő susog, mint halk ima, a fák közt csend ül, esti béke hullt lombbal és árnyakkal ma.Tovább olvasom…
Lágy szellő simogatja a vizet szerelmesen, Csak én ülök a parton némán, egyedül. Mögöttem cinkosul összebújnak a fák. Egymáshoz simulva kéjesen zúgnak.Tovább olvasom…
Rám tekintő nap, a padon ülve, a fűz alatt, mintha szívem könnyeit szárítaná, cinke kúszik fel ágán,Tovább olvasom…
Kis unokám, aki kora ifjúságát meghazudva, értő horgász hírében állt, gondolt egyet, s estefeléTovább olvasom…