Néha

Holdfény pihen a tavon,
mint selyem a kézfejen,
a víz tükrében nyugszik az Ég,
lassú, áttetsző ütemben.

A jég alatt élet dereng,
finom, halk mozdulat,
mint amikor a szív már tudja,
hogy maradni szabad.

Ágak csöndje tartja az éjt,
karcsú, csöndes vonalak,
köztük a fény megpihen,
és mindent átalakít.

A pillanat könnyű és nyitott,
mint egy mély levegő,
ahol a létezés önmaga,
és néha meg kell állni,
hogy a fény utolérjen.

Hozzászólások (2 darab)