Tükörbe nézek – ez már nem én vagyok, csupán egy árnyék áll ott, mozdulatlan. Szemében sötét fény, mint mély patakok, és hallgat, mint holdtalan éjjel a hang.Tovább olvasom…
Sok formában szólít a szeretet, de egyetlen forrásból árad. Mielőtt bárki megérintene, már ott él bennemTovább olvasom…
A víz szelíd, ha nézed, de mélyén arcok ringnak. Nem múltak ők, csak emlékek, melyek benned laknak.Tovább olvasom…
Mikor Káin megölte Ábelt, könnybe borult az ég, Éva szíve kettéhasadt, elvesztette gyermekét.Tovább olvasom…
Holdfény fut szobádon körbe, hajnalban ne nézz tükörbe: kócos hajad szála görbe, szemed apró, pici, törpe.Tovább olvasom…
Nézem a tükröt, felém fordítva tartva, Ki feslik benne, borvörös csókjával rajta? Ki lehet a kémlelő szeplőtelen arca, Kinek éjjel-nappal szemétTovább olvasom…
A legszebb reggelen ébredtem, napsütötte zöld természetben csak néztem. Mi ez a fény, kérdeztem magamban, bámulva a szép tájat halkan, csendben.Tovább olvasom…
Éjszakai bagoly lettem. Egyedül, itt ülök szobámban, szótlan. Künn kuvikol a sötét éjszaka.Tovább olvasom…