A kislány

A legszebb reggelen ébredtem,
napsütötte zöld természetben csak néztem.
Mi ez a fény, kérdeztem magamban,
bámulva a szép tájat halkan, csendben.

Este majd megint eljön az a tündér, érzem,
vagy csak álom? A fákat néztem.
Száguldani egy lovon,
átrepülni minden fán,
felszállni az égbe, egy sas hátán.

Mesevilág várja a kislányt megint ma este,
tündérek, manók története viszi,
álomba minden este,
mert a kislány álmodik,
zöldülő réteken rohan,
este pedig álomba zuhan.

Kislány vagyok, álmodom,
egyszer velem jöhetsz utamon,
átrepülni minden fán,
felszállni az égbe, egy sas hátán.

Mesevilág várja a kislányt megint ma este,
tündérek, manók története viszi,
álomba minden este.
Mert a kislány álmodik,
zöldülő réteken rohan,
este pedig álomba zuhan.

Átrepülni szeretnél minden fán?
Utad lehet csak álom,
és csak egy világ talán.
Ki vagy te, ki szólsz hozzám, és zavarsz,
gondolataim összekavarsz?!

Én vagyok te, te vagy én,
napsütötte zöld természetben
nézz, s meglátsz engem.
A tündér vagyok,
nézz tükörbe,
s magad látod minden este.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.