Éjszakai bagoly

Éjszakai bagoly lettem.
Egyedül, itt ülök szobámban,
szótlan.
Künn kuvikol a sötét éjszaka.
Már rég elmúlt éjfél,
de itt bent a fény ég még.
Fáradhatatlanul írok.
Megállni, pihenni nem tudok.
Egyre másra folynak
tollam alól a friss sorok.

Zeng a csend a fülemben.
Hangja éles s a kérdés,
mit feltesz, oly váratlan s érdes.
Nem is tagadom, hogy meglep:
Mondd, Barátom, mit gondolsz,
tollal küzdeni, írni a mai világban
vajon még érdemes?
Nem csupán feleslegesen kidobott energia
egy újonnan megírt vers minden sora?
Vajon akadnak-e manapság is még oly emberek,
kik el is olvassák verseidet?

Tollam most megáll kezemben,
felnézek, s megpillantom,
saját magam elszánt képét
szemben a falon a tükörben.
Sóhajtok egy mélyet, megnyugszom,
s a félbehagyott írást folytatom.

Hozzászólások (3 darab)