Amikor új iskolába kerültem, nem én voltam az egyetlen, idegenként össze is verődtünk, padtársak és barátnők lettünk.Tovább olvasom…
Nem tudtam, mennyire nehéz türelmesen tűrni a változást, mikor tépett idegekkel kell elfogadni a hanyatlást,Tovább olvasom…
Kinyitom a boldogság ajtaját, mely oly régóta váratja magát, a kulcsot sokáig kerestem, azt hittem, örökre elveszítettem.Tovább olvasom…
Túl sok volt minden, lépnem kellett. Sokat adott nekem, de még többet elvett. Voltak szép pillanatok, mámoros napok, Tudtam, mit adok, de kapni mit kapok?Tovább olvasom…
Nyitott életem könyve fekszik a párás fűben lapjai hívogatóan lengnek a szélben.Tovább olvasom…
Harmadik harmadában élem az életem. Én azt hittem, hogy a létezés az végtelen. Most itt vagyok, majd ott leszek!Nem! Az nem lehet, hogy minden földiTovább olvasom…
Kézben fogom a hiányt a kirakósom szélén egy apró, furcsa forma, életem egy darabja.Tovább olvasom…
A ház, melyben lakunk ma, otthonunk valaha, nekem már nem az régóta, mi volt egykor.Tovább olvasom…