Virág, te halk szellő vagy, ki mosolyt hoz a nappalokba. Lépésed csend – mégis megmarad, mint emlék, mely egy dalban szól.Tovább olvasom…
Van egy hely benned, ahol nem szól a világ. Ahol nem kell bizonyítani, nem kell erősnek lenni.Tovább olvasom…
Ártatlan szó, régi dallam, Melyet a szív nem felejt. Ártatlan szóval szól az élet, A szív, még hinni képtelen .Tovább olvasom…
Hirtelen és váratlanul távoztál a zajos világból. Időm se volt elbúcsúznom. Teljesen elvesztem, a kimondatlan szavak sokaságától.Tovább olvasom…
Virágillat szállt a tavaszi réten, s te ott álltál a kellős közepében, én csak néztelek elég messziről, próbáltalak kihívni az illatfelhőből.Tovább olvasom…
Az év utolsó virágai nyílnak, halvány lámpafénynél mesét mondanak: mesélnek szép kikelet csodáiról, szerelmesen illatozó nyárról.Tovább olvasom…
Az utca hangos volt, mindenki rohant. Senki nem figyelt az idős emberre, ki magába roskadva, csendben ült, egy eldugott ajtó szegletében.Tovább olvasom…
Föld takaró hó-paplan alatt, jövő zálogai – a magvak; a tél havában szenderednek, őrzik álmát a kikeletnek.Tovább olvasom…