Túrj lágyan kócos, vad fürtjeimbe, húzz válladra, hogy megpihenjek, nincs csillag, se Nap, se Hold az égen, csak szemed csillogása világít be mindent.Tovább olvasom…
Csendes szél söpör végig a poros utcán, Gondolataimat, álmaim felkapja, s vele szállnak, S a bennük lévő szerelem és fájdalom, Vérpirosra festi falát minden háznak.Tovább olvasom…
Kabátom zsebeiben pihennek kezeim, a téli napfény éppen hogy melegít, felnézek az égre, válaszom megkapom, mindig lesz valahogy, suttogja angyalom.Tovább olvasom…
Engedem a múltat. Örömmel fogadom a jövőt. Tudom, szebb és jobb lesz, és én ezt szívesen megvárom.Tovább olvasom…
Egy régi, díszes láda áll a szoba közepén, mint elfelejtett mondat a csend peremén. Indák kanyarognak fedelén, s oldalán, mint megfáradt emlékek az idő homlokán.Tovább olvasom…
Amikor belépsz, a csend irányt vált – lélegzik minden körülöttünk, a pillanat elfelejti,Tovább olvasom…
Halk sóhajjal kúszik a szél a föld izmos vállára, Meleg fuvallattal bújik a tél nagykabátjába. Kacér kéjjel simogatja a vén agg hideg testét, Csókot lehel zord arcára, megenyhítve a szívét.Tovább olvasom…
Kis manó varázsol, karácsonyiTovább olvasom…