Vörösben izzik a szív lángvihara, Lázból fakadnak a pirkadó égi szavak. Kék árban fuldoklik arc és néma fájdalom, Csönd temet el minden emléket, bánatot.Tovább olvasom…
A víz nekem nem egyszerű elem. Nem tárgy, amit érinteni lehet, hanem lélegzet: az élet első rezdülése,Tovább olvasom…
Isten kezében van a sorsunk Ő vezet, hogy célba jussunk. Néma jajszó, csendes ima, Ne gondold, hogy az Út az sima.Tovább olvasom…
Ha én lennék a szeretet, lelked kísérője lennék. Ha én lennék a gyűlölet, messzire elkerülnélek.Tovább olvasom…
Az erdőt s mezőt járom most is én, mint a Bakonyban annak idején. Ott születtem egy kis faluban, a Somlóhegy lábfején.Tovább olvasom…
Vannak szavak, amelyek megtartanak, amikor minden más elveszni látszik. Hitként kapaszkodnak belénk, mint egy halk imádság, Amit talán nem is mondunk ki, csak érezzük, hogy valaki mégis meghallja.Tovább olvasom…
Harang zúg most a fáradt föld felett, Égbe sírnak halk könyörületek. Múlt ködéből arcok integetnek, A csendbe hullnak elfeledett estek.Tovább olvasom…
Egyedül ülök a tóparton, felhők között napfény ragyog, aranyszínű fátyla lebben, majd eltűnik sejtelmesen.Tovább olvasom…