A fény ujja a lombok között játszik, arany port szór a víz fodraira, és a vízesés fehér fátyla szelíden öleli a köveket.Tovább olvasom…
Apró kezem markolta a magot, szívem a tyúkok közt ritmust dobogott. Fehér és barna tollú kis sereg, szaladt felém, hogy reggelit vegyenek.Tovább olvasom…
Virág, te halk szellő vagy, ki mosolyt hoz a nappalokba. Lépésed csend – mégis megmarad, mint emlék, mely egy dalban szól.Tovább olvasom…
Csilingel a pohár, jég táncol benne, citrom illata száll a levegőben. Mentalevél hűsít a tenger part ölében, napfény simogat, sós levegő a tengerbe hívogat.Tovább olvasom…
Ha kérhetek, csak annyit kérek: hadd legyek mindig csend – és önmagam.Tovább olvasom…
Én vagyok. Bennem él a tűz és a jég, az örvénylő láng, és a csendbe fagyott óceán.Tovább olvasom…
Hazugság-jég, fájdalom-jég, a múlt gyászának szikrázó csöndje. Ahogy a Nap felkel bennem,Tovább olvasom…
Csendben nyílik az éj kapuja, hol a lélek szabadon szárnyal. Fény és árnyék tánca ringat, hív, szólít az álmok világa.Tovább olvasom…