Amikor a színes falevelek közt lágyan ringatózik a pókháló, amikor a mosolygó piros almátTovább olvasom…
Lehunyja szemét a világ, a szél is csak suttogni mer, a csillagok szíve virág, s a fény most lágyan átölel.Tovább olvasom…
A víz szelíd, ha nézed, de mélyén arcok ringnak. Nem múltak ők, csak emlékek, melyek benned laknak.Tovább olvasom…
Lángból születtem, te jégből érkeztél, szívemre fagyva mégis felégtél. Szikra lett minden kimondott szavad, forróság ringatta jeges arcodat.Tovább olvasom…
Lélegzem. Csend ül a tájon, fák hajolnak szél ölébe, susogó lomb közt énekelnek madarak a reggel fényébe.Tovább olvasom…
Nem szóltál sokat, de minden szavad a szívembe égett, mint puha arany. Nem öleltél túl gyakran – mégis tudtam, hogy a világon senki nem szeret úgy, mint te, apukám.Tovább olvasom…
Ha végre a karodban ébredek, nem lesz többé múlt, sem jövő, csak a tested melege, ahogy belesimul az enyémbe.Tovább olvasom…
Nevetés száll a nappaliban, kéz a kézben, szív a szívben, melegség árad minden sarokba, itt vagyunk, együtt, boldogan.Tovább olvasom…