Ezen az oldalon elemezheted
Antal Izsó „Felhők”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
2
szabálytalan, szokatlan formájú égi tünemények,
3
gomolyognak, kavarognak a magasban,
4
egymástól elszakadnak, majd ismét
5
egymásba fonódnak, szeszélyesen vonulnak az égen,
6
olykor haragosan, fenyegetően, sötéten.
2
rabok, kényszerű foglyok.
4
Szöknének innen, ha tudnának.
5
Ha tehetnék, börtönük falát áttörnék,
7
ahogy eltitkolt, elfojtott vágyak törnek a napvilágra,
8
úgy rohannának tovább, immár szabadon,
9
részegen, bódultan, orrukban illatával,
10
ajkukon ízével a szabadságnak,
12
annak kitárt két ölelő karjába.
1
Szárnyalásuk, száguldásuk
2
pusztító áradáshoz hasonlatos lenne,
3
áradása egy csendes patakból lett gyilkos,
4
zúgó folyamnak, mely vonultában
5
maga előtt semmit sem kímélve,
6
mindenen átgázolva, törve-zúzva halad
7
egy ismeretlen cél irányába,
1
s csak miután célját elérte,
2
csendesedik el végre, medrébe visszalépve.
1
Majd megint más időkben
3
vad, szeszélyes felhők,
4
mint ahogy egy halkszavú,
5
békésen csörgedező patak
6
a természet rendjét elfogadva,
8
engedelmesen, alázatosan halad,
10
megbékélve, birka nyugalommal,
11
nem firtatva, vajon helyes-e az irány.