Szívtündér az Ábrándos farmon

Ábrándos Farm jóval a falu határán túl egy völgyben helyezkedett el, melyet magas hegyek vettek körül. A farmon a kristálytiszta, hűs vizű Tündér-patak csendesen csobogott át, mely éltető erőt adott az ott élő állatoknak, növényeknek és legfőképpen az Ábrándos családnak.
Az Ábrándos gazda állatokat tartott a völgyben, felesége Ábrándosné fűszernövényeket termesztett, melyeknek fontos szerepe volt a piacon és a kecskesajtok elkészítésénél is. A völgyet nyugalom, szeretet és a fűszernövények illata járta át. Az északi szél olykor-olykor a hegyek felől friss fenyő és gyanta illatát hozta magával. Ábrándosék imádták a természet varázsolta csodákat.
Arról álmodtak, hogy szép nagy családjuk legyen legalább három vagy négy gyermekkel. A kis farmjukon állataikat gondozva, szeretve gyerekeik boldogságban, nyugalomban nőjenek fel. Igazán szerencsésnek gondolták magukat, hiszen csodaszép, egészséges gyermekekkel áldotta meg őket a természet minden alkalommal.
A nyár utolsó sugarai az augusztusi alkonyatot gyönyörű színekbe borították be, és egészen különleges dolog történt. Egyszerre csak mintha rajzásnak indultak volna a hatalmas lila és rózsaszín hortenziák irányából a pillangók. A szivárvány színeiben pompáztak, körbe-körbe táncolva az óriás virágokat. Ahogy lement a nap, úgy repkedtek tova a kisebb-nagyobb lepkék erre-arra, de egy, egy tenyérnyi égszínkék színben pompázó csoda nem ment el. Az ősz folyamán áttelepedett a terasz virágaira, és várta, hogy azok a télikertbe bekerüljenek, és ő ott várja meg a tavaszt, míg eljön az ő ideje.
Ábrándosné hamar felfedezte a télikert új lakóját, egyre többször merült el különleges virágai és a pillangó társaságában. Vállán gyakran megpihent a kék pillangó, néha úgy tűnt számára, mintha nem is egy lepke lenne, hanem egy igazi kis tündér. Egyre gömbölyödő pocakját is előnyben részesítette a kék csoda. A család minden tagja örömmel várta az új családtag érkezését, egyedül Ábrándosné adott hangot néha-néha aggodalmának születendő gyermeke miatt.
A két nagyobb lányka, Dorka és Anna igyekeztek segíteni a névválasztásban, ami nem is volt olyan egyszerű. A sok gyönyörű lánynév közül azt az egyet megtalálni, amely kis húgukra legjobban illene.
Liza, mert ezt a gyönyörű nevet kapta nővéreitől a legkisebb Ábrándos gyermek, első perctől a rajongás középpontjába került. Hiszen születése pillanatában az egész család aggódva állt a kórházi folyosón, és várta a legifjabb csodát. A csoda megérkezett, és vele együtt Szívtündér is beköltözött a családba. Ábrándosné félelmei valósággá váltak. Liza kis szíve korántsem volt tökéletes.
Kicsiny törékeny kislányként aggódva nézték szülei, ahogyan cseperedett. Gyakran emlegette, hogy neki tündér barátja van, édesanya igencsak örült, hogy Liza soha nem érzi egyedül magát. Eleven, jókedélyű, bátor és csupaszív kislány lett belőle. A kezdeti aggodalmakat átváltotta a mindennapi apró csodák sora, melyben nagy szerepe volt a Szívtündérnek. Liza lett a család mókamestere, ha bárki fáradt vagy csüggedt volt, neki mindig volt egy-két humormorzsa a tarsolyában, amit elhinthetett a családban. Szívében mindig volt hely egy kóbor kis állatnak, egy kedves, gondoskodó gondolatnak, ha úgy érezte, erre van szüksége bárkinek is.
Ábrándos gazda gyakran megjegyezte, hogy:
– Ennek a kisleánynak aranyból van a szíve!
Minden kis elesett jószágnak, mely a gazdaságban született, Liza lett a támasza, és igyekezett őket az életre, a növekedésre biztatni. Amilyen kicsi volt, olyan nagy erőfeszítést fektetett abba, hogy az ártatlan kis állatokat gyámolítsa, képes volt a reggel első fényénél már az ólakban lenni, hogy megnézze védence, milyen állapotban is van. Gyakran elmesélte a kis állatoknak, hogy ő bizony beteg, de igenis meg fog gyógyulni, és bizony nagy és erős lesz, és nekik is ugyanez a dolguk.
Lizát ezért édesapja a háta mögött mindig „állatsuttogónak” nevezte.
Testvéreinek is gyakran segített, mivel a két nagyobb igen sokszor nem értett egyet, ilyenkor Lizácska, bölcs és megfontolt legkisebbként, szívére hallgatva igyekezett a vitázók között egyensúlyt teremteni.
Liza tudta, hogy bár szíve nem tökéletes, de szívében benne él a jó Szívtündér, aki mindenhol és mindenben segítő jobbot nyújt neki, és mutatja számára a helyes utat.