Kisvonattal Kőszeghegyalján

A közelmúltban egy élményekben és látnivalókban gazdag kiránduláson vettem részt. A szervezők Dottós kirándulást hirdettek, ami azt jelentette, hogy a helyi kisvonattal bejárjuk Kőszeghegyaljának egy bizonyos részét.
Kilenc órakor indultunk Kőszegről, és szép lassan haladtunk felfelé az igencsak kanyargós úton.
Idegenvezetőnk minden látnivalóra felhívta a figyelmünket, úgy a távolabbi tájakra, amit egy-egy pillanatra megláthattunk a fák lombkoronái közt, vagy a rétegelt agyagpala kőzet közt nyíló vadvirágokra. Közben a Szabó-hegyen a Borha-forráshoz vezető gyalogos útnál rövid pihenőt tartottunk. Aki elég erőt érzett lábaiban, az felsétált a forráshoz.
Ennél a forrásnál kényelmes pihenőhelyet alakítottak ki, esőbeállóval, tűzrakó helyekkel, asztalokkal, padokkal. Piknikezésre kiválóan alkalmas a hely, és a Források útja tanösvény egyik állomása.
A Kőszegi-hegység egyébként bővelkedik forrásokban.
Nem véletlen, hogy a rómaiak a Kőszegi-hegységből vezették el a vizet az egykori Savaria (ma Szombathely) ellátására.
A pihenő után tovább kanyarogtunk felfelé a Szent Vid-kápolnához, ami az 589 méter magas Szent Vid-hegy tetején helyezkedik el. A kisvonatról leszállva kényelmes, nem megerőltető, pár száz méter gyaloglás következett a kápolnáig.
A ma is látható kápolna helyén már a középkorban állt egy templom, amit az Ő tiszteletére építettek.
Szent Vitus (Vid) őskeresztény vértanú volt, akit, miután nem tagadta meg hitét, forró olajjal teli üstbe vetettek.
Sajnos a kápolna belsejébe nem nyertünk bebocsátást, de a csodálatos táj látványa kárpótolt bennünket. Itt már a bronzkorban a hegy oldalában kiépített teraszokon bronzművesek dolgoztak.
Ezt követően a kisvonattal elindultunk lefelé a festői szépségű Velembe.
A kicsike falu őszi gesztenyenapjairól és nem utolsósorban a nemrég elhunyt Törőcsik Mari színésznőről híres. Ő évtizedekig élt a faluban, háza előtt a kapualjban ma is virágcsokrokkal teli vázák sorakoznak. Talán kevesen tudják, hogy a II. világháború alatt egy rövid ideig itt őrizték a Magyar Szent Koronát, míg Kőszegen elkészült a koronaőrző bunker.
A házak elé kitett kicsi asztalokon gyümölcsöket, zöldségeket kínáltak a helyiek eladásra. Becsületkasszás elven történik az árusítás, idegenvezetőnk szerint ritka a visszaélés. A falu szinte kihalt, csendes, de a közeli határon gyakran jönnek át az ausztriai szomszédok vásárolni. Októberben rendezik a gesztenyenapokat, ilyenkor több ezer ember tölti meg az utcákat. Vásárosok kínálják portékáikat, sülő gesztenye illata száll a levegőben.
Velem egyik vendéglátó egységében nagyon finom velős pirítóst ettünk, majd folytattuk utunkat a Cáki pincesor felé. Elvonatoztunk a Novákfalvi üdülőfalu mellett, amelynek házai az erdélyi rönkházak mintájára épültek.
Amikor megpillantottuk a gesztenyefákkal körülvett Cáki pincesort, úgy éreztük, hogy visszacsöppentünk a múltba. A hófehérre meszelt, egyszobás boronafalú pincék vastag szalmatetejükkel mesébe illő látványt nyújtottak.
Az árnyékot adó nagy lombkoronájú fák alatt egy kedves hölgy fogadott bennünket, aki elmesélte a pincesor történetét. A műemlék pincék, összesen 8 db, a múltunk őrzői. Megcsodálhattuk az 1760-as években kézzel faragott préseket, a korabeli kádárműhely szerszámait. Sajnos a filoxérajárvány idején az összes szőlő itt is kipusztult.
Gyümölcsfákat, szelídgesztenyét ültettek a helyére. Ettől függetlenül volt lehetőség borkóstolásra, mert a közelben két gazda is több hektáron telepített szőlőt. Így az Ő boraikat kóstolhattuk. A hölgytől invitálást kaptunk a Cáki gesztenyenapokra, amely egy héttel korábban van, mint Velemben.
Innét pár perc vonatozás után visszaértünk Kőszegre, ahol véget ért az öt óra hosszat tartó kirándulásunk.
2022.