Csaszi András, nyugalmazott, aranykoszorús órásmester, végignézett az ünnepi terítéken. Szögletes, ráncoktól barázdált arcán elégedett mosoly ült. A lakomához minden előkészítve, a torta, tizenhárom gyertyával, a hűtőben várja végzetét. Még egy kanalat egyenesre igazított, mikor megcsörrent a régi, tárcsás telefon. – Te vagy az, fiam? Minden kész. Mikor értek ide? – Nem tudunk menni, apa. Egy ellés hamarabb indult, mint vártam. – Mikor tudtok jönni? Ne felejtsd el, hogy a gyereknek ma van a születésnapja. – Talán karácsonyra eljutunk. Addig teljesen be vagyok táblázva. – Karácsonyra? Július van! A fiú mindig itt tölti a nyarat. Erre készül egész évben. – Sajnálom, apa. Adom Bercit. – Szia, Tata – hallotta recsegve az öregember unokája hangját. – Mondtam a fiadnak, hogy el tudok már…Tovább olvasom…
Egyik napon megmagyarázhatatlan kisebb hontalansági katasztrófa következett be Zemeknics nagyapáéknál. A legkisebb és egyben egyetlen, mindenkinek a „szeme fénye” unoka saját maga elhatározásából kinyilvánította a szűkebben vett családtagok előtt, hogy: Ő most már teljes körű polgára az adott társadalmi berendezkedésnek, és mint ilyen, világgá szándékozik menni, hogy ezáltal is jobban erősíthesse függetlenség utáni vágyát, és azt a bizonyos szabadság érzését, ami talán mindannyiunkból egy hangyányit hiányzik, és szükséges lenne, hogy helyünket megtaláljuk a valóban nagyobb világban. Így a kis Zemeknics Péter – aki éppen akkor múlhatott olyan ötéves, tömzsi és pufók kezecskéivel szinte bármit sikeresen megfogott, és meg is ragadott, de úgy, hogy aztán el sem eresztette –, és aki…Tovább olvasom…
Aznap valahogy sehogy sem akart menni a munka. Pedig már idejekorán hajnali három lehetett, vaksötét, és ráadásul kedd, tehát munkanap, amikor az ötvenes éveihez közeledő kisvállalkozó Dénes kikászálódott rozoga végtagjaival az ágyból, míg tizennyolc éves kamaszfia a hátsó, volt gyerekszobában húzta az igazak álmát. Óvatosan lépkedett, fel ne ébressze feleségét, mert a csinos és filigrán asszonynak csupán fél tízre kellett délelőtt bemennie az irodába. Egy nagy multinacionális vállalat reklámstratégiáját irányította, és nagyon is büszke volt magára, hogy tanult, diplomás, doktorátust is szerzett, modern nőként szervesen bekapcsolódhatott az ún. „férfiak uralta” üzleti élet kisebbfajta vérkeringésébe. S sokáig nem is merte elmondani odahaza, hogy bizony-bizony előfordult, hogy még a…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ideges, semmivel sem összehasonlítható, furcsa remegés hullámzott végig a háromtagú család szinte minden tagján, amikor közvetlen Szilveszter után pusztuló hóesésben nekiindultak Lada Samara autójukkal vidékről Budapest irányába. A családfő – mint mindig – most is azt javasolta, hogy a változatosság kedvéért vezethetne a hazafelé vezető úton a feleség is, de erről az asszony hallani sem akart. Bőségesen elég volt neki a szilveszteri, hajnali kettőig is eltartó dáridó. Úgy nézett ki, hogy a visszaút az M-es autópályán kalandosabb, megpróbáltabb lesz, mert valóságos hóbuckák, hódűnék torlódtak fel, és bár a hókotrógépek éjt nappallá téve dolgoztak, mégis a legtöbb autós kénytelen volt beérni a húsz kilométer/órás cammogó tempóval. Lajhárvánszorgás. Már régen elhagyták Mezőkövesdet…Tovább olvasom…
Augusztus utolsó hetében Dr. Novák Péter tanár különös hivatalos levelet vett ki társasházi postaládájából, melyet az elmúlt években – kellő rendszerességgel – megpróbáltak felfeszíteni, és mindig a nyugdíjaskorú házmesternek kellett a fülét rágni, ha a lakóközösség azt akarta, hogy javítsa meg a fennálló karbantartással kapcsolatos hibákat. Az eset már csak azért is figyelmet érdemel, mert az elmúlt öt-tíz évben postai levél ritkán érkezett, elvégre már mindent elektronikus, digitális formában kézbesítettek többségben. Feleségét már régen elvesztette, és felnőtt gyermekei, unokái sem voltak rá szinte sohasem kíváncsiak. Dr. Novák Antal egykori tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő irodalomtörténész, író, költő, műfordító, könyvtáros, nyugalmazott tanár és még ki tudja, mi minden…Tovább olvasom…
Néha nehéz ép ésszel gondolkodni a fullasztó hőségben, mivel a nyár ugyanolyan, mint az életem: monoton, unalmas, és konkrétan azt érzem, nem kapok levegőt. Egy gondolat azonban egy kis felüdülést hozott; itt az ideje egy kis pihenőt tartanom, ki kell innen szakadnom kicsit, mert másképp nem bírom. Évek óta egy-egy hosszú hétvégét leszámítva nem voltam szabadságon. Míg más a tengerparton nyaral, vagy a hegyekben kirándul, engem felemészt az irodám szürke fala, a rengeteg papírmunka, ami reggeltől estig itt áll előttem. Mintha soha nem akarna elfogyni. Szerencsére a főnököm is belátta, hogy rám férne egy kis szabadság, így elég könnyen belement abba, hogy kivegyek egy teljes hetet. El sem hiszem, egy teljes hétig nem kell bejönnöm – Jó pihenést Laura! Remélem, ezt a hetet tényleg a…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Végtelennek tűnt már maga a szántóföldekre tagolt helyiség is, ahol az anyuka vett egy amolyan hobbi-telket, ami egy lecsupaszított, rossz minőségű földdarab volt csupán, semmi több. Közel egy erdős, vadregényes rengeteghez, ahol kamaszodó fia és annak barátja sokat játszott. Váratlan sokhatásként érte őket a hír, miszerint: a kis fából eszkábált fabódéjukat – melyet még a nagymamától hoztak el utánfutós kocsival – felfeszítették, a lakatot levették a láncokat, és ami csak mozdítható volt a hangulatos kis kunyhóban, azt elvitték. Sokáig el sem akarták hinni. Főként a mindig határozott és megfontolt anyuka értetlenkedett eleget, és talán még akkor sem volt hajlandó elhinni ezt a rossz viccet, amikor két és fél órás autóút után megérkeztek a Vác melletti kis község helyszínére. – A…Tovább olvasom…
Az igazság persze az volt, hogy szándékosan el akart költözni már szüleitől. Egyrészt végre meg akart állni a saját lábán, mint el nem hanyagolható szempont. Másrészt viszont egy ideje már terhessé vált számára, hogy minden családtagja egy rakáson éldegél, és már kiskorában sem lehetett önálló gyerekszobája, vagy – legalábbis – egy aprócska kuckó, ahová biztonsággal, magányra vágyva kicsit visszahúzódhatott volna a rémisztő külvilág bántalmai és zajai elől. A fővárosban különösen egy komplett albérlet – már ha egyéb költségeket nem számítunk – így is több mint háromszázötvenezret kóstált, amit így is, úgy is muszáj volt az embernek kifizetnie, különben a főbérlő villámgyorsan ajtót mutatott neki. Karcsi talpraesett volt szinte világéletében, és miután érettségi után – mindenki…Tovább olvasom…