Álom dallama

A megszokott szürke téglafalak között a város szíve ritmusra lüktetett. A régi, ódon téglafal az utcai lámpa fényében fürdött.
Miklós, az utcán játszó fiatal hegedűs, észrevette, hogy a megviselt téglafal valami visszhangot ad. Egy ütemes, lágy dallam, mintha apró rezgésekkel szőtte volna át a levegőt. Miklós elővette hangszerét, első hangot megadta. S a tégla rezgett, egy ismeretlen, de megnyugtató melódiát teremtve. Képes volt belső szomorúságát visszatükrözni.
Miklós tétovázott, a szél játszik képzeletével, vagy a szürke tégla valóban neki alkot dallamot.
Szeme előtt kirajzolódott a szeretett nő alakja. De a dallam elhallgatott, és álmából felébredve ott ült egymaga a téglafal tövében.