Veled

Reggeli kávé gőze
táncol a szellővel,
együtt libbenek
a gondolatok a csendben.

Nyújtózkodik a Nap
az ég horizontján,
arany ruhát ölt magára
lassan ébredő világ.

Terjed e nyugalomban,
téged idéz a kávé illata,
tudatomat simogatja,
gyengéden ébreszt az új napra.

A csend beszél helyetted,
a kezedet fogva képzeletben,
nincs szükség szavakra,
érezzük csak egymást újra.

Együtt isszuk kortyonként,
teraszunkon, a meleg kávét,
s szívünk nyugszik meg ott,
újra egy ritmusra dobbanva.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.