LILA ORGONA

Gábor megszaporázta lépteit. Egy randevúról nem illik elkésni. Mentségére szóljon, hogy valami oknál fogva késett a busz. De miért éppen ma, amikor neki fontos találkája van. Lillával fog találkozni. Lillával, aki a lila szín imádója, sőt egyenesen szerelmese. Három hete ismerik egymást, kapcsolatuk még csak alakulóban. Heti egy alkalommal tudnak csak találkozni: szombaton. Minden rendben is volna a lánnyal, de a fiú szerint Lilla betegesen imád mindent, ami lila. Beszélgetéseik alatt nagyon sokszor hangzik el a „lila” szó Lilla szájából. Sajnos, Gábor észrevette magán, hogy lassan-lassan allergiás lesz, ha meghallja a „lila” szót. El is határozta, hogy ma megmondja a lánynak, hagyjon fel végre a „lilázással”. Igen ám, de meggondolatlan volt, hiszen a lánnyal épp egy Lila orgona nevű kávézóban beszélt meg találkát. Na mindegy, lesz, ami lesz, jöjjön, aminek jönnie kell – motyogta magában a fiú.
Már messziről meglátta a lányt. Ugyanis hatalmas lila színű pelerinét nem lehetett nem észrevenni. Egyszerre értek a kávézóhoz. Úgy döntöttek, kint a teraszon isszák meg a kávéjukat. Leültek a (természetesen) lila asztalhoz, a kávét is lila csészében hozta a pincérlány, és az asztalon egy vázában néhány szál lila orgona virított. Lila, lila, lila, körülöttük minden lila volt. Gábort enyhe rosszullét fogta el ennyi lilaság láttán. Enyhe rosszulléte aztán szép lassan fokozódott... Bármiről kérdezte a lányt, bármilyen témát hozott fel, végül mindig a lilánál kötöttek ki. A fiú megtudta, hogy a lány otthon is lila csészéből issza a kávéját, lila színű tányérkészletet vásárolt magának, lilára van kifestve a hálószobája, csak a lila színű virágokat szereti, lilák a ruhacsipeszei, öltözéke többnyire lila, ami annyit jelent, hogy minden áldott nap visel legalább egy lila színű ruhadarabot. A ridikülje is lila, épp ez volt nála. Körmeit mindig lilára festi, végigpróbálta már a lila összes árnyalatát. Kerékpárja is lila, s elmondása szerint jövőre egy autót szeretne vásárolni, egy olyan kis, városjárót, természetesen, az is lila lesz. Bármit kérdezett Gábor, a válasz majdnem mindig „lila” volt. A fiú érezte, hogy egyre hevesebben ver a szíve, s pulzusszáma is emelkedik szép lassan. Most már szinte fizikai fájdalmat is érzett a lányt hallgatván. Ahogy nézte a lányt, úgy látta, mintha Lilla arca is kezdene lilulni. A lány kezeit nézte, azok is lila színűek voltak. A lány meg egyre csak mondta, mondta, be nem állt a szája:
– Láttam a kirakatban egy lila szandált, azt biztosan megveszem magamnak. Meg azon is gondolkodtam, hogy ha egyszer férjhez megyek, biztos, hogy lila esküvői ruha lesz rajtam. Na, mit szólsz?
A fiú nem bírt megszólalni. Csak bólintott. Lilla folytatta:
– Az esküvői limuzin is lila színű lesz, már rákerestem a neten. Csodás lila limuzinokat lehet bérelni... A mézesheteket pedig Franciaországban töltjük, mert ott majdnem minden szállodában van „lila apartmán”...
Gábor felhördült:
– Mit mondtál, töltjük?
– Igen, a mézesheteinket.
– Velem?
– Ki mással? Elterveztem azt is, hogy sötétlila árnyalatú öltönyben leszel, halványlila inget viselsz majd alatta, és sötétlila csokornyakkendőd lesz. Na, mit szólsz hozzá?
– Azt, hogy ELÉG! Érted, amit mondok? Elegem van belőled is, meg a lilaságodból is. Te beteg vagy, kezeltesd magad! Nem hiszem el, hogy létezik rajtad kívül még egy ilyen ember a világon... Lila, lila, lila! Mást nem hallok, csak azt, hogy LILA, tetejébe a nevedben is benne van, hogy lila. Nem, én ezt nem játszom tovább!
– De mi a baj? A lila az egyik legszebb szín a világon.
– Lehet, hogy számodra a legszebb szín, de én mostantól kimondottan utálom a lila színt. Remélem, felfogtad, amit mondtam. Nem szeretem a lilát, és nem szeretnék, pontosabban nem akarok veled többet találkozni...
– De Gábor, miért vagy ilyen gonosz? Tudd meg, hogy én már vettem neked születésnapodra egy kis autós kulcstartót és...
– Remélem, lila színűt – hörögte Gábor.
– Honnan tudtad? – kérdezte nevetve a lány.
– Megérzés – motyogta a fiú, majd gyorsan felállt az asztaltól és elviharzott...