NYUSZI SÁRI HÚSVÉTJA

Nyuszi Sári szomorúan üldögélt a házikójuk előtt. Bánthatta valami.
Anyukája megkérdezte:
– Mondd csak, Sárikám, mi bajod?
– Az osztályban minden lányt meglocsolnak, Sün Katit, Szöcske Pannit, Bagoly Beát, Mókus Etust, Medve Terkát, Róka Rékát. Csak engem nem locsol meg senki. Azt mondták a lányok, hogy a nyuszikat nem szokták meglocsolni húsvétkor. Ők csak a tojásokat festik színesre. Anya, én úgy szeretném, hogy egyszer engem is meglocsoljanak!
– Jaj, Sárikám, nem úgy van az! Sok-sok éve tart ez a szokás: a nyuszilányokat nem szokták meglocsolni. A nyulak dolga a tojásfestés.
Sári elpityeredett...

Elérkezett a húsvéthétfő. A nyuszilány is ünneplőbe öltözött. Tudta, hogy hiába vár locsolókra, egy sem jön.
Ám egyszer csak kopogtattak. A kis nyuszilány kinyitotta az ajtót, és láss csudát (!): egy sereg állatfiúcska sorakozott az ajtó előtt. Mindegyikük kezében kölnivíz volt. Mosolyogva álltak az ajtóban. Ott volt Varjú Béci, Sün Salamon, Mókus Ernő, Róka Rezső, sőt még a nagydarab Medve Áron is megjelent. Mind Nyuszi Sárit jöttek meglocsolni. A fiúk egyszerre zendítettek rá:
„Harangvirág hajladozik a szélben,
kis nyulacska ugrabugrál a réten.
Sárgarigó azt csipogja: csip-csip-csip!
Meglocsolnánk ruhácskádat egy kicsit!”
A nyuszilány öröme mérhetetlen volt. Kis locsolóinak szép színes tojásokat adott.
Ez a húsvét volt a legszebb és legemlékezetesebb az összes közül. Este boldogan tért nyugovóra. Álmában a locsolókról és a színes tojásokról álmodott...