„advent” – novellák címszó szerint

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 23. 11:10 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

A negyedik adventi vasárnap reggele csendesen szökött be a lakásba. Magda ezúttal nem küzdött a felkeléssel, és nem kereste ösztönösen a telefonját sem. Valahogy már nem volt jelentősége annak, hogy mi történik odakint. A világ ugyanazzal a zajjal, sürgetéssel, villódzással zajlott tovább, de Magda belül más lett.
     Az asztalon ott sorakozott már három gyertya megfeketedett kanóccal, körülöttük apró viasztavak, mint megélt napok lenyomatai. A negyedik gyertya még érintetlen volt. Fehér, tiszta, csöndes. Magda gyufát vett elő, és ahogy fellobbant a láng, valami meleg végig folyt a szívén.
     A lakás nem volt teljesen néma. Az utcán autók zümmögtek, a szomszédból halk zene szűrődött át, a radiátor pedig időnként finoman koppant egyet.
És Magdát most először nem zavarta egyik…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 20. 13:40 Advent ❤️ 0 👁️ 18

A harmadik adventi vasárnap csendje már majdnem természetesnek tűnt. Magda úgy ébredt, mintha a levegőben a gyertyák illata maradt volna ott az előző estéről. A lakás még sötét volt, odakint lassan derengett a tél fáradt fénye. Meggyújtotta a harmadik gyertyát. A láng magasra kapott, mintha sietne valahová.
„Pontosan úgy, mint én régen” – gondolta mosolyogva.

A nap azonban nem ígérkezett ilyen békésnek.
Délelőtt csörgött a kapucsengő. Hirtelen és élesen, mint egy riasztás. Magda összerezzent a harsány hangra, ami áttörte a csendet. Az ajtó előtt a szomszéd, Éva állt, kabátjában reszketve, szinte zihálva.

– Magda, ne haragudj… muszáj segítséget kérnem – kezdte. – Elromlott a fűtésem, és most jöttem rá, hogy a telefonodat hiába hívom, mert… hát… valamiért ki van kapcsolva.

Magda…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 17. 20:21 Advent ❤️ 0 👁️ 9

A második adventi vasárnap reggele már nem volt olyan éles, mint az első. Magda nem ébredt fel a telefonja fényére, mert előző este kihúzta a töltőből, és gondosan az íróasztal fiókjába csúsztatta. Mégis, a megszokás vagy talán valami mélyebb szorongás egy röpke pillanatra felébresztette.
„Mi történhetett a világban, amíg aludtam?”
De azután eszébe jutott az előző hét felfedezése, amit a csend mögötti igazságnak hívott magában.

A kíváncsiság halk kattintásként még benne volt, de már nem uralta. Felült az ágyban, és észrevette, hogy valami más is változott. A lakás nem tűnt olyan némának és ridegnek, mint egy hete. Ugyanúgy csend volt, de már nem harapott, nem feszítette az idegeit. Inkább olyan volt, mint egy régi barát, akivel hosszú idő után újra találkozik az ember: még kicsit…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 16. 18:52 Karácsony ❤️ 0 👁️ 10

„Az igazi fény nem a szemnek, hanem a szívnek világít.”
(ismeretlen szerző)

     A tél olyan lassan ült rá a városra, mint egy vastag, hideg takaró, ami nem melegít, inkább nyomaszt. A férfi az íróasztalánál ült, ujjai a papír szélén pihentek, de nem mozdultak. Már hónapok óta nem írt. A betegség nemcsak a hangját vitte el, hanem valamit a bensőjéből is, azt a szikrát, ami mindig ott izzott benne, és szavakba formálta a világot. Most csak csend volt körülötte, és a papír vakító fehérsége. Ő pedig csak ült az íróasztalnál, nézte a papírt, és érezte, hogy a szavak, amelyek valaha könnyedén jöttek, most elhagyták. Mint a madarak, mielőtt beköszönt a tél. A toll ott feküdt a papíron, mint egy megtört szárny. A szobát csak a köhögése és az óra halk ketyegése töltötte be. Kint lassan hullt…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 06. 15:27 Advent ❤️ 0 👁️ 11

Advent első reggelén Magda arra ébredt, hogy a telefonja fényesen vibrál az éjjeliszekrényen. Üzenetek, értesítések, mintha a világ már kora hajnalban követelte volna tőle a figyelmet. Egész előző hetei, sőt hónapjai tele voltak zsúfoltsággal, rohanással, állandó villódzásokkal és különféle hangokat kiadó jelzésekkel. Amikor nagy álmosan ránézett telefonjára, valami különös ellenállás született meg benne. Ma nem akar része lenni a harsány világnak.  
     Kiment a konyhába, vizet forralt, és amikor leült a bögréje mellé, egy váratlan és szinte kényelmetlen csönd ereszkedett köré. Nem a megszokott, hiszen hogyan is lehetne megszokott, amikor szinte sosem volt teljes csöndben. Ha takarított, zenét hallgatott, ha főzött, podcasteket a youtube-ról, és volt úgy, hogy két filmet is nézett…