„ajándék” – novellák címszó szerint

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 04. 05. 07:20 Igaz történet ❤️ 3 👁️ 23

Szép napsütéses napra virradtunk. A nap bemosolygott az ablakon, megcirógatta arcomat.
Fogtam a kávémat, és kisétáltam. Már nagyon vártam a tavaszt, ilyenkor az udvaron ittam meg, pár perc boldogság és nyugalom, amit ad nekem a kávézás. Ma van húsvét, a gyermekek nagy örömére. Mosoly ült arcomra, amikor a kicsiknek néztem.
Tegnap puha fűből fészket készítettek, hogy a nyuszi oda tudja rakni az ajándékot.

Nyílik az ajtó, belépve a papi így szólt.

– képzeljétek, kivel találkoztam.

– kivel, papi? – kérdezte Édua és Ében.

– hát a nagyfülü nyuszival, aki egy nagy csomagot cipelt.

– Gyertek, nézzünk körbe az udvaron.

Gyorsan öltözködtek, futás az udvarra. A selymes puha fűben lépkedtem utánuk. Mindenhol virított a pipitér, a sárga gyermekláncfű és a györgyike lila virága…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 19. 06:58 Romantikus ❤️ 2 👁️ 16

– Mi van akkor, ha a valóság nem csupán valóság, hanem egyfajta köztes dimenzió, mely gyakorlatilag az idő és a tér között félúton helyezkedik el? – tette fel a kérdést már sokadszor leginkább csak önmagának Szilárd, aki a negyvenedik születésnapja után kicsit cinikusan, kicsit megcsömörlötten arra az egyszerű, józan paraszti következtetésre jutott magában, hogy a közösségi média az a virtuális tér, ahol a celebek, közszereplők és általánosságban a jó nép is bármikor bárkit, bárhogyan totálisan átver.
És azok a szemétkedő, gonoszkodó, csúfolódó kommentek, amik vagy százával árasztották el egy-egy irodalmiaskodó posztját, az szinte már nem is a tartós aljasság, pofátlanság legtetejét súrolták, de nagyon úgy festettek, mintha a személye elleni személyes inkvizíció és keresztre feszítésnek…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 03. 10. 12:18 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 15

A Varga családnak volt egy kis madárkalitkája. Sohasem tartottak benne állatkát, sajnálták volna megfosztani a szabadságától. Mikor melyik polcon állt, de mindig üresen. Nórikának, a lánykának is tetszett, de jött édesanyja születésnapja, szerette volna meglepni valamivel. Pénze azonban nem volt. Így elvitte az ószereshez eladni. Majd elszaladt az áruházba s megvette az árából azt a szép teáskannát, amit anyja már rég nézegetett, de semmiképp nem szánt rá annyi összeget. A kislány szépen becsomagoltatta, boldogan szaladt vele haza. Édesanyja ámulva nézte a kedves ajándékot, alig jutott szóhoz. El se tudta képzelni, hogy valósulhatott meg. Délután a család vidáman együtt teázott a teraszon.

Írta: Clara Dar 📅 2026. 02. 28. 13:40 Mesés próza ❤️ 3 👁️ 16

Alig vártam már az őszi szünetet. Két dolog miatt: először is nem kellett egy hétig iskolába menni, és a legjobb, hogy anyáék szabadságon lesznek. A nagyiékkal együtt elutaztunk Csongrádra a Tisza partjára. Volt ott egy régi kis halásztanyája a nagypapa gyerekkori barátjának, szívesen láttak bennünket.
Izgatottan készülődtünk, most Hópihét sem felejtettük el, neki is külön csomagoltuk a kedvenc dolgait, hogy otthon érezze magát. Az előzőkből tanulva, most mindenre alaposan odafigyeltünk. Rendbe is ment minden. Három óra autózás után megérkeztünk végre! Hópihe a tőle megszokott módon teljes nyugalomban aludt az úton. Hatalmasat ásított, miákolt egyet, mikor kiszálltunk a kocsiból. A halásztanya egy kis bekerített telken állt. Közelebb, távolabb ugyanolyan kis horgászkalyibák voltak végig…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 24. 07:16 Élet ❤️ 1 👁️ 25

1.
Néhány könnycsepp gördült le a kisfiú arcán. Talán az ijedtségtől vagy fájdalmától, mert az sem lehetett kicsi. A játszótéren fogócskát játszottak a gyerekek, Bálint megbotlott egy fűkupacban és a homloka nekiütődött a mászóka csövének. A koccanás lendületből történt, iszonyú fájdalmat érezhetett. A körülötte lévő szülők kárörvendően nézték. Minek szaladozik össze-vissza ez a tíz év körüli gyerek. Talán még idegesítette is őket a futkározás, mintha nem tudnák, hogy a gyerekeknek létszükséglete a mozgás, az örökös ficánkolás. Édesanyja Bálint kisöccsével a homokozóban játszott, csak a zokogásra lett figyelmes. Odarohant a fiához, és miután szemrevételezte a sérülést, magához ölelte őt, aki ekkor már a hasát is fájlalta. Összeszedték a homokozóban lévő játékokat és hazaindultak. A…

Írta: Linda Penny 📅 2026. 02. 14. 10:14 Szomorú ❤️ 2 👁️ 14

Növekedett, bontogatta szirmait. Piros lesz, vérvörös, mint a többiek. Nem, nem, ő lesz a legszebb, a leghamvasabb, bársonyosabb. Illatosabb a többinél!
Tudta a küldetését. Ajándék lesz a Nőnek. A nők gyönyörűek, fontosak, hisz nekik termesztik a rózsákat és tesznek meg mindent, hogy azok hibátlanok legyenek. Ő az lesz! A tökéletes!
Amíg kicsi volt és gyenge, nem volt könnyű kitartani, néha megtámadták apró betegségek, gyógyszert kapott rá, ami nem volt kellemes, és az sem tetszett neki, hogy utána levágták néhány
levelét. Győzni akart, ezért kitartott és mindent kibírt. Ahogy elég erős lett, ahhoz, hogy szép legyen, néha metszették a nem odaillő hajtásokat, a nem tökéletes leveleket. Nem bánta, a Nő mosolyáért bármit kibír.
Eljött a „nagy nap”. Fájt ahogyan a metszőolló lemetszette a…

Írta: Robert Mygreen 📅 2026. 02. 08. 23:20 Fantasy ❤️ 0 👁️ 14

– Parancsoljon, Uram, miben segíthetek?
– Egy órát szeretnék.
– ÓÓÓ… Nagyon sajnálom!… Épp tegnap fogyott el… A legközkedveltebb termékünk. Ajánlhatok valami mást helyette?
– Nem. Köszönöm! Én egy órát szeretnék…
– …Hmmm… vigyen két felet helyette….
– Ajándékba lenne…!
– Hmmmmmmm…… Nem szoktam ilyet csinálni, de ha ajándék…. akkor talán tudok segíteni… tudja a „pult alól”…. íme… 45 perc!!! Na, mit szól?… Ritkaság!!!
– Hátööö… Jó!… legyen!!!
– Ez az! Máris csomagolom… így, kész is van….
– Köszönöm!
– Minden jót! Hasznos időköltést!

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:46 Élet ❤️ 0 👁️ 13

Szépen felöltözve ültünk az ünnepien megterített konyhaasztalnál. Mama is velünk tartott, most ő ült a helyemen. Nem bántam, szerettem, mert mindig mesélt valamit. Kevés mozgás volt, többnyire mind együtt voltunk, vacsora után is ott maradtunk az asztalnál. Csengettyű hangját hallottuk, s a gyerekek kíváncsian indultak el a nagyszoba felé. Csak néztem a karácsonyfát, ahogy gyönyörűen díszítve fényben úszott, s alatta ott vártak minket az ajándékok. Akkor kaptam őt, az első babámat. Dobozában, mint kiságyban feküdt, pici párnájával és takarójával. Egy fém főzőlapot is kaptam, étkészlettel és edényekkel. Boldog voltam. Az étkészlet rég elkopott, a baba várja, hogy valaki újra megszeretgesse.