„csend” – novellák címszó szerint

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 17. 20:21 Advent ❤️ 0 👁️ 9

A második adventi vasárnap reggele már nem volt olyan éles, mint az első. Magda nem ébredt fel a telefonja fényére, mert előző este kihúzta a töltőből, és gondosan az íróasztal fiókjába csúsztatta. Mégis, a megszokás vagy talán valami mélyebb szorongás egy röpke pillanatra felébresztette.
„Mi történhetett a világban, amíg aludtam?”
De azután eszébe jutott az előző hét felfedezése, amit a csend mögötti igazságnak hívott magában.

A kíváncsiság halk kattintásként még benne volt, de már nem uralta. Felült az ágyban, és észrevette, hogy valami más is változott. A lakás nem tűnt olyan némának és ridegnek, mint egy hete. Ugyanúgy csend volt, de már nem harapott, nem feszítette az idegeit. Inkább olyan volt, mint egy régi barát, akivel hosszú idő után újra találkozik az ember: még kicsit…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 20. 12:53 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

Igaz történet alapján mesélte nekünk drága édesapám sok-sok évvel ezelőtt…

Pataki Sándor szorgalmas, kiváló munkát végző ácsmester volt. Munkahelyén nagy tiszteletnek örvendett, barátai is szerették, mivel őszinte, barátságos és mindig segítőkész volt. Sándor imádta a feleségét, csak neki és a munkájának élt.
Egy napon nagy öröm érte: felesége egészséges kisfiúnak adott életet. Mivel a kisfiú Márton napján született, a Márton nevet kapta. Pataki Sándor ezután még szorgalmasabban dolgozott, hiszen a kis jövevény érkezése természetesen többletkiadást is jelentett. A kis Márton szépen fejlődött, édesanyja féltő gonddal nevelte őt. A szülők elhatározták, hogy építenek maguknak egy kis házat. Ettől kezdve Sándor keresete nagy részét a bankba tette.

A karácsony a kis Mártonnak – aki…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 04. 12. 18:34 Egyéb ❤️ 1 👁️ 7

A reggel nem ébresztett fel hirtelen. Inkább lassan emelt ki az álomból, mint egy víz, amely nem sodor, csak tart. A fény megállt a függöny szélén, majd bejött, mintha már ismerné az utat.
Az utcán a nap szétterült a járdán. A házak árnyékai csendben húzódtak vissza. Egy kapu nyikordult valahol, aztán megint csend lett. A város nem beszélt sokat, de amit mondott, az elég volt.
Délután a pillanatok egymás mellé ültek. Nem siettek tovább. A levegő melegebb lett, a gondolatok lassabbak. Nem kellett elérni semmit.
Este a fény lassan eltűnt. Az ablakok mögött meleg világosság gyulladt, az utcák pedig megpihentek.
Nem maradt kérdés.
Csak az a csendes bizonyosság, hogy ma is itt voltunk. És ez elég.

Írta: Norbert Farkas 📅 2025. 12. 20. 08:42 Karácsony ❤️ 0 👁️ 7

Hogy őszinte legyek, számomra a karácsony az idők során egyre inkább kezdett egy ugyanolyan szürke hétköznappá válni, mint egy átlagos szombat. Sőt, néha napján egyenes tortúrának éltem meg az ünnepi időszakot.

A takarítás, a bútorhurcibálás, a tény megértetése a mentálisan ókorban ragadt grószékkal és tesóikkal, hogy írással foglalkozom, és nem földműveléssel meg gyári munkával, meg hogy még nem fogok megházasodni, a vezetés stresszforrását pedig kösz, de inkább egy életre elkerülöm. Meg persze a tanulni való, melynek tudata rendszerint egy az egyben nyírta ki a maradék ünnepi hangulatom is kisdiákként.

Bár anno ezt lehet, nem teljesen így éltem meg, utólag átértékelődött bennem 2k20 karácsonya. Ugyanis ironikus módon pont a korlátozások hatására lett szabadabb az ünnep. Amikor nem…

Írta: Kendi 📅 2026. 01. 24. 12:10 Szimbolikus, allegorikus ❤️ 0 👁️ 7

Egy szoba csöndje tanú, ahogy két szív gyakorolja az együttlétet. A tenyerem alatt hullámzik a jövő, apró üzenetek kopognak belülről. Nem birtokollak, mondom, csak őrizlek. Félek, igen, de a félelem tejfehér, tápláló. Mesélek neked utcákról, ahol várnak, hibákról, amelyeket elengedhetsz. Ha kérdeznél, azt felelném: légy kíváncsi. Amikor majd találkozunk, már ismerjük egymás hangját. Addig a csendben tanulok anya lenni. Ígérem, nem leszek tökéletes, de jelen, és minden nap újra választalak. A tested bennem emlékeztet, hogy az idő most szelíd irányba folyik. Figyelek a lélegzetre, számolok reménnyel, és helyet készítek szívemben, karjaimban, a világban. Neked, csendes csodám, érkezésedig, szeretettel vigyázva rád.