A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála. – Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ. Ekkor léptek…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Joó Dani az ágya alatt hasalt, a kemény padlószőnyeg nyomta hegyes állát. Két kezét fülére szorította, szemeit lehunyta, de így is hallotta a konyhából betolakodó lármát. Nevelőapja artikulálatlanul üvöltött, néha egy-egy szót ki lehetett szűrni az ordításból: a kölyköd, vacsora, takarítva, döglesz. Összetört tányérok csörömpölése, tompa puffanások, anyja sikoltása. A borús november ellenére napokig napszemüveget fog viselni. A fiú előre tudta, ma megint ez lesz. Második emeleti ablakukból leste érkező nevelőapját. Táskája, akár egy barométer, előre megjósolta az este további részét. Ha bal kezében vitte, erősen lóbálva, kitör a vihar. A vihar erőssége a lóbálás erősségétől függött. Ha a jobb kezében volt a táska, és tántorgott, viszonylagos szélcsend volt várható, mert hamar…Tovább olvasom…
A sötét, meleg szobában egyenletes szuszogás hallatszott. Éva mélyen aludt takarójának melegében, és mit sem sejtett a két kandúr tervéről. – Ébresszük fel! Éhes vagyok! – nyávogta Tigris Csíkosnak. – Tegnap is én ugrottam rá! Ma neked kell csinálni! Korog a hasam, úgyhogy ne húzd az időt! Mindjárt négy óra… – válaszolt a másik. – De te annyival jobban csinálod! – próbálkozott még egyszer Tigris. – Ez természetes! De gyakorlással lehetsz majdnem olyan ügyes, mint én! – húzta ki magát ültében. Tigris óvatos léptekkel haladt az ágy felé. Nyávogott, de tudta, ez elég gyenge próbálkozás volt a gazdájuk felébresztésére. Nem akarta, hogy Csíkos semmirekellőnek tartsa, ezért összeszedte minden bátorságát, és felugrott az ágyra. Tanácstalanul kezdte el mancsaival gyúrni a takarót, s közben…Tovább olvasom…
A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála. – Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ. Ekkor léptek…Tovább olvasom…