„empátia” – novellák címszó szerint

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 04. 14. 06:04 Egyéb ❤️ 3 👁️ 26

Láb-adozom. Igen, így szó szerint. Eddig is tudtam róla, hogy van „láb” nevezetű testrészem, de mostanság már érzem is. Amikor gördülékenyen, flottul, egészségesen „száguld” az életünk, akkor tudomást sem veszünk róla, hogy testrészeink milyen jól működnek. Ám amikor hiba csúszik a gépezetbe, akkor üt be a villámcsapás. Hát nekem most beütött! De szerencsére szeretem a vihart is! Túl kell élni azt is! A kezdeti pityergéseken túl már kezdem visszanyerni az életkedvemet. Rádöbbenek, hogy milyen csodálatos hallgatni a falusi csendben a reggeli madárcsicsergést, milyen fenséges a táj szépsége még borús időben is. És ami még ezeknél a természeti jelenségeknél is jobban megérint, az a hozzátartozóim és az ismerőseim szeretetének felém való megnyilvánulása. Már megérte elbotlanom a saját…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 14. 19:29 Önismereti ❤️ 2 👁️ 33

Talán megélt éveim száma már megengedi, hogy általam bölcsnek vélt gondolataimat az életről összegezzem és megosszam a véleményemet. Íme, az első: Amíg az ember fiatal, addig nem ér rá élni. Mert mi is az élet igazán? Lótás-futás, munka és pénzgyűjtés. Amíg a ház fel nem épül, amíg nem áll legalább két autó a garázsban, de jó volna, ha lenne még egy nyaralónk is, hátha ráérünk majd egyszer élvezni ezeket a földi javakat. Míg mindezekre összegyűlik a sohasem elegendő pénz, addigra elröpülnek felettünk az évek. „Ember küzdj, és bízva bízzál!”, hagyta ránk bölcs üzenetét Madách Imre Az ember tragédiájában. Talán magunkévá is tehetjük ezt a biztatást, de olvassuk csak el még egyszer a színmű címét. Igen, jól értelmezzük: már nagy elődünk is tragédiának nevezi az emberi élet útvesztőit…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 13. 16:49 Sorsfordító ❤️ 2 👁️ 32

Nóra kilépett a kapun, amit előzőleg jó hangosan bevágott miközben egy rézfán fütyülős káromkodás hagyta el a száját. Arra gondolt, hogy hová tette az eszét, amikor először belépett ide. Tudta magáról rég, hogy nem tartozik az uniformizált egyforma emberek társaságába, de hogy ennyire kilógna a sorból, azt maga sem gondolta volna. Annyira nem illett a csapatba, hogy akárhányszor is belépett a munkahelyére felémelyedett a gyomra a hányingertől. Pedig mennyire örült, amikor értesítették, hogy ő lett a kiválasztott és elnyerte az osztályos nővér állást. Azzal azonban nem számolt, hogy nem lesz elég az, hogy jól végezze a dolgát, de még meg kell felelnie a főnővérnek és az alatta lévő segédápolóknak is. Hamar rájött, hogy ez megvalósíthatatlan dolog számára. Mert ha a főnévérnek akar…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 05. 21:15 Filozófikus próza ❤️ 1 👁️ 14

Az életben szerzett tapasztalatok, a szívünkben őrzött érzések, a megélt örömök és fájdalmak formálják azt a lencsét, amelyen át szemléljük a minket körülvevő valóságot. Ez a szemüveg egyedi, személyes és megismételhetetlen. Senki más nem lát pontosan úgy, mint a másik ember, mert senki nem élte át ugyanazokat a pillanatokat, ugyanazokat az érzelmeket.

Az igaz bölcsesség nem abból fakad, hogy valaki tudja a „helyes” utat, hanem abból, hogy felismeri: a másik szemüvege is értékes, és az ő igazsága is létezik, még ha nem is egyezik a sajátunkkal. A tudatosság abban rejlik, hogy megértjük: a világ színesebb és gazdagabb, mint egyetlen nézőpont, és ez a sokszínűség adja meg az élet valódi szépségét.

Ha megpróbálják ránk kényszeríteni a saját látásmódjukat, akkor bezárjuk magunkat egy…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 25. 02:51 Élet ❤️ 1 👁️ 7

Egy kalauz szakmája egyszerre nehéz és viszontagságos. Ugyanakkor van benne valami, ami összetettség is, mely az adott kalauzt arra kényszeríti, hogy jól megértesse magát az emberekkel. Nyilvánvalóan első látásra minden a szimpatikussággal hozható összefüggésbe. Elvégre a többség mégiscsak közvetlenebbül és minden bizonnyal kedvesebben áll hozzá olyasféle emberhez, aki első pillantásra nyugodt magabiztosságot és tökéletes toleranciát, empátiát közvetít, mintsem egy olyasvalaki, aki folyamatosan zsörtölődik, gorombáskodik és egyebek!

A középkorúság átkával viselős, mosolygós, közvetlen, nagydarab férfi volt ez a kalauz. Az ember azonnal azt gondolhatta, szeretheti a hasát, hiszen a férfi szívéhez minden esetben a gyomrán át vezet az út. A hétfői reggeleket különben is szinte – kivétel…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 23. 06:28 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 15

Az én kis mesélnivalóm ma arról szól, hogy azt gondoltam, idén én leszek a legelveszettebb felnőttkorú, félárva gyermek karácsonykor.

Halk és visszafogott készülődés jellemez idén. A lelkem minimális szinten megtagadja a karácsonyt, csak hogy lelkem hegedő sebei ne szakadjanak fel jobban.

Testen kívül elmélázva nézem a rohanó embereket, amint fejvesztve kapkodnak a tökéletes karácsony reményében.

Apró dolgokkal kosaramban szinte szégyenkezve állok be a kígyózó sorokba, ahol a többiek tülekedve, ingerülten, roskadozó bevásárlókocsikkal tolakodnak. Én csak révedek a gondolataimban: milyen szép volt tavaly, milyen szép volt pár éve, de még szebb, mikor gyerek voltam, és csak annyi volt a dolgom, hogy örüljek és boldog legyek.

Felnézek: vajon haladt-e a sor? Hangos szóváltást…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 17. 14:19 Élet ❤️ 0 👁️ 9

Annak ellenére, hogy csak idős emberek éltek itt, az Ági-házban mindig nagy volt a nyüzsgés. A lakók napjai aktívan teltek. Volt itt minden: olvasó-kör, énekkar, kézimunka-kör, sakk-kör, sőt még turisztikai kör is. A falakon színes képek lógtak, a szobák ízlésesen voltak berendezve. Egyszóval: az itt lakók elégedettek voltak. Hogy mi is az az Ági-ház? Egy idősek otthona. Miért Ági-ház? Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Az otthont immár huszonkét éve Ágika vezeti. A kisvárosban mindenki csak így emlegeti: az Ági-ház. Az otthonban huszonöt lakó él. Az egyik közülük Lajos bácsi, aki nemsokára betölti nyolcvanhetedik évét. Minden lakó születésnapját megünneplik az Ági-házban. A finom, ünnepi ebéden és tortán kívül mindig meglepi Ágika és kollégái az ünnepeltet valami apró ajándékkal…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 12. 16. 14:25 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 13

1984-ben költözködtek be a házba. Éva a földszinten, Ilona a 3.-on kapott lakást.
Évának akkor még nem volt gyermeke. Ilonának ott volt Ági, 7 évesen. Nem sokára megszületett a földszinten Zsoltika.

Rövid házasság után Éva egyedül maradt.
Mind a két nőt lekötötte saját munkája, háztartása, gyermeknevelése. Egyik nap arra jött haza Ilona, hogy egy idegen férfit lát Éva oldalán. A férfi dús bajusza, erős fekete szálú haja és erősen kreol bőre hamar mutatta, hogy nem magyar. Törökországból járt ide, ha nem is nagy rendszerességgel. Majd egy nap véglegesen a házba költözött. Ilona élte a mindennapokat.

Hosszú idő elteltével a két nő összebarátkozott. Össze is jártak, sokat beszélgettek, még a köztük lévő 10 évnyi különbség sem volt akadály. Ilona nagy szeretettel segítette a…