„fejlődés” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 6

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 11. 28. 17:16 Növekedés, önfelfedezés ❤️ 0 👁️ 42

A Himalája hajnali fénye lassan kúszott fel a sziklafalakra, amikor az utazó újra elindult. Egyedül haladt az ösvényen, ahol a szél olyan élesen vágott az arcába, mintha a hegy próbára akarná tenni a szívét is. Meredek, köves út kanyargott felfelé a hegyoldalon. A hátán egy kopott vászonzsák, amit eleinte könnyűnek érzett. De ahogy múltak a napok, múlt az élet is. A zsák egyre nehezebbé vált.
Nem volt benne étel, sem víz, sem meleg takaró. Csak kövek.
Minden egyes darabnál emlékezett, mikor tette bele. Az elsőt akkor, amikor először csalódott valakiben. A másodikat, amikor ő okozott fájdalmat. A harmadikat, mikor egy döntése után valaki végleg eltűnt az életéből. És így tovább. Minden kő egy teher: egy múltbéli seb, egy kimondatlan bocsánatkérés, egy ki nem gyógyult emlék.
Sokáig azt…
Tovább olvasom…

Írta: Gyurkó Mónika 📅 2025. 11. 18. 13:27 Önismereti ❤️ 0 👁️ 38

A korlát takarásán keresztül bámultam a bátyámat, aki dacosan, szinte már paprikavörös arccal érvelt anyunak, hogy miért ne vigyen magával a barátaival szervezett kirándulásra. 
− De anya, had ne kelljen már magammal cipelnem. Állandóan csak nyafogni fog. 
− Zoli, el akarsz menni erre az erdei túrára, vagy sem? 
− Igen, anya, de.. 
− Nem akarok több de-t hallani. Ő a kisöcséd, és egyébként is elegen lesztek, hogy tudjatok rá figyelni. Bálintnak bátorítás kell. Állandóan csak a könyveit bújja. Na, nyomás!
Zoli arca már kezdett egy piros lufihoz hasonlítani és attól féltem, hogy mindjárt ki pukkad. Tudtam én jól, hogy miért nem akar elvinni magával. Katalin volt az oka. A lány a hetedik osztályból. Akinek olyan szép hosszú barna haja van. Nem akarja magát égetni, hogy a dedós öccsére…
Tovább olvasom…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 14. 18:52 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 25

Ma nemcsak a szerelemre gondolok, hanem magamra is.
Végiggondoltam, mitől érzem magam igazán energikusnak. Attól, amikor van célom, amikor haladok előre – még ha csak apró lépésekben is. Amikor figyelek magamra, amikor teszek azért, hogy jobb legyen a napom, vagy másoké. Energiát ad a fejlődés érzése, az, hogy nem állok egy helyben. És az is, amikor megengedem magamnak a pihenést bűntudat nélkül.
Ma arra is ránéztem, mire vagyok büszke. Büszke vagyok arra, hogy kitartottam nehéz helyzetekben. Hogy volt bátorságom változtatni, amikor szükség volt rá. Hogy tanultam a hibáimból, és nem hagytam, hogy végleg meghatározzanak. Büszke vagyok arra az emberre, akivé eddig váltam – minden tapasztalattal, erővel és érzékenységgel együtt.
Ezen a Valentin-napon szeretetet adok magamnak. Elismerem az…
Tovább olvasom…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 02. 07. 17:02 Élet ❤️ 1 👁️ 24

Lóránt Etelka telefoncsörgésre ébredt. Az órára pillantott, délelőtt tizenegy, péntek. A májusi napsugarak meredek fénypászmáiban porszemcsék táncoltak. Kerek foltokat rajzoltak a takaróra, jólesően melengették a hasát.
– Ki a bánat zaklat hajnalban!? – nyújtózkodott ásítva.
Élénk lila hajába túrt, belemotyogott a készülékbe.
– Halló.
– Szia, Etus! Eljött a te időd! – dörmögte egy férfi, s a vonal megszakadt.
– Mi van!?
A telefon közönyösen hunyorgott. Lóránt Etelka megvonta a vállát, fölkelt, reggelire megevett fél tábla csokoládét, ivott rá egy bögre kólát, és műhelye felé vette az irányt. Szerencsés alkatán nem látszott a rengeteg édesség, amit reggeli, ebéd és vacsora gyanánt evett, pedig már közelített a negyvenhez. Nem kellett sokat utaznia, munkahelye a lakás egyik kis…
Tovább olvasom…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 12. 09. 15:51 Pszichológiai ❤️ 1 👁️ 20

Mi is emberek vagyunk, nem csak húsból és vérből.
Telis-tele tulajdonságokkal, mindenfélével – jóval, rosszal, vegyesen. Ki ezért, ki azért állt sorba, talán kétszer is. Hiba.

Tudom, hogy nehéz az ösztöneinket kordában tartani. Én is nem egy esetben nézek előre, és próbálom, megpróbálom – hátha sikerül – legyőzni önmagamat.
Igen, az indulatok erősek, és nem csak jóindulat létezik, sajnos.

Annyit faragtam le magamból, hogy nem csinálok semmit sem.
Maradok madáron – szó szerint.
Hagyom az időt dolgozni… magamban.
Ez idáig mindig jó döntés volt. Volt, hogy elszáll az ember mérge, de az is lehet, hogy szelídül.
Vagy, uram bocsá, valamiféle „csínytevést” követ el itt a neten. Igen, ez is előfordul. Vállalni kell ezt is.
Vagy marad az eredeti meglátás, gondolat, és véghez is…
Tovább olvasom…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 16. 15:30 Kortárs ❤️ 0 👁️ 16

Mit tehetünk egy olyan világban, ahol a külsőségek többet számítanak, mint az, ami belül lakozik? Kívül mindenki tökéletes akar lenni, túlértékelt lett a külső, a giccs, minden annyira felszínes. Mit tehet egy egyszerű lány egy rendszer ellen, amely csak a divatos ruhákat és a tökéletes sminket tartja szem előtt?

Vivien soha nem volt az a plázacica típus, nem tartotta fontosnak azt, hogy kövesse a legújabb divatot és a sminktrendeket.
Szülei mindig tisztességre nevelték. Édesanyja minden adandó alkalommal azt hangsúlyozta neki:
– Lányom, fő a szolidaritás, manapság minden fiatal nő annyira kihívóan öltözik, az én időmben a női testnek volt értéke. Kifinomult ízléssel öltöztünk, így senki nem bámult ránk úgy, mintha földönkívüliek lennénk.

Miután kirepült a biztonságot nyújtó…
Tovább olvasom…