„félelem” – novellák címszó szerint

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:42 Fantasy ❤️ 0 👁️ 8

Történt azon az estén, mikor két testvér veszekedett, hideg hóvihar kerekedett.
Csillogó, fényes hold világított, de álmot nem hozott, csak bánatot, fényesen világított.
Szakadó hó takarta el a holdat, hideg van, s a veszekedésnek már vége van.

– Hideg van, Izabell, fázom.
– Takarózz be, hagyjál aludni! – szólt Júlia idegesen.

– Szakad a hó, Júlia, már nem világít a hold sem.
– Hallgass már, hagyjál! Elég a veszekedésből!

– Akkor alszom… vagy már álmodom? Vagy még nem alszom? Hol vagyok? – Igen, csak lovagolok…

– Izabell, gyere, siess, kövess! – kiáltott hangosan, s nem figyelte a kamiont, ami jött gyorsan.

A két testvér már nem veszekedett, a kórházban ébredezve nézett.

– Mi volt ez, Júlia? Nem emlékszem semmire… mi hogy kerültünk ide?
– Kórházban vagyunk, de ne…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:50 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Hideg volt, este volt, sötét mindenhol, s csak egy lámpa ég.
Kicsi lábak alatt ropog a hó, egy kisfiú rőzsével a kezében siet haza.

– Ma biztosan kikapok… elmaradtam, sokáig dolgoztam. Világít a lámpa…
Esik a hó, de jó… karácsony van, a fa alatt már biztosan ajándék van.

Futott is már, ahogyan csak bírt, s az ajtóban anyukája várta mosolyogva.

– Eljön a Jézuska, ügyes voltál, meleget hoztál ma estére. Feküdj le, s takarózz be.

Álom jött a szemére, s csak figyelve egy hangot hallott:

– A krampusz vagyok! Nagyon rossz kisfiú voltál tavaly, ezért ajándékot nem kaptál!

Mély hang szólt, hangosan, nevetve, gúnyosan a fülébe, figyelmeztetve:

– Vigyázz! Mindig rossz voltál, de ma nagyon ráfaragtál. Idén sincs ajándék… csak egy.
Magammal viszlek a mély sötétségbe, hol velem…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:15 Fantasy ❤️ 0 👁️ 12

Tik-tak, tik-tak… máris kész az óra, már tik-tak. A fal és a csukló csak rá vár. – Tik-tak, tik-tak. A csavart jól meghúzom most, hallom az ének hangját már, dallama messze-messze száll. – Tik-tak, tik-tak…

– Nagypapa, elég már, kérlek! Mindig csak énekelsz este. Inkább mesélj valamit, úgyis mindjárt le kell… tudod, arról az óráról!

– Öreg vagyok már, fiam, és fáradt a mesékhez. Olvass valamit, én még dolgozom.

– Egyszer elmesélted azt, amikor az óra beszélni tudott, emlékszel?

– Hogyne emlékeznék, kisunokám. Akkora lehettem, mint te, mikor hallottam. Az bizony régen volt… rendben, addig pihenek.

– Hurráá!

Egyszer volt, hol nem volt, nagyon régen volt egyszer egy feltaláló, aki órásmester is volt. Egyedül volt, mint én, és késő estig dolgozott minden este. Annyira…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:23 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

– Hová futsz olyan gyorsan? Várj meg, John! – kiáltott futva a pici Jack. – Várj már, ne szaladj olyan gyorsan!

John hirtelen megállt az ajtó előtt.
– Ezt figyeld! –
– Mit? Naponta százszor megyünk itt el.
– De még soha nem mentünk be. Nézd a virágokat!

– Nem, John, én nem megyek be.
– Mi van, betojtál? Tudtam, mindig félős voltál.
– Ez nem azon múlik… én hallottam, hogy ott valami más van!
– Virágok vannak! Mitől félsz?! Haha… talán elvisz a mumus!
– Én akkor sem akarok bemenni.
– Te félős… megint mindig félsz! Majd én megmutatom neked.

– Semmi értelme, menjünk haza, éhes vagyok.
– Jack, te mindig éhes vagy! Pofa be, gyere!
– De nem tudjuk, ott mi van… soha nem ment be senki!
– Most bemegyek! – válaszolt John mérgesen.

Nyikorgott az ajtó, hideg, sötét volt, mikor a…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:31 Humor ❤️ 0 👁️ 9

– Szóval ez egy medve történet. Lekapcsolom a villanyt. Egy igaz történet! A feleségemmel itt töltöttük a mézes heteinket.

– Jó lehetett… ááá – nevetett Jack.

– A bácsikám faházában voltunk, igen, pontosan. Éppen lefeküdni készültünk, amikor hallottunk egy szörnyű zajt a szemetes kuka felől.
Én lementem, hogy utána nézzek. Kinéztem az ablakon, és ott… ott volt a bestia! Az erdő legszörnyűbb medvéje!

– Hát persze… – nevetett a pici fiú.

– Ez igaz! – szólt az anyuka. – Szóról szóra.

– A medve nyolc láb magas volt! A fogai iszonyúan hegyesek! Még véresek voltak attól, akit megölt, mielőtt ide jött volna!
Iszonyú volt! A mancsa dög nagy volt! Hatalmas! Fekete karmok – tűhegyesek! Mint Freddy Krueger!

– Áááááá!

– Még sokkal, sokkal rosszabb volt! És ez nem film volt, ez…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:11 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 9

Emeld fel a fejed.
– Nem merem… félek, lelkemet veszítem.

– Én vagyok. Nem látsz engem?
Selymes kezem az álladat érinti,
szemed tükrét csillogva figyeli.

– Eressz… hagyj elmenni. Nem segíthetsz.
A szívemet kés szúrja át,
hiába a szép fény, mely odaát világít.

– Én vagyok. Most már látsz.
Itt a kezem, segít – boldogságba repít.

A szívem már elszállt a széllel.
Tova… a lelkemet nem látja senki soha már.

A szó annyi csak: meg gyógyítalak.
Álmodban, éjszaka, homlokod fogva,
merengve, arcodat látva, gondolkodva,
szeretetet adva.

Adom neked a boldogságot.
Sohasem maradsz magadra.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 12. 16:32 Pszichológiai thriller ❤️ 0 👁️ 18

Egy gyilkos szeme

London, 1918. december 24.

A háborúnak vége volt, az emberek éheztek, kenyér is alig volt, és jött a hideg tél.
Hajnalban még sötét volt London belvárosában. A kovácsoltvas lámpák még égtek, és az utolsó légi riadó is elhallgatott. Lassan kezdett szállingózni a hó először, azután jött a hideg szél, és pillanatok alatt hóvihar kerekedett. Lassan kezdett hajnalodni, és a havazás nagyon erős volt a süvítő szélben.

Egy bejárati ajtó nyílt ki nyikorogva lassan, és félúton megállt. A lépcsőfokon meleg vér kezdett el folyni lassan, fentről egészen az aljáig. Egy kéz próbálta tovább tolni az ajtót. A hideg hó dörzsölte az arcát, de keze már alig bírt mozogni. Hátranézett, az arca havas volt és véres.
– Ne csináld! – kiáltott egy hang, és egy kés megcsillant a háta…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 13. 15:40 Karácsony ❤️ 0 👁️ 14

Rettenetesen nehéz éven vagyok túl. Sokat gondolkodnom mi az, amit már túléltem. Bevallom őszintén elfog a félelem ahogy a karácsony közeleg. Az év legérzelmesebb pár napja. Az elmúlt időszakban, amely számomra a gyász feldolgozásának jelentős terepe volt, próbáltam minél kevesebb érzelmet megélni és most jön az a három nap, amikor dúskálhatunk majd benne, ha szeretném, ha nem. Vajon, hogy fog érinteni, hogy nem egyre többen álljuk körbe majd a fát, hanem egyre kevesebben.
Ki rakja fel a csúcsdíszt? Harminchét évem alatt harminchétszer az az ember tette fel, aki idén már nincs velünk. Mit rakjunk az ünnepi asztalra hiszen édesanyám mindig azt főzte, amit édesapám szeretett volna. Karácsonyi hagyományaink leginkább apukám köré épültek. Mi lenne a legjobb? Elmenekülni? Számtalan gondolat…