„félelem” – novellák címszó szerint

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:11 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 9

Emeld fel a fejed.
– Nem merem… félek, lelkemet veszítem.

– Én vagyok. Nem látsz engem?
Selymes kezem az álladat érinti,
szemed tükrét csillogva figyeli.

– Eressz… hagyj elmenni. Nem segíthetsz.
A szívemet kés szúrja át,
hiába a szép fény, mely odaát világít.

– Én vagyok. Most már látsz.
Itt a kezem, segít – boldogságba repít.

A szívem már elszállt a széllel.
Tova… a lelkemet nem látja senki soha már.

A szó annyi csak: meg gyógyítalak.
Álmodban, éjszaka, homlokod fogva,
merengve, arcodat látva, gondolkodva,
szeretetet adva.

Adom neked a boldogságot.
Sohasem maradsz magadra.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:31 Humor ❤️ 0 👁️ 9

– Szóval ez egy medve történet. Lekapcsolom a villanyt. Egy igaz történet! A feleségemmel itt töltöttük a mézes heteinket.

– Jó lehetett… ááá – nevetett Jack.

– A bácsikám faházában voltunk, igen, pontosan. Éppen lefeküdni készültünk, amikor hallottunk egy szörnyű zajt a szemetes kuka felől.
Én lementem, hogy utána nézzek. Kinéztem az ablakon, és ott… ott volt a bestia! Az erdő legszörnyűbb medvéje!

– Hát persze… – nevetett a pici fiú.

– Ez igaz! – szólt az anyuka. – Szóról szóra.

– A medve nyolc láb magas volt! A fogai iszonyúan hegyesek! Még véresek voltak attól, akit megölt, mielőtt ide jött volna!
Iszonyú volt! A mancsa dög nagy volt! Hatalmas! Fekete karmok – tűhegyesek! Mint Freddy Krueger!

– Áááááá!

– Még sokkal, sokkal rosszabb volt! És ez nem film volt, ez…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:23 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

– Hová futsz olyan gyorsan? Várj meg, John! – kiáltott futva a pici Jack. – Várj már, ne szaladj olyan gyorsan!

John hirtelen megállt az ajtó előtt.
– Ezt figyeld! –
– Mit? Naponta százszor megyünk itt el.
– De még soha nem mentünk be. Nézd a virágokat!

– Nem, John, én nem megyek be.
– Mi van, betojtál? Tudtam, mindig félős voltál.
– Ez nem azon múlik… én hallottam, hogy ott valami más van!
– Virágok vannak! Mitől félsz?! Haha… talán elvisz a mumus!
– Én akkor sem akarok bemenni.
– Te félős… megint mindig félsz! Majd én megmutatom neked.

– Semmi értelme, menjünk haza, éhes vagyok.
– Jack, te mindig éhes vagy! Pofa be, gyere!
– De nem tudjuk, ott mi van… soha nem ment be senki!
– Most bemegyek! – válaszolt John mérgesen.

Nyikorgott az ajtó, hideg, sötét volt, mikor a…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:15 Fantasy ❤️ 0 👁️ 12

Tik-tak, tik-tak… máris kész az óra, már tik-tak. A fal és a csukló csak rá vár. – Tik-tak, tik-tak. A csavart jól meghúzom most, hallom az ének hangját már, dallama messze-messze száll. – Tik-tak, tik-tak…

– Nagypapa, elég már, kérlek! Mindig csak énekelsz este. Inkább mesélj valamit, úgyis mindjárt le kell… tudod, arról az óráról!

– Öreg vagyok már, fiam, és fáradt a mesékhez. Olvass valamit, én még dolgozom.

– Egyszer elmesélted azt, amikor az óra beszélni tudott, emlékszel?

– Hogyne emlékeznék, kisunokám. Akkora lehettem, mint te, mikor hallottam. Az bizony régen volt… rendben, addig pihenek.

– Hurráá!

Egyszer volt, hol nem volt, nagyon régen volt egyszer egy feltaláló, aki órásmester is volt. Egyedül volt, mint én, és késő estig dolgozott minden este. Annyira…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:50 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Hideg volt, este volt, sötét mindenhol, s csak egy lámpa ég.
Kicsi lábak alatt ropog a hó, egy kisfiú rőzsével a kezében siet haza.

– Ma biztosan kikapok… elmaradtam, sokáig dolgoztam. Világít a lámpa…
Esik a hó, de jó… karácsony van, a fa alatt már biztosan ajándék van.

Futott is már, ahogyan csak bírt, s az ajtóban anyukája várta mosolyogva.

– Eljön a Jézuska, ügyes voltál, meleget hoztál ma estére. Feküdj le, s takarózz be.

Álom jött a szemére, s csak figyelve egy hangot hallott:

– A krampusz vagyok! Nagyon rossz kisfiú voltál tavaly, ezért ajándékot nem kaptál!

Mély hang szólt, hangosan, nevetve, gúnyosan a fülébe, figyelmeztetve:

– Vigyázz! Mindig rossz voltál, de ma nagyon ráfaragtál. Idén sincs ajándék… csak egy.
Magammal viszlek a mély sötétségbe, hol velem…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:42 Fantasy ❤️ 0 👁️ 8

Történt azon az estén, mikor két testvér veszekedett, hideg hóvihar kerekedett.
Csillogó, fényes hold világított, de álmot nem hozott, csak bánatot, fényesen világított.
Szakadó hó takarta el a holdat, hideg van, s a veszekedésnek már vége van.

– Hideg van, Izabell, fázom.
– Takarózz be, hagyjál aludni! – szólt Júlia idegesen.

– Szakad a hó, Júlia, már nem világít a hold sem.
– Hallgass már, hagyjál! Elég a veszekedésből!

– Akkor alszom… vagy már álmodom? Vagy még nem alszom? Hol vagyok? – Igen, csak lovagolok…

– Izabell, gyere, siess, kövess! – kiáltott hangosan, s nem figyelte a kamiont, ami jött gyorsan.

A két testvér már nem veszekedett, a kórházban ébredezve nézett.

– Mi volt ez, Júlia? Nem emlékszem semmire… mi hogy kerültünk ide?
– Kórházban vagyunk, de ne…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:01 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

Azon az éjszakán minden gyerek várta, hogy elindulhassanak maszkban mulatozni, játszani.
Sötét volt, fújta a sárga és piros leveleket a szél. A gyereksereg sikítozva szaladgált jobbra-balra, házról házra.
De ezen az éjszakán a három legrosszabb fiúnak más tervei voltak. A fiúk minden évben ijesztgettek mindenkit. De sokaknak elege volt ebből.

– Vegyétek le a maszkokat, fiúk! – szólt a főnök, Sebastian. Mindössze tízévesek voltak.
– Mire gondolsz? – kérdezte Jack.
– Menjünk el ahhoz az öregasszonyhoz. Tudjátok, ott lakik fent. Oda senki nem megy soha – mondta Sebastian.
John ezt válaszolta: – Sebastian, mit akarsz ezzel elérni?
– Nem tudom… Gyerünk, jó móka lesz! – nevetett.

Hárman indultak a sötétben felfelé, és lassan elérték a házat.
– Ég a mécses, látod? Valaki biztos van…

Írta: Ynela Zíléna 📅 2025. 11. 23. 19:05 Dráma ❤️ 0 👁️ 24

Hirtelen harapott a sötét.
A semmi közepén hagyott.

A mellkasom feszül, a levegő megakad.
A másodpercek torzan nyúlnak,
mintha az idő is visszatartaná lélegzetét.

„Tarts ki, szív… dobogj… élj” – könyörgöm.
Annyi minden maradt még.
Egy pillanatra felvillan:
virágillat, gyermekkacaj, kutyám farkcsóválása.

„Mondd, nem üres az ágyam.
Mondd, nem lesz árva...
Mondd már… kérlek, mondd.”

A csönd válaszol:

Nem közelít a vég.
Már ideért.