„félreértés” – novellák címszó szerint

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 03. 04. 21:37 Élet ❤️ 0 👁️ 18

Ma be se mentem dolgozni, annyira felzaklatott, ami tegnap az irodában, majd az azt követő időben történt.
Ági, a titkárnőm behozta a megbeszélt iratokat, letette az asztalra, majd váratlanul lehajolt, és villámgyorsan szájon csókolt.
Már korábban is észrevettem, hogy nagyon nyomul rám, de azt mégsem gondoltam, hogy ilyesmire vetemedik.
Abban a pillanatban nyitott be az ajtón a menyasszonyom, Éva, akivel találkozót beszéltünk meg aznap délutánra.
Kicsit korábban végzett a munkahelyén, és azt gondolta, meglepetést szerez nekem.
Rettenetesen kínos volt a szituáció.
Mondanom se kell, hogy Éva dühösen kirohant, én utána, de meg sem volt hajlandó hallgatni.
Mentem, mint egy őrült ki a hóba, és kiabálva könyörögtem, hogy beszéljük meg, az egész, amit látott, egy fatális tévedés, „nem…

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 01. 31. 15:05 Humor ❤️ 0 👁️ 19

(Részletek Mimi naplójából) – 2. rész

Május 16.
Amit most leírok, eredetileg meg sem akartam említeni, de kénytelen vagyok. Arra gondoltam, majd ha egyszer unokáim lesznek és elolvassák a naplómat, lesz min nevetniük. Feltéve, ha lesznek unokáim... Feltéve, hogy lesz gyerekem... Feltéve, hogy lesz férjem... Feltéve, ha... Na, mindegy, hagyom az elmélkedést máskorra, most felelevenítem, mi is történt a munkahelyemen azon az ominózus „kávés” napon... Miután kijöttem a főnök irodájából és a mosdóban próbáltam eltüntetni a blúzomból és a nadrágomból a sötét kávéfoltokat, amikor is Petra, az a nagyszájú fruska „rajtakapott”, ahogy egyik kezem a nadrágomban, a másikkal meg dörgöltem magamat... Na, akkor rögtön tudtam, hogy félreértette a helyzetet, és öt perc múlva az egész emelet tudni fog…

Írta: Erdős Sándor 📅 2026. 01. 24. 18:42 Humor ❤️ 1 👁️ 16

Prof. Turkász Ödömér, a híres egyiptológus megvakarta ritkás hajzattal borított fejét, és kackiásan felcsapott rá egy éjjeliedényt. A becses tárgy a bázisául szolgáló sátor állandó tartozéka volt, ugyanis a professzor szégyenlős és lusta ember lévén a sivatag figyelő szemei előtt nem volt hajlandó a szükségét végezni. A kübli a prof. híres szétszórtságának áldozatává válva így fejfedői minőségben képviselte a Magyar Iparművészetet.

– Pista – kiáltott ki sátrából a jobbkezének tartott egyetemi hallgatónak.

Pista nagyon szívesen hallgatta az Egyetem nevű, manapság roppant sikeres zenekar dalait, így joggal hívhatta magát egyetemi hallgatónak. Egyébiránt négy évig valóban járt egyetemre Valagvégpusztán moslékért a konyhára a disznóinak. Iskolázottsága kimerült a nyolc általános iskolai…

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 01. 07. 23:09 Humor ❤️ 1 👁️ 24

– Na végre! Csakhogy itt vagy! Már félórája ülök itt a presszóban egy pohár narancslé mellett. Hol a csudában voltál? – rohanta le barátnőjét Rita.
– Ne is kérdezd! Van egy hírem számodra. Ha meghallod, elájulsz, az biztos! – felelte komoly arccal Nóra, miközben két puszit cuppantott barátnője arcára.
– Mi az? Mi történt? – kérdezte ijedten Rita.
– Semmi sem történt. Azaz mégis: Berci megkérte a kezemet.
– Micsoda? És te ezt csak így mondod? Gratulálok! De mesélj, hol, hogyan, mikor? Gyertyafényes vacsora mellett? Mutasd a gyűrűt! – hadarta el egy szuszra Rita.
– Lassan, csak lassan! – állította le Nóra. – Először is: gyűrű nincs, legalábbis egyelőre. Holnap vagy holnapután elmegyünk együtt az ékszerboltba, ott majd kiválasztom a nekem megfelelőt. Másodszor: nem volt semmiféle…

Írta: A.K. András. 📅 2025. 12. 21. 14:46 Egyéb ❤️ 0 👁️ 10

A nagydarab, borostás, ápolatlan kinézetű tag lepakolta asztaláról szerszámait. Közben szólt a kemény rock & roll. Műhelynek nevezte ezt a koszos, összetákolt, fészernek sem nevezhető deszkabódét. Bár kétségtelenül hatalmas előnye volt: száraz volt, és el volt rejtve a kíváncsi szemek elől! Egy igénytelenül mocskos és olajfoltos, ki tudja honnan való ruhadarabbal hanyagul leseperte az asztal lapját egyetlen mozdulattal. Majd a falra rögzített, méter magas tartójából egy asztal méretű csomagolópapírt tépett le. Ráterítve az asztalra, most már dolgozhatott finomabb dolgokkal is.

Elővette rejtekhelyéről a kilencmilliméteres, vadonatúj Waltherét. Egy mozdulattal kivette belőle a tárat. Üres. Na persze, hisz legutóbb ő ürítette ki! Amikor gondja támadt azzal a mexikóival. Nyugodt tempóval…

Írta: A.K. András. 📅 2025. 12. 21. 14:12 Humor ❤️ 0 👁️ 12

Avagy a darázs esete a trottyos citrommal

A Balázs famíliában mindenki szereti a citromot. Miért lényeges ez? Ez a magyarázat arra, miért repül az a darázs kissé kótyagosan az autópálya felé. Az a darázs, aki éppen az előbb szállt le a kerítés nélküli kis kertjükbe falatozni egy keveset. De kezdjük is az elején. Szép hétfő reggeli nap volt!

Ez marhaság! Nincs olyan a világon, hogy szép hétfő. Narrátor létedre lehetne több eszed, egyeske!

Már megbocsáts, de ez az én elbeszélésem! Egy elbeszélésben egy narrátor van. Azt meg ugyebár nem kettesnek hívják. Úgyhogy pofa be!

Akkor is marhaság! Szép hétfő, kótyagos darázs és család, aki szereti a citromot.

Halk puffanással nyomatékot adott egyeske érveinek, majd letette az öntöttvas palacsintasütőt.

Szép hétfő reggeli nap volt!…

Írta: Láng Attila D. 📅 2025. 12. 20. 20:09 Romantikus ❤️ 0 👁️ 11

Vasárnap volt, reggel hét. Juli éppen a másik oldalára fordult, amikor a kisszekrényen fölcsipogott a telefon. Álmosan nyúlt oda – ki lehet az, a bankból ilyenkor nem jön SMS, a szülei tíz előtt föl se kelnek, a barátnői pláne nem –, megnyomta a gombot, pislogott, és ezzel vége volt az aznapi alvásnak.

tetszel nekem. péter.

Ez állt a kijelzőn. Juli szíve megdobbant. Ezt soha nem gondolta volna. Ami azt illeti, Pétert vonzó fiúnak találta, igazán kellemesnek: magas, szőke, kisfiús mosollyal, pont az a típus, aki neki tetszik… de soha nem beszéltek többet, mint hogy szia-szia, hogy vagy, ilyesmiket. No persze…

Péter a télen Marival járt, és Mari eléggé hasonlít őrá. Ha ezt a típust kedveli, akkor érthető. De miért pont vasárnap reggel hétkor… miért pont SMS-ben? Péter nem az a…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 20. 16:05 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

Gyakran eszembe jut, főleg így karácsony előtt, ez a kis történet, amit most elmesélek nektek. Régen történt az eset, kis másodikos voltam. Néhányan viszont már a „nagyénekkar” tagjai voltunk, és a Télapó-ünnepélyre készülődtünk. Hogy fellépésünk sikeres legyen, a tanító nénink (aki mellesleg az édesanyám volt) minden nap az utolsó óra első felében megengedte nekünk, hogy gyakoroljunk az énekkarral. Így volt ez azon a napon is. Befejeztük a próbát Gabika tanító nénivel, aki az énekkart vezette, és siettünk vissza az osztályba. Megrohantuk a tanító néninket, és megkérdeztük tőle, hogy ki az a Csitki.

– Kicsoda? – nézett ránk értetlenül.
– Hát a Csitki! – vágtuk rá kórusban.
– Sosem hallottam még Csitkiről…
– Pedig a dalban benne van, hogy Csitki kopog…

A tanító néni elnevette…