„fény” – novellák címszó szerint

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 19. 21:59 Spirituális ❤️ 1 👁️ 15

A szoba még a hajnal puha szürkeségébe burkolózott. A csend sűrű volt és védelmező, mint egy láthatatlan palást. Az Asszony kinyitotta a szemét, de még nem mozdult. Figyelte a mellette pihenő Társa egyenletes lélegzetvételét – a férfi arca az alvásban kisimult, minden földi gondtól mentesen.
Az Asszony érezte, ahogy a tudatossága lassan visszatér a testébe. De ma nem a napi teendők listája zakatolt a fejében, és nem is az óra rideg ketyegése sürgette. Egy mély, belső rezgés ébresztette fel, egy suttogás, amely nem füllel, hanem szívvel volt hallható.
„Jó reggelt, kedvesem” – csendült fel benne a Hang, amely saját lelkének és a Mindenségnek a közös visszhangja volt. „Itt az idő, hogy kinyisd a szemed a fényre. Itt az idő, hogy egy újabb napot szenteljünk az életnek – közösen.”
Ebben a…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 19. 14:31 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 21

A reggel lassan érkezett. A fény belekúszott a szobába, megállt az asztalon, majd továbbment, mintha megfigyelne valamit, amit mi nem láttunk. A kávé keserű volt, de rendben, pont úgy, ahogy kellett.

Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikük vállán egy kis elhallgatott történet. Egy férfi megállt, lehajolt, és felvette a leesett kesztyűt. Senki nem figyelte, mégis számított.

Délután a csend hosszabb lett a szavaknál. Nem volt mit hozzátenni, minden a helyén maradt, még ami hiányzott.

Este, amikor a nap lassan becsukta magát, nem maradt kérdés. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 17. 14:02 Önismereti ❤️ 1 👁️ 21

A reggel nem sietett, csak belépett a szobába. A fény megállt az ablak peremén, mintha mérlegelne. A kávé gőze lassan terjedt, nem zavart, csak ott volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindenkin egy láthatatlan történet. Egy férfi lehajolt, hogy felvegye a leesett papírt, majd továbbment. Senki nem figyelte, mégis számított.
Délután a csend megtelt apró zajokkal: léptekkel, levegővel, el nem mondott mondatokkal. Nem volt mit hozzátenni.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 16. 16:59 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 22

A reggel nem kérdezett. A fény megállt az ajtófélfán, mintha számolna. A kávé meleg volt, nem vigasztalt, csak jelen volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikükben egy apró késés. Egy férfi visszalépett, hogy elengedjen valakit, aki sietett. Nem szóltak egymáshoz, mégis rend lett.
Délután a csend nem hallgatott, csak figyelt. A gondolatok nem akartak válaszolni.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt kérdés. Csak az a halk bizonyosság, hogy ma is itt voltunk. Elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 14. 18:17 Növekedés, önfelfedezés ❤️ 2 👁️ 17

A reggel nem sietett, csak belépett a szobába. A fény megállt az ablak peremén, mintha mérlegelne. A kávé illata lassan terjedt, nem zavart, csak ott volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindenkin egy láthatatlan történet. Egy férfi lehajolt, hogy felvegye a leesett papírt, majd továbbment. Senki nem figyelte, mégis számított.
Délután a csend megtelt apró zajokkal: léptekkel, levegővel, el nem mondott mondatokkal. Nem volt mit hozzátenni.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 13. 13:39 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 20

A reggel nem sietett, csak belépett a szobába. A fény megállt az ablak peremén, mintha mérlegelne. A kávé illata lassan terjedt, nem zavart, csak ott volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindenkin egy láthatatlan történet. Egy férfi lehajolt, hogy felvegye a leesett papírt, majd továbbment. Senki nem figyelte, mégis számított.
Délután a csend megtelt apró zajokkal: léptekkel, levegővel, el nem mondott mondatokkal. Nem volt mit hozzátenni.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 11. 15:51 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 21

A reggel nem sietett, csak megérkezett. A fény végigcsúszott az ablakon, megállt egy karcolásnál, mintha számontartaná. A kávé gőze lassan felszállt, nem akart felébreszteni, csak jelen lenni.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikükben egy félmondat. Egy nő megállt, hogy elengedjen egy gyereket a járdán, aztán továbbment. A mozdulat rövid volt, mégis maradt.
Délután a csend nem hiányzott, hanem helyet adott. A gondolatok leültek benne, nem siettek tovább.
Este, amikor a nap elfáradt, nem maradt kérdés. Csak az a halk bizonyosság, hogy ma is itt voltunk. Elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 10. 16:32 Önismereti ❤️ 1 👁️ 24

A reggel lassan érkezett. A fény megállt a falnál, mintha gondolkodna, mielőtt továbbindult volna. A kávé keserű volt, de pont olyan, amilyennek lennie kellett.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikük vállán egy láthatatlan történet. Egy férfi megállt, lehajolt, és felvette a leesett kesztyűt. Senki nem figyelte, mégis számított.
Délután a csend megtelt a levegővel. Nem kellett megszólalni. A gondolatok elfértek, nem ütköztek.
Este, amikor a nap lassan becsukta magát, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.