„gondoskodás” – novellák címszó szerint

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2026. 02. 08. 09:57 Élet ❤️ 3 👁️ 66

Reggel volt. A konyha ablakán még alig szivárgott át a fény, de ő már talpon volt. A mozdulatai nesztelenek, szinte észrevétlenek, mintha a világ csendje is benne folytatódna. A keze, vékony, fáradt kéz, a megszokott rend szerint mozdult a bögréhez, a vízforralóhoz, a gyógyszeres dobozhoz. A külvilág számára ez csak egy újabb nap volt, de ő tudta, számára ez is fájdalmas és harcos lesz. Fájdalmas, mert végre megtudja majd fia állapotának végső okát és talán szó esik majd a jövőről is, mert minden biztos dolog jobb lesz már az eddigi találgatásoknál, még ha fájdalommal jár is. Harcos lesz, nem látványos, ami tapssal végződik, nem hősi indulókra írt, hanem olyan, amelynek minden lépése belülről fakad. Az út eddig is tele volt váratlan eseményekkel és ő mégis elindult rajta. 
Bizonytalanul…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 06. 16:38 Élet ❤️ 1 👁️ 32

Valamikor a falumban utca hosszat fehérre meszelt tömésházak voltak, a poros útra néző kicsi ablakokkal. A legtöbb ablakban tavasztól őszig, piros vagy fehér muskátli nyílt. Ám volt egy ház, ahol a nyitott ablak mögött reggeltől estig egy szomorú szemű fiatal lány üldögélt. Amikor labdáztunk, szaladgáltunk a poros úton, láttuk Őt, de eszünk ágában sem volt megkérdezni, hogy miért nem jön játszani. Egy alkalommal télen a házuk előtt hógolyóztunk. A szomorú szemű lány akkor is a csukott ablak mögött üldögélt, és sóvárogva nézett bennünket. Az egyik hógolyó célt tévesztve eltalálta az ablakot. Nagyon megijedtünk, mert az ablaküveg csörömpölve hullott a hóra és a lány ölébe. Ő pedig éktelen visításba kezdett. Mi pedig elszaladtunk, de hiába, mert nem maradt következmény nélkül a dolog.
A…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 06. 07:09 Élet ❤️ 1 👁️ 7

Már megint egy oltári nagy rohanós katyvasz. Előbb csak a reggeli tejeskávé fröccsent – persze csak –, merő véletlenségből az arcába, később pedig a baracklekvárral megtöltött tésztás táska, hiszen imádnivaló kislányának az volt a kedvence, és ugyebár egy jó reggelt jó reggelivel is szokás elindítani.
– Kicsim! Merre jöszmékelész már?! Ugye te sem szeretnél elkésni?! – érezhetőbben, kicsit idegesebben, frusztrálva tette fel ezt a lényeges kérdést, bár szégyellte magának bevallani, ha nem volna annyira lényeges a külső megjelenése munkahelyén, talán kevesebb idővel is egész nyugodtan beérné a nagyméretű fürdőszobában.
– Anyu! Nem találom a hátizsákomat! – panaszkodott a kislány, és lehetett hallani, hogy most valószínűleg az következik, hogy totál káosz fogadja majd, minek után a…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 16. 03:46 Élet ❤️ 1 👁️ 10

Tipikusan ügyvédnő külsejű, magas, szupermodell-alkatú nő sietett át az egyik épületbe.
Mint kiderült, legrégebbi gyerekkori barátja végrendeletében nagyon sok mindent ráhagyott, és egy titkosított záradék formájában – mint később kiderült –, egy alig öt éves kislány nevelését és gondozását is rábízta.
Mondani sem szükséges, hogy ez a meghökkentő és váratlan fejlemény valósággal azonnal a feje tetejére állította a modern, állandóan csupán csak a munkájának élő, nagyvilági nő egész életvitelét.

„Elvégre micsoda dolog már, hogy éppen ő vigyázzon és gondoskodjon egy kislányról, amikor még egy szobanövényről sem tudna megfelelően gondoskodni, hiszen annyira extrém, mondhatni pörgős életet él, és amit – legalábbis egyelőre – semmi szín alatt nem volt hajlandó feladni.” – töprengett, amint…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 16. 03:43 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 9

Negyven év körüli, frissen borotvált, márkás öltönyt, nyakkendőt és fekete télikabátot viselő férfi kötözte be terepjáró típusú autójába gondosan ingbe, nadrágba öltöztetett, hat év körüli kisfiát.
– Apu? Hova megyünk? – kérdezte kíváncsiskodva, izgatottsággal kisegérhangjában a kisgyerek.
– Most meglátogatunk egy nagyon kedves idős bácsit az egyik öregek otthonában! Nem lesz semmi baj! – adta meg a választ, és kicsit még el is hitte, hogy igaza lehet.
– Apu?
– Tessék, Balázs? Valami baj van?! Rosszul érzed magad?!
– Kicsit félek az idegen bácsiktól és néniktől… – jegyezte meg óvatosan a gyerek, mint aki máris attól tart, hogy valami hiba fog történni, amit nem tud helyrehozni.
– Megígérem neked, hogy nem lesz semmi baj! Meglátod, egy újabb kalanddal több az életedben! – igyekezett…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 14. 03:59 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 10

Kicsit gyűrötten ébredt, mert egész éjjel nyűgös volt a gyerek.
Megfázhatott, mert kis láza is volt, teát kellett melegíteni, s mikor már azt hitte, elaludt, azért sírt fel, mert kitakarta magát. Elcsüggedten gondolt a kellemetlen éjszakára, s odaszólt a feleségének:
— Nézd meg, szívem, lement-e a láza?!
Az asszony hőmérőért kotorászott, ő meg a fürdőszobában habot vert a képére, és a hideg víz csobogása végleg felébresztette, amint borotválkozáshoz készülődött.
Már a munkahelyén járt az esze.
Gyors ütemtervet gondolt ki, bár tapasztalatból tudta, hogy valami mindig közbejön.
– Hiába – jutott eszébe –, valaminek minden esetben közbe kell jönnie ebben a furcsa életben, hogyha az ember azt akarja, hogy jobban értékelje helyét a világban! – töprengett.
Ez a gondolat képtelennek tűnt…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 12. 04:26 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 10

Szürkés, agyongyűrött esőkabátot viselő, cingár férfi kézen fogta a kislányt, bezárta maguk mögött a vaskos méretű bejárati ajtót, majd az autó hátsó ülésén lévő szuperbiztonságos gyerekülésbe szíjazta be a kislányt, aki még fáradt volt a hajnali órák környékén, amikor közösen útra keltek.
A férfit kínzó bűntudattal egybekötött lelkiismeretfurdalás gyötörte, hiszen apja váratlan halála után kevés ideje maradt meglátogatni édesanyját és nagymamáját, annál inkább, mert mostanság, ha felhívta egyik-másik közeli családtagja, szinte majdnem minden esetben udvariasan, kellő megértő tapintattal inkább hárított, és igyekezett szándékosan kikerülni a felelősségre vonást afelett, hogy egy évben legalább egyszer rendesen meglátogathassa még életben lévő családtagjait.
A férfi szándékosan inkább…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 01. 11. 06:52 Élet ❤️ 2 👁️ 16

Mindent betakar fehér dunnájával Holle anyó. Az apró kis madarak korán reggel az etetőre szálltak. Érintetlen volt a hó. Csendessé vált a világ, csak az ő üdvözlő csivitelésüket hallani.

– Tudjátok, kincseim, ilyenkor sok kis állat nem talál élelmet, nekünk kell gondoskodni róluk egészen tavaszig. Ők meghálálják nekünk, énekelnek, a kertünkben teszik a dolgukat.

– Gyertek, gyerekek, adjunk magocskát a madaraknak.

A két kis lurkó öltözött is nyomban.

– Mamika, még mit vihetünk?
– Gyerekként felfűztük a töpörtyűt, de csak olyat, ami nincs besózva.

Így tanították nekünk hosszú évtizedekkel ezelőtt szüleink, nagyszüleink. Most már hálóban kapható golyókat adunk nekik.

– Nézd csak, mami, ideszállt a kezemre, milyen madárka ez?
– Nézd csak, ő őszapóka, ő meg itt cinege, na…