„hóember” – novellák címszó szerint

Írta: Zofia 📅 2026. 03. 30. 22:34 Nosztalgikus ❤️ 2 👁️ 12

Egy téli nap, kora reggel kinézek az ablakomon, s látom, hogy sűrű pelyhekben hull a porcukorfehér hó. Havazik. Szívemben melegséget érzek, hisz eszembe jut a gyermekkorom. Akkor is ilyen sebesen szállingóztak az égből lefelé a pihe-puha „vattacukorszerű” nagy hópelyhek. Megállapítom magamban, hogy a hópelyhek oly egyenletesen szállnak, mint Időapó homokórájában a homokszemek. Nagyon szeretem a havat, mert ilyenkor minden egyformán fehér színben pompázik az utcánkban, a drága Mercedes autó és a kicsi „bogárhátú” Fiat is. Kimegyek a szerszámoskamrámba, hogy ismét elővegyem a hólapátomat, s miközben azt keresem, kezem ügyébe akad egy réges-rég elfeledett emlék, egy számomra különleges nagy értékkel bíró tárgy: Édesapámtól kapott szánkó. „Nem is olyan nagy, mint akkor” – tűnődök magamban…

Írta: Gábor Edit 📅 2026. 01. 27. 22:36 Fantasy ❤️ 0 👁️ 13

Pizsama volt rajta mikor elindult otthonról. Észre sem vette, csak amikor a béka irigykedve rámutatott a tó sima felületére és így szólt:
- Olyan, mint, egy tükör, nézd meg magad benne!
Belenézett és visszahőkölt, mert mögötte egy teve karaván vonult el éppen...
Aztán kávé illatot érzet és nem értette, mi ez a halk suttogás, de egyre hangosabb lett, rájött ez egy zümmögő darázs hangja. A hang tovább erősödött, mígnem fülsiketítővé vált és egy vonat füttyre emlékeztette, erre felriadt. Kinézett az ablakon és megnyugodott, hogy ez az egész csak egy álom volt, mert a hóember, mit tegnap gyúrtak a puha hóból, most is ott állt rendíthetetlen nyugalommal és még a fakanál is megvolt, amit kéz gyanánt szúrtak be a második gömbbe. Ekkor egy könyv lecsúszott a polcról, mert rosszul tette fel és…

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 24. 14:30 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 3

Szürke óvatosan merészkedett ki a ház oltalmából. Apró lábai alig hagytak nyomot a hóban. Ámulattal vegyes izgatottsággal tekintett körbe. Mindent, amit ismert, puha hópaplan fedett. Hideg volt, de melegen öltözött a kalandhoz. Csíkos sálja és zöld sapkája szinte rikított a fehér tájban. Vidáman kezdett bele a terve megvalósításába. Először egy kicsi, kemény gombócot formált ügyes kezeivel. Hosszan görgette maga előtt. Mikor már el sem bírta, akkor gyúrt egy következőt. Ezt kisebbre hagyta. Sokat tapasztott, formázott. Végül szembe találta magát a világ legkisebb hóegerével. Farkincája fonaldarab volt, orra és szeme apró széndarabkák, és bajusza Cirmos elhullott szőre. Elégedett boldogsággal tért haza.

Írta: Kendi 📅 2025. 12. 15. 22:37 Karácsony ❤️ 2 👁️ 12

A fenyők között arany fény csordult a hóra. Öt gyerek körbeállta a frissen született hóembert, mintha titkot őrizne. Kesztyűik nyoma emlékezett nevetésre, hidegre, barátságra. Amikor a nap lebukott, a hóember mosolya élni kezdett. Nem mozdult, mégis figyelt. Tudta a neveiket, a félelmeiket, a vágyaikat. Éjjel csendben maradt, nappal ragyogott. Tavasszal elolvadt, de ígéretet hagyott: minden tél visszatér, és együtt épít reményt. Addig a gyerekek hazamentek, zsebükben csillagfény, cipőjükön csikorgó emlék. Álmaikban erdő suttogott, hó hullott, kéz kézbe simult, és a csend megőrizte a nevetést, míg újra felragyogott a tél, friss ígéretekkel, bátor léptekkel, közös úttal, hazáig, holnapig, mindig, együtt, maradva.

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 14. 14:53 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 17

Egész éjjel esett a hó. Puha, fehér hótakaró borult a tájra. Két apró gyermek öltözködött, hogy kimehessen az udvarra. Lábukon hótaposó, rajtuk jó meleg overál. Arcukat az ég felé tartva nézték a szálló hópihéket. Aprócska kezeikben csillogott a friss hó.

– Ébike, fussunk a hóban! – hívta Édua testvérét.

Aprócska lábnyomaik mutatták, merre futnak.

– Écuka, építsünk hóembert? – kérdezte Ében.

Apa és anya is csatlakozott. Gurították a hógolyót, egyre csak nőtt. Kész lett a hóember teste, majd a feje. Rákerült a répaorr, a seprű, a kalap.

– Hógolyózzunk? – szólt oda anya.
– Igeeeen! – felelték.

Apa hógolyót gyártott, a két pici dobálta. Élvezték a friss hó érintését.

– Lassan indulni kell befelé – szólt apa.

A gyerekek vidáman futottak befelé. Még hátranéztek, és…

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2025. 12. 05. 01:37 Nosztalgikus ❤️ 3 👁️ 24

Nagymama unokájával régi ház muskátlis gangja előtt, a napsütötte udvarban játszik, gyümölcsfák árnyékában. A foszladozó takarón, amin ülnek, sok a játék. Kacagnak, mert a nagyi mindig viccesen beszél ilyenkor, ha játékra van idő.
– Mama, ha szeretsz, mondd „meg”?
– Jó, mondom: meg!
Nevetnek. Csillog gyermeklélek mama és unokája szemében.
– Hát persze, hogy szeretlek. Na halljam, mit szeretne az én csillagom. Tudom, valami kavarog a kobakodban.
– Mama, tudom, hogy nyár van és meleg, de úgy szeretném, ha most téli táj lenne, és hóembert építenénk.
– Hmmm, na legyen, de segítened kell benne.
Amíg én beszaladok a házba, te elmondod a varázsigét. Megegyeztünk? Az nélkül nyáron nincs hó, sem hóember. Abrakadabra…

Nagymama egy kosárral jött vissza. Félretolta a takarón a játékokat.
–…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 18:50 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 71

A kert hófehér csendjében állt egy magas hóember. Szénszemei csillogtak a hidegben, répaorra büszkén meredt előre, kezében egy rozsdamentes fakanál.
– Juci! – szólította meg hirtelen, meglepően mély, ropogós hangon.
A lány megdermedt, majd ijedten hátrált. – Te tényleg beszélsz?!
– Igen – mosolygott szélesen. – Pisti vagyok. Munkaidőben hóember, egyébként egy kissé különc szakács.
– Mit főzöl ilyenkor télen? – kérdezte nevetve.
– Hóleves-specialitást – felelte büszkén. – Hópelyhet, dérport, egy csipet szélzúgást teszek bele, és persze egy csipetnyi tél varázsát.
– Ez ehetetlennek hangzik! – kuncogott Juci.
– Nem neked készítem – biccentett a fán ülő varjak felé.
Egy fekete varjú leugrott, meghajolt, majd vidáman kért még egy kanállal a különös ételből.