„hűség” – novellák címszó szerint

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 04. 06. 18:24 Élet ❤️ 4 👁️ 39

Reggel van. A nagy sárga tányér már felgurult az égre. Éhes vagyok, a Gazda még alszik. A Gazda! A világ leggyönyörűbb teremtménye. El sem tudok képzelni szebbet kopasz fejénél, dülledt szeménél, krumpliorránál, sárgán ragyogó fogánál, jókora pocakjánál. Még egy hatalmas húsos csont se veheti fel vele a versenyt. Fel kell kelteni. Azt morogja, „miért kell nekem minden reggel erre ébrednem?” Az emberek furcsák. Így jelzi, mennyire örül, hogy bökdösöm az orrommal, nyalogatom a képét és ugrálok kicsit a hasán. Pedig már nehezen mászom fel az ágyra, fájnak a csontjaim. De a gazda öröme a legfontosabb.
Végre nyílik a hűtőszekrény, megtelik a tányérom. Most már elkezdődhet a nap. A Gazda kimegy a kertbe, természetesen vele tartok. Segítek neki, szép gödröket kaparok és belehempergek.
A Gazda…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 02. 05. 22:00 Romantikus ❤️ 2 👁️ 65

Lehetséges-e, hogy egy szerelem évtizedeken keresztül fennmarad? Felülírva az idő múlását?
Hát szerintem igen, harminc évvel ezelőtt a szívemet odaadtam valakinek, és azóta is szeretem. Az első naptól kezdve, egészen az utolsóig.

Tizenhét éves voltam, mikor úgy döntöttem, zongorázni tanulok. A szüleim minden kívánságomat lesték, hisz egyszem lányuk révén soha nem tagadtak meg tőlem semmit.
A zongoratanárom, Radnai bácsi nagyon kedves volt, türelmesen tanított, és mindent lépésről lépésre elmagyarázott.
A napjaim lassan teltek, hisz csak a szombatokat vártam egész héten, akkor jött hozzám Radnai bácsi, hogy újabb leckét adjon. Nagyon hasonlított a nagypapámra, aki már évekkel ezelőtt eltávozott közülünk. Sokat mesélt az unokájáról, Zalánról, aki szerinte pont nekem való fiú lenne…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 05. 07:03 Romantikus ❤️ 1 👁️ 11

Drága Feleségem!

Már számtalanszor elterveztem, hogy vajon mit is fogok neked majd mondani, ha arra kerül a sor, hogy egyikünknek távoznia kell e földi világból.

Ahogy a nappalok és éjszakák követik egymást, sokszor úgy érzem, mintha szándékos köd vagy sötét hályog borulna rám, mely egyaránt kihatással van rémálmaimra, rossz, depressziós közérzetemre, és amely minden bizonnyal rendkívül nagyban befolyásolja a világhoz való hozzáállásomat.

Még most is emlékszem arra a napra, mikor megismerkedtünk egymással. Te farmer és szokványos fiús öltözék helyett meglepően stílusosra és csinosra vetted a figurát; szoknyát vettél, hosszú, dús borostyánzuhatag hajadat kibontottad, hogy belekaphasson a gyenge déli szél, és hogy a hatást még jobban növelhesd, egy könnyed, nyárias kalapot is…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 01. 30. 10:24 Élet ❤️ 2 👁️ 19

A Kutya kicsi korában került az Emberhez. A férfi akkor mélyponton volt. Munkáját elveszítette, párja faképnél hagyta, és ahogy az emberek között nem ritka, barátai eltűnedeztek. Egy bádog-szürke téli délután sötét gondolatokkal baktatott hazafelé az üres lakásba. A nyüzsgő aluljáróban egy asszony kölyökkutyákat kínált kosárból. A nő, a rengeteg ember között, már messziről csak őt figyelte, mintha rá várna. Az Ember hirtelen ötlettől vezérelve kiválasztotta a legaranyosabb barna gombócot. A házban megint nem működött a lift, gyalog cipelte fel a nyolcadik emeletre. Lihegve nyitotta az ajtót, berakta a Kutyát s újra lement. Maradék pénzéből kosárkát, tálkát, tápot vásárolt. Mikor visszaért, a csöppnyi jószág vinnyogó örömmel fogadta. 
Gyakran járt el munkát keresni. A sok sikertelenség…

Írta: Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods) 📅 2026. 01. 21. 13:47 Szerelmi csalódás ❤️ 2 👁️ 17

Violában egyre nőtt a nyomás, a bűntudat és a boldogtalanság. Menyasszonyi ruha próbájának végső simításainál a tükörbe nézve hullani kezdtek keservesen a könnyei. Hajni és Vivi izgatottan összenéztek. Az édesanyjuk nagyot sóhajtott, miközben az orrnyergét kezdte masszírozni ujjaival. Vivi odament testvéréhez, és átölelte őt. Nem szólt semmit, a csend többet mondott bármilyen mondatnál vagy vigasznál.

Miután végeztek, hazafelé Viola a város hatalmas épületeit, üzleteit nézte. Gondolataiba merengett, míg a némaságot édesanyja törte meg.

– Remélem, hogy esküvőd napjára megnyugszol, Viola! A magad nyugalma érdekében felejtsd el Vendelt, ő már a múlt…

Viola könnyes szemekkel édesanyja felé nézett.

– Anya…

Az édesanyja fújtatott egyet.

– Gondolj bele, hogy idáig milyen csodás…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 01. 21. 10:58 Élet ❤️ 4 👁️ 27

Esős, szomorkás reggelen, viharvert teherautó döcögött az erdei úton. A fák tövében hóvirágok, ibolyák búcsúztatták a telet. A bokrok is ébredeztek, óvatosan bontogatták rügyeiket. A hajnaloknak még foga volt, de a fülemüle, már hirdette a tavaszt. Teljesen biztos volt benne, hogy az ő trillázása kényszerítette térdre a telet.
 A kocsi, öreg tanya udvarára kanyarodott be, fekete füstöt pöfögve. Pocakos, kertésznadrágos, bojtos, kötött sapkát viselő, negyvenes férfi ugrott le a vezetőfülkéből.
– Lajcsi bácsi! Meghoztam az ajándék tüzelőt!
Világos színű, nagy bundájú alacsony kutya szaladt elő valahonnan. Barátságos farkcsóválással üdvözölte a jövevényt.
– Szevasz Heki! Hol a gazdád?
– Itt vagyok. Te vagy az, Karcsi? – lépett ki az istállóból egy, szikár, borostás öregember viseletes…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 16. 16:09 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 50

Az életem egy káosz mióta szakítottunk Danival. Öt évet vett el az életemből, és öt évet én is az övéből.

Nem is értem, hogy bírtuk egymás mellett, hisz ha belegondolok, többet vitatkoztunk, mint amennyit jóban voltunk. Az első néhány hónap csodás volt; még lappangott a levegőben a rózsaszín köd. Aztán eltűnt. Jöttek a problémák. Eleinte magamnak sem mertem beismerni, de talán legbelül éreztem, hogy mikor beléptél az életembe, valami megváltozott. Hirtelen mintha földrengés lett volna a szívemben, és a gyomrom összerándult.

Eleinte csak munkatársak voltunk, aztán szoros barátság alakult ki köztünk. Te voltál a támaszom, a menedékem. Mindig neked sírtam ki magam Dani miatt, és te adtál tanácsot.

Danit abszolút nem zavarta, hogy mi ennyire jóban vagyunk, néha még át is hívtunk…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:37 Kaland ❤️ 0 👁️ 11

Lassan bandukolt a ló. Corvinus már majdnem elveszítette az eszméletét, amikor megpillantotta a távolban a pici faházat. A teraszon mécses világított, a telihold pedig úgy ragyogott, hogy a ló szőre kékes-feketén fénylette.

– Holdfény… igen, ez lesz a neved! Holdfény! – suttogta Corvinus nehezen. – Vigyél a fény felé, barátom. Hátha emberek laknak ott, és adnak szállást nekünk. De mindegy, bárki lakik ott… barátom… nem érzem jól magam… siess.

Már besötétedett, mire elért a házig. Lassan leszállt a lóról, és nehezen kikötötte.

– Holdfény, maradj itt… én bekopogok.

A házban egy borzcsalád élt: papa, mama és három fiú. Közülük most csak a két picike volt otthon.

– Ki lehet ilyen későn? – kérdezte a borz papa, a tűz mellett pipázva. – Mindjárt megnézzük…

Lassan odasétált az…