„karácsony” – novellák címszó szerint

Írta: Poór Edit 📅 2025. 12. 19. 13:23 Karácsony ❤️ 1 👁️ 19

Ez a történet az 1950-es években játszódik, amikor nagy volt a szegénység az emberek között. Nem mindenki ünnepelhette méltón a karácsonyt. Az is nagy dolognak számított, ha valaki tudott fenyőfát vásárolni. Szaloncukorra csak a felső, gazdag rétegnek jutott. Többnyire, akinek lehetősége volt rá saját készítésű cukorka díszítette a fáját. Egész évben gyűjtögették a kis színes papírdarabkákat. A gyűrődést a körmükkel simogatták el. Cukorból, eszenciával különböző mázat készítettek, amit fél krumplik belsejébe öntöttek, mert ez adta a formát. A kicsit tehetősebbek kakaóporból is csináltak édességet. 
	Palika, olyan nyolc – tíz éves lehetett. Édesanyja, Sárika a gyárban dolgozott, három műszakban. Egyedül nevelte fiát, mert a férje otthagyta őket. Szegénységben, de tisztességesen éltek egy…

Írta: Kendi 📅 2025. 11. 30. 21:40 Mikulás ❤️ 0 👁️ 18

A havas hegyek lábánál, egy csendes, fenyőkkel ölelt tisztáson élt a világ legismertebb, mégis legrejtélyesebb lakója: a Télapó. Aki egyszer is látta őt, soha nem felejtette el azt a jóságos mosolyt, amely olyan volt, mint egy meleg takaró a leghidegebb téli éjszakán.

Egy különösen hideg decemberi hajnalon Télapó kilépett a műhelyéből, vállán a jól ismert piros kabáttal, és elégedetten nézett körbe a hóval borított vidéken. A manók már serényen készülődtek az ünnepre, ő pedig egy kis friss levegőt szeretett volna szívni, mielőtt megkezdődne az év legfontosabb napja.

Ahogy Télapó a hófödte fenyvesek felé sétált, valami furcsát vett észre. A közelben egy apró csillogó fény táncolt a levegőben. Amikor közelebb lépett, látta, hogy egy pici, reszkető hómanó áll a hóban, és sírdogál.

–…

Írta: Norbert Farkas 📅 2026. 02. 23. 12:05 Élet ❤️ 0 👁️ 18

Bikicsunáj, Szívós szemű márta, Vidéki László vidéki ló, Zsigubigule, Nincs szakember, Nélküled üres a plasztikám és még sorolhatnám hány különféle dal hány zseniális félrehallása jött létre kishazánk területén. Mert ha mi magyarok egy valamihez nagyon értünk a páleszen kívül, az az, hogy hogyan kell bármilyen random dalszöveget tökéletesen dilettáns módon félrehallani. Ez alól én sem vagyok kivétel, olyannyira nem, hogy igazából csak halovány tippjeim vannak, hogy azzal a hallással és énekhanggal, amim volt, hogyan nem váltam meme-mé jómagam is.

Annó kisiskolásként a tanítóim többedmagammal elrángattak betlehemezni minden egyes karácsonykor. És mivel alapból sem egy sokféleképpen felturbózható történetről volt szó, a tanárok pedig annyi humorérzékkel és kreativitással sem…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 11. 27. 06:33 Karácsony ❤️ 0 👁️ 18

Esteledik, de a Hold és a fehér hótakaró teljesen bevilágítja a tájat. Lassan lépdeltünk a szűk ösvényen, ami a kisvárosunkba vezetett. A fenyőt vittük haza. Már messziről láttuk a füstölgő kéményeket.

– Már látom a fényeket – szólt oda a férjem.
– Igen, én is.

Körülöttünk a gyönyörű, hólepte fák álltak. Mint a menyasszonyi fátyol, úgy terült rájuk a hó. Lassan beértünk a házakhoz. Mindenhol lámpák égtek. A városka fáján már égtek a fényfüzérek. Mi is megérkeztünk. Otthon voltunk végre. A kályha melegénél megszárítkoztunk. Leültem, kezemben egy forró teával.

– Lassan itt vannak az ünnepek – mondtam a férjemnek.
– Nekünk már minden nap egyforma – válaszolta.

Kicsit szomorú lettem, de igaza van. Mióta felnőttek a gyerekek, családjukkal ünnepelnek. Mi pedig ketten, mert a…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2025. 12. 18. 19:09 Karácsony ❤️ 0 👁️ 18

Gitta már évek óta egyedül töltötte a karácsonyt. Fia, unokái tengerentúlon éltek, csak az interneten keresztül tudtak beszélgetni. Mégsem szomorkodott. Mint minden évben, most is feldíszítette a kicsi, de formás fenyőfáját.

Szenteste délutánján szépen felöltözött, egy kancsó finom teát, teáscsészét és aprósüteményt készített a zsúrkocsira, majd kényelmesen elhelyezkedett az erkélyablak előtti hintaszékében. Szándékosan nem húzta be a függönyöket, így láthatta a háztömb előtti kicsi parkot.

A hó csendesen szállingózott, és megtapadt a fák ágain, a sétautakon. Már szinte senki sem járt a parkban, a szemközti házak ablakaiban egyre több karácsonyfa fénye világított. Gitta teáját kortyolgatva nézelődött…

Már délelőtt elment férje sírjához, és most is – mint az utóbbi időben mindig –…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 11. 27. 07:01 Nosztalgikus ❤️ 0 👁️ 17

Elkezdődött a téli szünet az iskolában. Térdig érő hótakaró borította be a Papdombot. Szakadatlanul esett a hó, postás Kati néni alig tudta tolni a biciklijét. Mi, gyerekek segítettünk neki, beadtuk a házakhoz a küldeményt. Akkor még karácsonyi lapot küldtek egymásnak az emberek, de szépek voltak. Utána díszdobozt varrtunk belőle.

A főút mellett futott párhuzamosan a domb. Magasabban helyezkedett el, sövény volt végig az oldalán, így védelmet nyújtott, hogy ki ne csússzunk az útra. A környék összes gyereke ott tolongott. Gyalog fel a dombon, lefelé szánkón csúszva. Nem volt hótaposó csizma és overall, csak mackónadrág, melegítő, csizmában kapca (flanel anyagból lábra tekerhető ruha), és mi, gyerekek, arcunkon gyermeki örömmel. Amíg ránk nem esteledett, kint játszottunk. Boldogok…

Írta: Kendi 📅 2025. 11. 30. 21:43 Karácsony ❤️ 1 👁️ 16

A havas téli estén csend borult a kis szobára. A kandalló parazsa már csak pislákolt, de az asztalon álló gyertya meleg, aranyszínű fénnyel tartotta életben a varázslatot. Mellette egy régi, kopott könyv hevert nyitva, mintha türelmetlenül várná, hogy valaki újra olvassa a titkait.

A karácsonyfa mögött halk nesz hallatszott: mintha a hópelyhek táncától a levegő is életre kelt volna. A könyv lapjai halkan zizegni kezdtek, bár senki sem ért hozzá. A gyertyafény remegve vetült rá, és a betűk egyszerre világítani kezdtek.

A történet, amely addig néma betűkből állt, lassan elindult.

A könyv meséje egy kislányról szólt, név szerint Liliről, aki nem hitt a csodákban. Az ő falujában karácsonykor mindig nagy volt a sürgés-forgás, de Lili úgy érezte, a felnőttek csak a teendők miatt…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 05. 15:14 Advent ❤️ 1 👁️ 16

Rettenetesen nehéz éven vagyok túl. Sokat gondolkodnom mi az, amit már túléltem. Bevallom őszintén elfog a félelem ahogy a karácsony közeleg. Az év legérzelmesebb pár napja. Az elmúlt időszakban, amely számomra a gyász feldolgozásának jelentős terepe volt, próbáltam minél kevesebb érzelmet megélni és most jön az a három nap, amikor dúskálhatunk majd benne, ha szeretném, ha nem. Vajon, hogy fog érinteni, hogy nem egyre többen álljuk körbe majd a fát, hanem egyre kevesebben.
Ki rakja fel a csúcsdíszt? Harminchét évem alatt harminchétszer az az ember tette fel, aki idén már nincs velünk. Mit rakjunk az ünnepi asztalra hiszen édesanyám mindig azt főzte, amit édesapám szeretett volna. Karácsonyi hagyományaink leginkább apukám köré épültek. Mi lenne a legjobb? Elmenekülni? Számtalan gondolat…