„karácsony” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 11. 03:59 Dráma ❤️ 1 👁️ 12

A Kőbánya-kispesti metróállomás valóságos csillogó-villogó ünnepi kavalkádba öltözött. Mintha egy hatalmas, örökkétartó ünnepséget akartak volna szervezni számára. Persze eltekintve attól a groteszk, nonszensz valóságtól, mely leginkább az elgórált szemetes- és chipszes zacskókban, az ingyen főtt ételért kígyózó sort álló hajléktalanokban mutatkozott meg.

Angélát már csak egy hajszál választotta el az eredményesnek nevezhető érettségi vizsgahéttől, amikor is társadalmi munkát is kellett vállalnia, mert egy felsőbb vezető ezt kitalálta.
A folyamatosan lázadó kamasz lánynak ez csöppet sem tetszett. Elvégre ha valaki érettségire készül nagy gőzerővel, akkor a legkevésbé sem fogja érdekelni a kötelezően előírt társadalmi, szociális munkavállalások száma, melyek persze kötelező érvénnyel…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 08. 06:30 Romantikus ❤️ 1 👁️ 12

Karácsonyillatú volt a város.
Általában decemberben mindig ilyen. Le is esett a tudja hányadik hó, és – bár alig volt tíz centi – úgy érezte, hogy feketeszínű, műbőr csizmája totálisan átázott, és egyedül csakis a jó meleg téli zokni kínálhat számára némi ütőképes védelmet.
Talán nem is az ünnepek hangulatával volt kibékülve. Sokkal inkább azzal a megcáfolhatatlan ténnyel, hogy a szeretet ünnepe is, akárcsak a legtöbb valamirevaló ünnep, egész egyszerűen kiüresedett, értelmét vesztette, és már egyáltalán alig jelenthetett bármit is, hacsak nem vettek ajándékokat a karácsonyfa alá, vagy nem adtak pulykapénzt, prémiumot a vállalati vagy céges karácsonyi partikon. Már a gyerekek is szabályosan szinte kikövetelték, ha kellett, ügyes manipulátorok módjára a szüleiktől, hogy ha a Jézuska vagy…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 14:51 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici falu a hegy aljában. Karácsony volt, szenteste volt.
Azon az estén nagyon hideg volt, a hóvihar egyre erősödött. A hold fénye megvilágította a havat, ami csillogott.
A falu egyik végén a szegény család lakott, a másik végén a gazdag család. Hosszú idők óta veszekedtek egymással.

A szegény kis kunyhóban Apu, Anyu és a kisfiú ült az asztalnál. A tűz égett, de az asztalon csak egy kenyér volt.
A szél megcsapta az ajtót. A fiú hirtelen odakapta a fejét.

– Mit eszünk ma, férjem? Szenteste van, és csak ez az egy kenyerünk maradt.
– Nem tudom, jön a vihar is.

Csak nézték a gyertya fényét és a kenyeret.

– Elmegyek, apám, a falu másik végébe, kérek enni – tudod kitől.
– Nem, fiam! Szó sem lehet róla, nem fogok megalázkodni…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:50 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Hideg volt, este volt, sötét mindenhol, s csak egy lámpa ég.
Kicsi lábak alatt ropog a hó, egy kisfiú rőzsével a kezében siet haza.

– Ma biztosan kikapok… elmaradtam, sokáig dolgoztam. Világít a lámpa…
Esik a hó, de jó… karácsony van, a fa alatt már biztosan ajándék van.

Futott is már, ahogyan csak bírt, s az ajtóban anyukája várta mosolyogva.

– Eljön a Jézuska, ügyes voltál, meleget hoztál ma estére. Feküdj le, s takarózz be.

Álom jött a szemére, s csak figyelve egy hangot hallott:

– A krampusz vagyok! Nagyon rossz kisfiú voltál tavaly, ezért ajándékot nem kaptál!

Mély hang szólt, hangosan, nevetve, gúnyosan a fülébe, figyelmeztetve:

– Vigyázz! Mindig rossz voltál, de ma nagyon ráfaragtál. Idén sincs ajándék… csak egy.
Magammal viszlek a mély sötétségbe, hol velem…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 16. 18:14 Fantasy ❤️ 0 👁️ 12

Sok csillag világított azon a hideg estén, és néha egy fehér felhő takarta el a Holdat, ami fényesen nézett kereken, világítva a fenyőfákat, csillogtatva a fehér, friss havat, ami még most is esett.

Egy faháznál égett a villany, vagy lámpás volt-e vajon, már nem tudhatom, csak láttam… vagy álmodtam?

Kifogy a tinta, a gyertya is lassan leég, este is van, de nem tudok aludni. Mi is történt akkor?

De szép ez a papír, ahogyan világít a gyertya és a kandalló. Tökéletes minden. Egyedül vagyok.

Csend van, este van, és vihar van. Tökéletes. Mi is történt?

Ez a tustoll mindig velem van, karmolja a papírt ez az írás. De mi is történt?

Tintába mártottam a tollam, ingujjamat feltűrtem, kortyoltam egy pohár bort, és gondolkodva írtam.

Mit is írhattam volna? – Magányos…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 26. 18:20 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Szenteste négy kisgyerek ült a szobában akkor, és nem volt jó kedvük, csak ültek halkan.
Azon az estén nem esett a hó, és csak a hideg szél rázta a fagyott faágakat.
A szél hangja néha hangos volt és félelmetes, de a gyerekek nem tudtak aludni.
Négy ágyon négy gyerek próbált aludni, de nem ment, és akkor a 12 éves Júlia megszólalt.
Mit gondoltok, buták, még soha nem kaptunk ajándékot, aludjatok, elég, aludjatok végre.
A két ikerfiú egymás mellett próbált aludni, de nem sikerült sehogyan sem!
Júlia lánytestvére, Margaréta is mellette próbált aludni, de nem tudott, hangosan süvített a szél.
– Hallgass, Júlia, az iker nem tud aludni, meg én sem, nincs ajándék, nem is volt, soha nem is lesz!
Anyuéknak nincsen pénzük, és a Mikulás sem létezik, Júlia, fogd be – az egyik iker átfordult a…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 14. 06:30 Élet ❤️ 1 👁️ 11

Az írót néhány nappal karácsony után meglátogatta az egyik unokaöccse, mondván, legkisebb unokahúgait születésük óta egyszer sem láthatta, és mint ilyet, egy kicsit szívesen elbeszélgetnének vele a régi idők kedvéért, és persze, hogy ismét felmelegíthessék a régi közös emlékeket.
Az író fejében mindig visszatértek a halhatatlan Shakespeare-i sorok: „Mindenek fölött légy hű magadhoz!” – Mintha tudatosan kirekesztette volna szerves életéből az ún. vendégeket. Azokat az embereket, akiket – legalábbis – a legtöbb esetben az ember szívesen lát otthonában, hogy tartósnak becézett magánytudatát valahogy mérsékelje egy kicsit, még akkor is, ha tartósan nem tudja levetkőzni.
Aznap minden rendben ment, ám történt egy csavarás a személyes találkozóban. A gyerekeket kivitték korcsolyázni az egyik…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 23. 00:20 Karácsony ❤️ 1 👁️ 11

A karácsonyi vásáron nagy volt a tömeg, pedig már nagyon közel volt a Szenteste.
Úgy tűnt, mintha mindenki az utolsó pillanatra hagyta volna az ajándékok vásárlását. Éva és Tamás egymást kézen fogva próbáltak az árusukhoz furakodni. Szállingózott a hó, a hangszórókból hangosan szóltak a szép karácsonyi dallamok.
Éva megállt egy órásbolt előtt, nézegette a szebbnél szebb órákat. Tudta, hogy Tamásnak régi vágya egy különleges karóra. Meglátta az árát, és fájó szívvel vette tudomásul, hogy ilyen drága ajándékra nem elég a pénze.
Sajgott a szíve, mert annyira szerelmes volt a fiúba, hogy szíve szerint az egész óraboltot megvette volna a kedvéért.
Tamás lopva figyelte kedvese arcát, amiről egyből leolvasta gondolatait.
A hangszóróból felhangzott a Piramis együttes akkori nagy slágere, az…