Tudás, menedék

A könyvtár nem csendes – csak másképp beszél.
A lépcsők spirálja nem felfelé vezet, hanem befelé.
A kupola ólomüvegén megszűrődő fény olyan, mintha az idő maga olvasna fölöttünk.
Itt a könyvek nem sorakoznak, hanem várnak.
Menedék ez, mert a világ zaját kívül hagyja, és kapu, mert aki belép, ritkán marad ugyanaz.
A polcról nem azt a könyvet vesszük le, amelyiket keressük, hanem amelyik megszólít.
Talán egy elfeledett történetet, amelyről kiderül: mindig is rólunk szólt, csak eddig nem volt bátorságunk kinyitni.