– Ha nem tudja igazolni magát, be kell vinnünk – mondta a magasabbik. – Aztán majd meglátjuk, mi lesz magával. A Nyíregyházi Kapitányság egyik emeleti irodájába vezették. Az asztal mögött zömök, mérges arcú, harmincas férfi ült. Tóth hadnagyként mutatkozott be. A kihallgatást félbeszakította a telefon. – Tóth – szólt bele a rendőr. – Értettem. Máris indulok. Az ajtóból visszaszólt. – Maradjon itt, nemsokára folytatjuk. Az öregember egy darabig üldögélt, majd felvette hátizsákját, és kisomfordált a folyosóra. A kijáratnál a kapus épp egy nagyobb csoporttal volt elfoglalva, kisurrant mellettük az utcára. Szaporán szedte lábait, hátra-hátra pillantva, üldözi-e valaki. Délután öt órakor ugyanott állt, ahol három órával korábban. A forgalom már csitult. Tűzpiros, kétüléses sportkocsi…Tovább olvasom…
Néha olyan érzése van az embernek, mintha a többi ember szándékosan már-már előre provokálná az adott jelent azzal, hogy egyszerűen és megrögzött könnyelműséggel kiprovokálja a saját magánéletét! Hiszen láthatjuk, naponta hallhatjuk, és mégsem tudunk eléggé hinni a fülünknek, hogy az ún. híresebb vagy ismertebb emberek mennyire előzékeny és ugyanakkor szinte már feltűnő exhibicionistasággal mutogatják kis családi fészküket, és a hosszú, kitartó évek összehozott tárgyiasult gyümölcseit. Szinte már kedvünk lenne néhanapján a saját hajunkat tépdesni, vagy legalábbis fejünket illedelmesen és minden kockázattól mentesen a falba verni, mert a zöld szemű kis szörnyeteg – a tudatos féltékenység –, hogy másnak jobban megy, és akkor nekem meg miért nem sikeredik semmi, megfertőzi, majdhogynem…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Meglepő módon a polgári esküvőre kevesebben érkeztek, mint a már hagyományossá vált templomi keretek között megtartott, ünnepi szertartásra. Egyesek úgy vélekedtek, hogy az Úr színe előtt való igazságtétel fontosabb, mint az egyszerű emberek nyelvén közölt és elmondott igazmondás. A házasságkötő teremben az ifjú fiatalasszony már szépen – ahogy illő, és ahogy kell –, hófehér ruhában, elegáns fehér színű ujjvédővel és tiarás fejékkel volt földíszítve, míg a másik teremben az újdonsült vőlegény egy jelentősen kikoptatott, zöld színű zokniban próbálta átvészelni a rá várakozó megpróbáltatásokat; ha egyáltalán lehetett ezt így nevezni, mert kifogástalannak tűnő vajas, mályvaszínes öltönyéhez éppenséggel csöppet sem passzolt a zöldes színű és velejéig elkoptatott zokni. Az ismerősök és az…Tovább olvasom…
Csaszi András, nyugalmazott, aranykoszorús órásmester, végignézett az ünnepi terítéken. Szögletes, ráncoktól barázdált arcán elégedett mosoly ült. A lakomához minden előkészítve, a torta, tizenhárom gyertyával, a hűtőben várja végzetét. Még egy kanalat egyenesre igazított, mikor megcsörrent a régi, tárcsás telefon. – Te vagy az, fiam? Minden kész. Mikor értek ide? – Nem tudunk menni, apa. Egy ellés hamarabb indult, mint vártam. – Mikor tudtok jönni? Ne felejtsd el, hogy a gyereknek ma van a születésnapja. – Talán karácsonyra eljutunk. Addig teljesen be vagyok táblázva. – Karácsonyra? Július van! A fiú mindig itt tölti a nyarat. Erre készül egész évben. – Sajnálom, apa. Adom Bercit. – Szia, Tata – hallotta recsegve az öregember unokája hangját. – Mondtam a fiadnak, hogy el tudok már…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A tanterem leginkább egy zsongó hangyabolyra, vagy méhkaptárra hasonlított, ahol minden aprócska bogárnak megvolt a maga ügyes-bajos, vagy esetünkben alattomos, és gonosz feladata. Melinda – bár mindig is utálta a töriórák hangulatát –, hiszen ki a fenét érdekel egy nagy halom, rakás, halott pali, akik mindig valami balhéba keveredtek évszázadokon keresztül, most számára a legkedvesebb, szadista, és gonosz kis játékát űzte; fogta geometriai körzőjét, és az éppen előtte szorgalmasan figyelő, és szinte mindent hangyaszorgalommal lejegyzetelő Máté vaskos hátába kezdte szabályosan szurkálni. – Auu! Ez rohadtul fáj! Hagyd már abba! – Mi van, kisfiú? Eltörött a mécses? – a körző tűhegyes végével szabályosan egy akkorát szúrt a fiú hátába, hogy felszisszent, és majdnem sírva…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A kövér embernek bizony nem kis fáradtságába került átverekednie magát az összeverbuválódott estélyi ruhás társaság tagjain; fekete frakkjában, és a hozzáillő csokornyakkendőjében, mely az öltözködési előírásoknak is megfelelt, és melyek nélkül több mint valószínű, hogy úgy kihajították volna, mint a pinty – nagyon nehezen mozgott, akár egy pincér, vagy egy nagyobbacska pingvin! Emellett sétabotját sem hagyhatta odahaza, mert már egy ideje nagyon zsibbadt és valósággal égető fájdalom kezdte környékezni jobb műtött lábát, mely egy régi autóbaleset emlékét idézte emlékezetébe. Ha akkor nem környékezi meg az öngyilkos hajlam, mert osztálytársai folyamatosan terrorizálták, és zaklatták – talán ma „egészségesebb”, teljesebb életet élhetett volna! Persze utólag már nem is igazán akart senkit…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy legalább kétszáz éves lakószekérszerűség állt a Kerepesi temető melletti kiserdőjének egyik nem éppen látogatott részében. Fából készült kerekeit már régen lecserélték gumikerekekre. Ámde semmi mást nem tartalmazott, ami az új kor kelléke, a kötelezően előírtakat kivéve. Ám éppen csak annyit, ami kell, hogy közútra kihajthasson vele. Ki tudja, honnét mentett viaszosvászon teteje már jobb időket is megélt. Annak közepéből egy vékonyka, mindenhol rozsdás kis kémény kandikál ki. A szekér lakója szemmel láthatóan ebben tengeti élete mindennapját minden évszakban. Két öszvér keresett magának legelnivalót, nem voltak megkötve. Nem is kellett, mert jól bánt velük a gazdájuk. Gazdájuk hagyományos öltözetben, egy vénséges vén cigány asszony. A szekér egyik kovácsoltvas szegéről táblácskák…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy újabb napra keltem! Ez csak egy dolgot jelenthet: indulhat a cirkusz. Belenézek a tükörbe, és végiggondolom, hogy ma ki is akarnék lenni. A jó öreg szerethető bohóc, aki mindenki kedvében akar járni? Esetleg a kedves srác, aki mindig ott van, ha tanács kéne? Bár az is lehet, hogy ma úgy döntök, rossz napom lesz, és a bunkó, egyenes szájú maszkom öltöm fel. Legyünk ma átlagosak. Felöltöm műmosolyom, és megindulok intézni a dolgaim. Emberek sokasága vesz körbe a dohos buszon ezen szép korai órákban. Minden ember más jelmezben, aminek gondolata felcsigáz. Vajon ez a mindennapi maszkjuk? Vagy a mai nap különleges? Egyesek a legszebb arcukat öltik a randevújukra, másokon a szomorúság a befutó, de senki sem teljesen ugyanaz. Azért egy csepp egyéniség szorult a szívükbe, hiába a díszes…Tovább olvasom…