Tél volt, mindent hó borított. Egy csendes falu utcái most valahogy más és furcsa. Az is lehet, hogy csak számomra. Ahogy sétáltam hazafelé, egy kedves úriemberrel találkoztam, még sosem láttam őt. Pont ez a férfi volt különös, más, mint a többi. Beszélgettünk, és megemlítette, errefelé röpködnek a hógolyók, nevettem, mert azt hitte, csak viccelődik. Aztán egyre többen említették, arra gondoltam, hogy ő rakta a bogarat a fülükbe. Minden nap láttam azt az urat, akivel találkoztam, mindig beszélgettünk. Egyre közeledett az adventi időszak, és ő egyre furcsább lett. Sok mindent megtudtam róla, például azt, hogy Miklósnak hívják, piros a kedvenc színe, eredetileg Finnországban lakik, itt csak átutazóban van, meg ezer más dolgot. Amikor a munkájáról érdeklődtem, mindig kitért a válaszadás…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Artúr már majd kiugrott volna legszívesebben a bőréből, hiszen annyira várta a Mikulást. Még leveleket is írt neki, melyeket cím, és helyrajzi szám nem lévén egyszerűen csak úgy dobott be a panellakásukhoz közeli takaros, piros színű postaládába, hogy az „Északi Sarkra címezve” – gondolhatták is a postás bácsik: ez a gyerek totál megzakkant, ám amikor látták, hogy bélyeg is van a levélen tanakodni kezdtek, hogy mi legyen az el nem vitt levelek sorsa? Szerencsére volt egy kedves, idős portásbácsi, aki a földszinten posztolt egész álló nap, mint afféle mindenes gondnok, nála hagyták a leveleket, aki azokat készségesen azonnal továbbította is Artúr szüleinek a kezébe, akik aztán nem győztek jókat mosolyogni, hogy gyerekük lassanként tízéves, és még mindig állhatatos, makacskodó módon hisz a…Tovább olvasom…
Bádog-szürke decemberi napon tucatnyi óvodás korú gyerek vonult, hosszú madzagot fogva a Fő tér felé. Apró csizmáik kusza nyomokat hagytak a friss hóban. A zsinegre azért volt szükség, nehogy elvesszen valamelyikük. Szigorú negyvenes nő, Paula néni kísérte őket. Arcára volt írva, legszívesebben elhagyná az egész társaságot. A járókelők megbámulták őket. Ki szánakozva, ki ellenségesen. A sor végén, vékony arcú, aprócska fiú ballagott. Két számmal nagyobb kabátjában, leragasztott lencséjű szemüvegével olyan volt akár egy bagolyfióka. – Sétáltatják a zabigyerekeket! – hallotta a háta mögül. Megkocogtatta az előtte haladó göndör hajú, szeplős kislány hátát. – Panni, mik azok a zabigyerekek? – Még ezt sem tudod? A zabigyerekek azok, akik nemcsak karácsonykor kapnak sütit a vacsorához…Tovább olvasom…
Száll az éjben egy szán, rajta ül a piros ruhás, fehér szakállú Mikulás. Meleg fehér takarója melegíti lábát. Rénszarvasok repítik tova, nyakukban szépen szól a csillagharang. – giling-galang – megszólaltak a csillagharangok. – szóljatok csak, kis harangok – szólt a Mikulás! – jelezzétek, hogy itt vagyunk. Csillagtündértől kapta ajándékba. Olyan szép a hangja és világít az éjben. Teli van az ég csillagfénnyel, mely feltölti Mikulás csillagharangját. Oly szépen csilingel, hogy a sok gyermek messziről hallja. Az ablaknál állva figyelik, mikor tűnik fel az égen a szánja. A Mikulás most érkezik. Betekint az ablakon, fényesre pucolt kis csizmák sorakoznak sorban. Teli rakja őket mindenféle jóval. Reggelre kiürült a zsákja, kialudtak az égen a csillagok, csillagharangja is elnémult…Tovább olvasom…
A homokóra szemei lassan leperegtek, amikor Kremp, félig krampusz- félig ember gyermek befejezte az adventi gyertyák öntését. A meleg fény árnyékot vetett a hópelyhekkel díszített falra, mintha apró táncosok suhannának rajta. Kremp óvatosan egy szívzsebnyi üveggolyóba zárta a gyertyát, majd köpenye alól elővette és megforgatta: úgy ragyogott, mint egy hajnali csillag. Ezzel akarta feldíszíteni a Mikulás csillagszánját, hogy idén még szebben repüljön a téli égen. Ahogy a fényt a többi dísz közé illesztette, megérezte: egyetlen apró jó szándék is képes ünneppé változtatni az éjszakát.Tovább olvasom…
A 70-es években G-ban dolgoztam Budán, a Fehérvári úton. A vállalaton belül 4.500-an szorgoskodtunk, és kb. 800 fő nem fizikai állományú dolgozó volt, köztük sok szerkesztő és tervezőmérnök is. Közeledett december és Miklós napja. Mivel volt saját óvodánk és bölcsődénk, elhatároztuk, hogy mi oldjuk meg a srácoknak a Mikulás-ünnepséget. Férfiember volt bőven :-) még a fiatalok közt is. Kerestünk egy fiatal férfit, akinek volt saját eredeti szakálla. Sanyi ideális Mikulásnak ígérkezett. Csupán ez a dús fekete szakáll volt a probléma. Az egyik lány kitalálta, hogy a dekorációból hoz ezüstszínű spray-t, és azzal szépen befújjuk a dús szakállat. Csodás ezüst-szürke csodát kaptunk. Miközben mi serényen készülődtünk, addig az óvoda is – Magdi nénivel, Irénke nénivel és a srácokkal…Tovább olvasom…
Nokiként nem voltam egy éles kés a fiókban. Sőt, legyünk őszinték, egy igazi dilettáns gyökér voltam. Emlékszem, hogy az alig 4-5 éves Norbika egyszer halál komolyan megkérdezte magyar nyelven anyámat, hogy hogyan kell magyarul beszélni, máskor pedig egy plüssfigurára hivatkozva azt állította, hogy Micimackó a testvére.🤦 (Akkor még akartam kistesót valamiért, aztán később meggyőztek róla a kortársak, mire tényleg lett egy, hogy inkább ne akarjak. Most meg hogy hugi hat éve megvan, idejét nem tudom mikor néztem tv-t anélkül, hogy a háttérben ne sikított volna fel alá futkározás közben, miközben anyám szintén sikítozva kiabált neki hogy mennyémátusolni, de ettől függetlenül imádom) Azt viszont már a kezdetek kezdetén is aligha sikerült letolnia bárkinek is a torkomon, hogy egy ketchupnak…Tovább olvasom…
Holnap jön a Mikulás! Jancsika izgatottan készült, hogy kifényesítse a csizmáját, ám hirtelen rádöbbent: a csizma eltűnt! Kétségbeesve kezdte keresni. Körbenézett a nappaliban, átkutatta a szobáját, de sehol sem találta. „Lehet, hogy kint hagytam a hóember mellett?” – gondolta. Gyorsan az udvarra szaladt. Ott állt a hatalmas hóember, amit a szomszéd gyerekkel együtt építettek. Még a délutáni hógolyócsatát is felidézte, de a csizma ott sem volt. Végül csalódottan visszatért a házba, és akkor... meglátta! Az ablakban állt, tisztán, ragyogóan, mintha új lenne. Édesanyja már kitisztította neki, hiszen tudta, milyen szorgalmas és ügyes fiú Jancsika. Mikulás estéje mindig különleges volt náluk. Jancsika minden évben egy hatalmas csomagot kapott a kedvenc csokoládéival és…Tovább olvasom…