„múlt” – novellák címszó szerint

Írta: A. J. Vale 📅 2026. 04. 20. 11:15 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 30

– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője, miközben leporolta kék kezeslábasát.
– Nagyon köszönöm a segítségüket, József! – azzal leszámoltam a munkadíjat a férfi széles tenyerébe, némi borravalóval megtoldva.
– Ha a jövőben szüksége lenne segítségre, tudja a számomat. Viszlát, Zsófi!
– Köszönöm, viszlát!
Becsuktam az ajtót a távozó férfi után, és elégedetten fordultam körbe a garzon közepén. A bútorok a helyükön, a szoba közepén azonban hegyekben pakolva álltak a felcímkézett dobozok.
Mielőtt nekiláttam volna a további pakolásnak, kimentem a lakásom előtti gangra. A fehérre festett korlátnak támaszkodva bámészkodtam, figyeltem a földszinten lakó néni lakása előtti nyüzsgést. Az idős hölgy, Borcsa néni két másik hasonló korú nő társaságában…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 04. 11. 14:33 Romantikus ❤️ 1 👁️ 43

Nem minden pont akkor történik az életünkben, amikor mi épp azt szeretnénk, hanem akkor, amikor – még ha nem is tudjuk – de a legnagyobb szükségünk van rá.
Kemény munka árán jutottam oda, ahol vagyok, de megérte. Végre én vagyok a cég divattervezője. Hosszú utat tettem meg idáig. Bár egyik siker jött a másik után, mégis valami hiányzik az életemből. Talán csak az élet. Kicsit belefásultam a mindennapokba.
Nehéz a munka mellett másra is időt szakítanom. Bár minden napból kihozom a maximumot, mégis azt érzem, hogy nem élek eléggé. Divatos és színes ruhákat tervezek, de egy ideje túl szürkének látok mindent. Tudom, mi a problémám forrása, egy ideje éjjelente felriadok, és egy bizonyos este jut eszembe. Egy este, ahol a szívem egy darabját ott hagytam.
Minden délután munka után sétálok…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2026. 04. 09. 08:38 Élet ❤️ 1 👁️ 11

A legtöbb könyv egyszer kerül az ember kezébe. Ez a könyv azonban mindig visszatért. 
     Aznap reggel, amikor Anna kinyitotta kis boltjának ajtaját, furcsa érzése támadt. Mintha egy nemrég behozott könyv várta volna őt a polcon. De amint beindult a munkarend, el is feledkezett erről a különleges érzésről. „Ó, ez csak a régi könyvek hangulata!” - gondolta. Az antikváriumban egyébként is, a csendnek saját súlya volt. Nem az a megszokott, üres csönd, amely egy bezárt szobában lebeg, hanem a könyvek csöndje: lapoké, amelyek száz kézen mentek át. 
     Anna minden reggel ugyanazzal a mozdulattal nyitotta ki az ajtót. A régi csengő vékony hangon megszólalt, mintha tiltakozna a korai ébredés ellen. Aztán lassan elhallgatott, és az üzlet visszasüllyedt a maga megszokott félhomályába. Odakint…

Írta: Tasi83 📅 2026. 04. 05. 08:02 Romantikus ❤️ 1 👁️ 8

Gyöngyörű lugasos kerthelyiség valahol a belváros egyik felkapottabb negyedében.
Gyöngyi valósággal kínosan mániákusan ügyelt rá, hogy csupán csak akkor vegye elő okostelefonját, amikor – remélhetően – senki sem figyeli.
„Ha megtalálom azt a szadista terroristát, aki feltalálta a tűsarkú cipőt, esküszöm, hogy nem állok jót magamért!” – bosszankodott, hiszen csajos barátnői azonnal rábeszélték arra a méregdrága, stílusosan kicsit giccses tűsarkú körömcipőre, mely nagyon jól kiemelte egyébként is hosszú, karcsú, modellábát, ám egy idő után valósággal érezte, hogy zsibbad a lába, mintha máris ólomból lenne.
Sajgott és fájt. Rendelt egy kis behűtött kellemes fehérbort, hátha majd attól megjöhet a bátorsága, melyet most – úgy érzett – fokozatosan cserben hagyja, és amikor a nyurga, fiatalos…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 03. 10. 23:54 Családi dráma ❤️ 2 👁️ 21

A falu fölött ólomszürke köd terpeszkedett, mint egy soha el nem mondott vallomás. A szeptemberi levegőben a levelek illata keveredett nedves földszaggal, s a fák, akár hallgatag őrzők, borzongva hajoltak egymás felé. A táj nemcsak a természet őszi búcsúját hordozta – hanem valami mélyebb búcsút is, amit az emberi szív soha nem tud kimondani.

Iléna egyedül ült a régi faházban, a kandalló parazsa pislákolva izzott, fénye vörös foltokat vetett a falra. A faasztalon egy boríték feküdt – vaskos, durva papírból, pecsétje mélyvörösen izzott a gyertyaláng táncában.

Reggel hozta a postás. Nem volt rajta feladó. Csak egy név: Iléna Vay – mintha valaki a lelkébe látott volna.

Órák óta ott volt előtte. Nem merte kibontani. A pecsét valami véglegest, valami súlyosat ígért. A múltja minden…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 10. 07:42 Romantikus ❤️ 2 👁️ 7

Negyvenedik születésnapjára barátnője szerette volna valami egészen különlegessel meglepni. Vett kettejük számára egy-egy repülőjegyet, mert romantikus, hosszú hétvégét tervezett szerelmével eltölteni egy tengerparti helyen, ahol viszonylag kevés hemzsegő turista fordul meg, és azok is azonnal elmennek, amint a nyári szezonnak vége. Főként az apartmanos megoldásokat kedvelték. Ilyenkor az ember – ha összeadták rá a pénzt – kényelmesen, komfortosan kibérelhetett egy egész üdülőt, és tengerpart melletti kalyibát, ahol csak maguk lehettek, és jóformán azt csinálhattak egész nap, amihez csak kedvük van. Gábor hosszú napokig valahogy ódzkodott az utazástól. Bár szüleivel jóformán végiglátogatta az európai kontinens fontosabb városait, mindig úgy érezte magát, mintha minden földrészen idegen…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 17. 17:11 Érzelmes ❤️ 3 👁️ 38

Egy csendes őszi délelőtt kezdődött az egész. Laura kapával próbálta eltüntetni az elvonuló forró nyár tékozlását a virágoskertben. Kidőlt kardvirág gyökerei, megcsonkított rózsabokor, elszáradt levendulabokrok, mind-mind azt várta, hogy rendezettebbek legyenek a soraik és végre megigazítva, szellősen várhassák az enyhet adó őszt. Selymesen sütött a Nap, csiklandozta, de már nem égette fel a bőrt. A lugas felől finom borszőlő illata szállt a kiskert felé.

Ilyen csendes, tiszta napokon sokféle gondolat megfordul az ember fejében. Üde szép emlékek és mélabús gondolatok jönnek elő a szív rejtekéből. A gyerekkort fátyol borítja, rég lezárult időszak már. Az ifjúság szent pillanatai pillangó módjára rebbentek el, már csak foszladozó emlékképek derengenek néha fel róla. Tényleg olyan…

Írta: Kendi 📅 2026. 02. 15. 09:58 Kortárs ❤️ 1 👁️ 19

Sosem néz vissza, mégis pontosan tudja, merre tartok. Az aszfalton megnyúló sötét alak nem ellenség, és nem is teher. Ő az emlékeztető: ahol fény van, ott jelenlét is van. Néha, amikor a nap a delelőre hág, egészen összezsugorodik, mintha a sarkamba akarna bújni védelemért. Máskor, alkonyatkor, hatalmasra nő, megelőzve engem az úton. Az árnyékom a múltam, a hibáim és a vágyaim sűrítménye. Nem válhatok le róla, hiszen ő tesz térbelivé. Együtt haladunk az ismeretlen felé; én a látható lépéseket teszem meg, ő pedig csendben simítja el előttem a sötétséget.