„múlt” – novellák címszó szerint

Írta: Rozsonci János 📅 2026. 01. 24. 08:52 Misztikus ❤️ 1 👁️ 100

Amikor Arnold először belépett a régi villába, különös érzés futott végig rajta, mintha valaki figyelné a félhomályból. A levegőben por kavargott és valami nehéz, ódon illat terjengett. A házat egy távoli rokonától örökölte, akit igazából alig ismert. Szüleit korán elveszítette, árvaházban nőtt fel és csak halványan emlékezett arra a nagybácsira, aki néha meglátogatta, de mindig csak rövid időre maradt. Mindig hozott egy kis csomagot, átadta, megkérdezte, hogy van, aztán már ment is. A csomagban mindig egy könyv és egy szelet sütemény lapult. Aztán egyszer csak elmaradtak a látogatások, és mostanáig semmit sem hallott róla.
A nappaliban sorra húzogatta le a poros takarókat a régi bútorokról, és szemügyre vette őket. Utolsónak a szoba távolabbi sarkában álló valami maradt. A terítő alatt…

Írta: Kimmel Gábor 📅 2025. 11. 20. 06:17 Egyéb ❤️ 2 👁️ 60

A történet teljes egészében kitalált. Megalkotásában rengeteg ötletet adott kedvenc íróm, Stephen King Derry című novellája. 
Előszó
Hosszas gondolkodás után végül arra jutottam, hogy megírom ezt az egészet. Hiszik vagy sem, de nem volt egyszerű. Ez a vidék földjében hordozza egykori lakóinak kínját, szenvedését és minden csepp kiontott vérét. Bár ma már szántóföld ennek a csodás helynek egész egykori területe, de a valamikor itt élők szelleme még mindig a sárguló búzakalászok felett lebeg.
A kezdetektől, pont ameddig tartott...
Valamikor régen még azelőtt, hogy Attila hun király bevonult volna erre a vidékre a rómaiak voltak az errefelé az urak. Sok leírásban szerepel az, hogy Pannónia földjét nem esett nehezükre elfoglalni. Jóllehet ez így is történt, de itt majdnem kudarcot…

Írta: Mozef Jemer 📅 2026. 02. 01. 12:24 Misztikus ❤️ 0 👁️ 44

Egy méretes kavicsot dobott a holtágba. Nagyot csobbant, majd szabályos köröket képzett a víz sötét, tükörsima felszínén, miután elmerült. Mindezt csak a Hold halványsárga fénye világította meg a forró nyári éjszakán.
Régóta ott ücsörgött az egyik parti padon, észre sem vette, hogy rásötétedett. A távolban békakuruttyolást hallott, és a part belső része felé pillantott. Egyetlen helyről szűrődött arra némi fény, ami szinte eltörpült a mindent körülölelő száraz sötétségben.
A régi fakocsmából származott, ami nem túl hivalkodóan, de várta vendégeit.
– Eljött az idő – nézett a kocsma felé, majd a fojtó meleg ellenére is megborzongott. Eljött az idő, amire már több mint két évtizede várt.
Akkor is hasonlóan perzselő napok voltak. Tombolt a nyár, amikor a kórussal kirándulni indultak. A…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 04. 11. 14:33 Romantikus ❤️ 1 👁️ 43

Nem minden pont akkor történik az életünkben, amikor mi épp azt szeretnénk, hanem akkor, amikor – még ha nem is tudjuk – de a legnagyobb szükségünk van rá.
Kemény munka árán jutottam oda, ahol vagyok, de megérte. Végre én vagyok a cég divattervezője. Hosszú utat tettem meg idáig. Bár egyik siker jött a másik után, mégis valami hiányzik az életemből. Talán csak az élet. Kicsit belefásultam a mindennapokba.
Nehéz a munka mellett másra is időt szakítanom. Bár minden napból kihozom a maximumot, mégis azt érzem, hogy nem élek eléggé. Divatos és színes ruhákat tervezek, de egy ideje túl szürkének látok mindent. Tudom, mi a problémám forrása, egy ideje éjjelente felriadok, és egy bizonyos este jut eszembe. Egy este, ahol a szívem egy darabját ott hagytam.
Minden délután munka után sétálok…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 17. 17:11 Érzelmes ❤️ 3 👁️ 38

Egy csendes őszi délelőtt kezdődött az egész. Laura kapával próbálta eltüntetni az elvonuló forró nyár tékozlását a virágoskertben. Kidőlt kardvirág gyökerei, megcsonkított rózsabokor, elszáradt levendulabokrok, mind-mind azt várta, hogy rendezettebbek legyenek a soraik és végre megigazítva, szellősen várhassák az enyhet adó őszt. Selymesen sütött a Nap, csiklandozta, de már nem égette fel a bőrt. A lugas felől finom borszőlő illata szállt a kiskert felé.

Ilyen csendes, tiszta napokon sokféle gondolat megfordul az ember fejében. Üde szép emlékek és mélabús gondolatok jönnek elő a szív rejtekéből. A gyerekkort fátyol borítja, rég lezárult időszak már. Az ifjúság szent pillanatai pillangó módjára rebbentek el, már csak foszladozó emlékképek derengenek néha fel róla. Tényleg olyan…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 14. 00:33 Dráma ❤️ 1 👁️ 30

Mara órák óta gyalogolt felfelé a hegyi ösvényen. A kövek alatt tompán reccsentek a fenyőtűk, a levegőben nyári meleg és érett föld illata ült. A nap már lement, de az ég még tartotta a kék fényét. A szakadékhoz vezető út régen is ilyen volt: keskeny, meredek, néhol veszélyesen csúszós. Mara gyerekként sosem jöhetett ide egyedül. Most viszont egyedül jött — sőt, évek óta először mert idejönni.

A szemén ott volt a régi kendő.
A család ragaszkodott hozzá, hogy viselje, valahányszor a sziklák felé közeledett.
Azt mondták neki:

Nem kell látnod ezt a helyet. Jobb, ha megkímélünk.

Ő pedig hitt nekik.
Gyerekként még nem értette, mit nem kell látnia, csak azt, hogy az anyukája nagyon hiányzik.
Azt mondták: lezuhant. Meghalt.
Egy viharos napon elragadta a szél.
Nem maradt utána…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 23. 04:12 Önismereti ❤️ 1 👁️ 30

Ma este végre csend van bennem.
Nem azért, mert minden rendeződött… hanem mert elfáradtam a harcban, és letettem a kardot.
És ahogy letettem, valami különös történt: nem estem össze. Megmaradtam.

Sokáig hittem, hogy az erő azt jelenti, hogy nem török meg.
Ma már tudom: az erő az, amikor megengedem magamnak, hogy összetörjek, és mégis felállok.

Itt állok most, saját árnyékom és saját fényem között.
A hold mögöttem lassan emelkedik, mégsem a hátamat világítja, hanem a mellkasomat.
Nem kívülről ragyog rám — belülről indul.

Minden seb, minden veszteség, minden csend egy darab fény lett bennem.
Nem takarom el már.

Futottam sokáig…
az után, aki nem látott,
az után, ami nem volt az enyém,
az után, amiről azt hittem, boldoggá tesz.
Ma először nem futok.
Nem várok.
Nem…

Írta: A. J. Vale 📅 2026. 04. 20. 11:15 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 30

– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője, miközben leporolta kék kezeslábasát.
– Nagyon köszönöm a segítségüket, József! – azzal leszámoltam a munkadíjat a férfi széles tenyerébe, némi borravalóval megtoldva.
– Ha a jövőben szüksége lenne segítségre, tudja a számomat. Viszlát, Zsófi!
– Köszönöm, viszlát!
Becsuktam az ajtót a távozó férfi után, és elégedetten fordultam körbe a garzon közepén. A bútorok a helyükön, a szoba közepén azonban hegyekben pakolva álltak a felcímkézett dobozok.
Mielőtt nekiláttam volna a további pakolásnak, kimentem a lakásom előtti gangra. A fehérre festett korlátnak támaszkodva bámészkodtam, figyeltem a földszinten lakó néni lakása előtti nyüzsgést. Az idős hölgy, Borcsa néni két másik hasonló korú nő társaságában…