„nosztalgia” – novellák címszó szerint

Írta: Híres B Ede 📅 2026. 01. 14. 18:17 Élet ❤️ 1 👁️ 49

Olykor, ha elmélázok a régi vasárnapok ízén, illatán, újfent fiatalnak érzem magamat. Nem több ez egy kóbor fecskevillanásnyi röpténél. Ám mégis orákulumként hat megtört, elfáradt testemre, lelkemre.

Azoknak a régen volt vasárnapoknak különleges bája volt: az egész heti szürke, feledésre ítélt hétköznapok koronája. Talán, mert a fali kalendáriumban piros betűvel villogott, talán, mert az ünnepi hangulat még a legszegényebb házaknál is kicsapott az utcára. Fortyogó húsleves illata szállt, kanyargott a piros háztetők felett ugyanúgy, mint a zsúptetős, parányi ablakos, egykori cselédházacskák felett is.

Még a levegő színe is más volt vasárnap. A vén házőrzők is kimértebben, hivatalosabb hangon csaholtak, mondhatni, csak illemből.

Mondom, villanásnyi idő mindez, a fellobbanó emlék…

Írta: Hoffmann Ottóné Gizella 📅 2026. 02. 22. 15:25 Érzelmes ❤️ 3 👁️ 35

Pécs belvárosa lassan ébredt a nyári délutánban. A Széchenyi tér felett átnyúló árnyékok alatt a Janus Pannonius utca sarkán bújt meg a kicsi kávézó. Odabent minden illat – a fahéj, a kávé illata – a régi idők nosztalgiájának keveréke volt. Péter a sarokban egy asztalnál ült. A kávé már rég kihűlt, de kezét mégis a csésze szélén pihentette, mintha attól melegedne a szíve. Még mindig a kinti járda felé tekintett, ahol az emberek sorban haladtak el. Egyikük sem volt az, akit várt. Egyszer aztán hirtelen belépett. Igen, ez Edit volt, akire Péter várt. Fehér blúz, kócos haj és a tekintet, amit sohasem lehetett elfelejteni. A nézés, amitől a múlt, a jelen és a jövő egyetlen szívdobbanássá olvadt. Leült Péterrel szembe. Mintha csak tegnap köszönt volna el. Sok év telt el azóta, hogy…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 11. 17. 11:47 Élet ❤️ 1 👁️ 25

Nosztalgiázom.Szembejön velem egy régi dal.Eszembe jut fiatalságom,- (ugyan mi mi másra  is emlékeznék szívesen?!)
Hasonlóan is néztem ki.
Most is, várakozom, a szokásos helyen,
az ócska, régimódi lámpaoszlopnál.
- Már nem téged várlak, te eltűntél és elvesztél a ködben, ami akkor volt.-
Jött más, akinek fontosabb voltam, mint a kalandok. Dúdolgatom a régi dalt, eszembe jut ki írta.Egy híres régi zenekar.Nagyon jó szám volt, kedvenc együttesem szerezte, a dal címe,
"Az utcán". Nem véletlenül jutott eszembe, ma este koncertre megyünk.Van egy új együttes, aki szinte profi módon játsza egykori,híres zenekarom dalait.
Kíváncsian várom.

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 12. 03. 10:35 Humor ❤️ 0 👁️ 24

Édesapám egy igen mozgalmas életet élt, s minden érdekelte. Az hagyján, sok mindenhez értett is. :-)))) Ezek miatt igen sok embert ismert és megismert. Azt tudom, hogy nagyon szerették, segítőkész volt mindenki felé, aki hozzá ment segítségért. Az ismeretségi köre akkora volt, hogy hihetetlen. Nagyon sok ismert emberrel laktunk együtt, és ő is szerzett barátnak nagyon-nagyon sokat. Én pedig, a kisgyerek, természetesen viselkedtem a sok érdekes ember között. Nem zavart, nem féltem tőlük, de leginkább nem voltam félénk, sőt, felszabadult és boldog gyerek voltam. A felnőtt csapat pedig igen kedvelt és elfogadott.

Apu jó nagy baráti köréhez tartozott Bessenyei Ferenc színművész is. Ez a számomra hatalmas ember nem riasztott, sőt. Csodálatos orgánuma, stílusa, az életre való öröme, hatalmas…

Írta: Norbert Farkas 📅 2026. 01. 19. 16:19 Nosztalgikus ❤️ 2 👁️ 21

Egy egy új vagy akár egy bizonyos nemzedék számára ismeretlen oldtimer eszköz jelenléte egy helyiségben nem várt dolgokat képes kiváltani az emberekből. Engedd meg, hogy bemutassak egy példát.

2018 utolsó napját írtuk. Bár valahogy sosem éreztem kényszert a szilveszteri bulizásra, egyszer azért egy kisebb baráti összejövetelre elrángattam magam, de csak olyan addig se zsebhokizásra herdálom az értékes életidőm alapon.

Egy közeli szomszédhoz, a Kis Janóhoz mentünk, aki egyben muter kollégája volt. A terv az lett volna, hogy már előre pofont adva a jövő évi sikertelen fogyókúrának némi chips és Cola társaságában elcsacsogunk minden random baromságról, ami épp eszünkbe jut, ám Janesz lánya, Marinett úgy döntött, ő most produkálni fogja magát, legnagyobb örömömre.

A jánnyal amúgy egy…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 01. 25. 09:04 Élet ❤️ 1 👁️ 19

Szabó Balázs, villanyszerelő nehezen ébredt. Az egész heti munka elfárasztotta. Csontjaiban már érezte az elszálló éveket, mégsem akarta henyéléssel tölteni a napot. Kinézett harmadik emeleti ablakán, esett az eső. Már egy hete. A komor, szürke, egyforma házak látványa nem vidította fel. Törte a fejét mihez kezdjen a vasárnapjával.
– Kimegyek az Állatkertbe – villant agyába az ötlet. – Február van, rossz idő, biztosan nem lesz tömeg.
Leszállt a troliról, besétált a kapun. Eszébe jutott, hogy harminc éve járt itt utoljára. Boldogan szívta be a jellegzetes szagokat. Az állatokból keveset látott, elbújtak az eső elől, a sétányokon csak néhány elszánt látogató kószált.
A medvék kifutójánál, a sétány aszfaltján mély repedést vett észre.
– Ez még mindig megvan? – gondolta. – Itt…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 11. 27. 07:01 Nosztalgikus ❤️ 0 👁️ 17

Elkezdődött a téli szünet az iskolában. Térdig érő hótakaró borította be a Papdombot. Szakadatlanul esett a hó, postás Kati néni alig tudta tolni a biciklijét. Mi, gyerekek segítettünk neki, beadtuk a házakhoz a küldeményt. Akkor még karácsonyi lapot küldtek egymásnak az emberek, de szépek voltak. Utána díszdobozt varrtunk belőle.

A főút mellett futott párhuzamosan a domb. Magasabban helyezkedett el, sövény volt végig az oldalán, így védelmet nyújtott, hogy ki ne csússzunk az útra. A környék összes gyereke ott tolongott. Gyalog fel a dombon, lefelé szánkón csúszva. Nem volt hótaposó csizma és overall, csak mackónadrág, melegítő, csizmában kapca (flanel anyagból lábra tekerhető ruha), és mi, gyerekek, arcunkon gyermeki örömmel. Amíg ránk nem esteledett, kint játszottunk. Boldogok…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 16. 01:59 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 16

Kevin McCallister karácsonyi ajándéka számomra

December 23-án reggelre hófehér hó lepte be a tájat.
Lám-lám – nyugtáztam magamban örömmel –, mégis fehér karácsonyunk lesz!?
Legalább lesz egy kis plusz örömöm is az ünnepek alatt.

Szomorú volt pont a hangulatom, mert
unokám aznap jelentette be kamaszos
hangnemben, hogy a közös mézeskalács-sütögetése – ami szinte hagyomány volt már nálunk minden karácsonykor – az idén először elmarad, mondván: ő nem akar már ilyen dedós dolgokat!
Nem volt mit tennem, szomorúan vettem tudomásul, hogy a gyerek bizony kezd felnőni!
(Az utóbbi időben sajnos eltávolodtunk egymástól.)

Karácsony másnapjára váratlanul az unokám megbetegedett, és mivel szülei dolgozni mentek éjszakára, megkért, hogy aludjak náluk, ne legyen otthon egyedül az ünnep…