16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Sokszor a legegyszerűbb mindennapok jelentik a legnagyobb megoldandó fejtörést, vagy kínos Kolumbusz-tojást az egyszerű, átlagember számára. Kozma András balszerencséje az volt, hogy miután apja buszvezetőként meglehetősen sok baráti és egyéb jellegű kapcsolatra tett szert, éppen ezért egyik ismerős kollégájához íratta be kissé mulyának, nyámnyilának bélyegzett, egyszem felnőtt fiát, hogy szerezze meg végre valahára a jogosítványt, amit már tizenhat éves kora körül illett volna megszereznie, hogy buszvezető vagy kamionos váljék belőle, és végre rendes keresménye lehessen, hiszen így még mindig a szülei nyakán élősködött, bár eljárt alkalmi munkákba dolgozni, és a legtöbb kíváncsiskodó, kellemetlenkedő szomszéd vagy megszólta Kozmáékat, vagy ironikus módon gratulált nekik, hogy még mindig…Tovább olvasom…
Az öregedő szamuráj Tanakát mindenki különc, habókos öregembernek tartotta a kis japán halászfaluban, ahol békességben élt egyetlen lányával. A tradíciókra mindig is különösen nagy hangsúlyt helyező Japánban főként apáról fiúra száll a busidó és a harcművészetek tanítása, tanulása. Az öregedő szamuráj tudta ezt, ezért főként az éj leple alatt, mikor behúztak minden ablakot, elreteszeltek a külvilág kíváncsi, komisz tekintete elől minden spalettát, kezdte tanítgatni három-négy éves kislányát a harcra, hogy ha majd megnő, érett, talpraesett nő legyen belőle, aki képes megállni a saját lábán. Látta ő, és tudta, hogy az asszonyok és a legtöbb lány – bár kétségtelen, hogy némelyik szépen ülte meg a lovat, és tudott bánni a kapákkal és a fejszékkel is –, ám igazából egyik sem merte saját…Tovább olvasom…
A kisfiú nem lehetett több nyolc évesnél. Senki sem tudta, hogy valójában hány éves is lehet, hiszen pufók, kisnövésű alkata még nem indult növekedésnek, így mindenki azt hihette, hogy még fiatalabb, mint az eredeti életkora. Éppen a születésnapja volt, és apjához igyekeztek a fagyos, hideg novemberi nappal, hogy apja is átadhassa a neki szánt ajándékát. Egy rozsdásodásnak induló Lada Samara anyósülésén üldögélt, biztonsági övvel jócskán bekötve, hosszú, télies sállal és kötött téli sapkával a fején. Éppen kedvenc játék akciófiguráival, Batmannel és egy tini nindzsa teknőccel játszott, miközben anyja holtfáradtan, kimerültségtől karikás, véraláfutásos szemekkel, füstölgő cigarettával a szájában megpróbált az apjához menni. – Ez is amiatt a hülye, idióta apád miatt van! Igenis! Ő…Tovább olvasom…
Valami különös oknál fogva egy visszatérő echóhang motoszkált a fejében, amikor férjével kettesben elutaztak Puerto Vallartába. Ez a visszatérő hang mintha folyton élő lelkiismerete lett volna, mely unos-untalan megszólította: „Hol tettem, hogy máris beadtam a derekamat? Vagy csupán csak kínzó családi kötelezettséget teljesítettem, hogy anyám és nagyanyám is megnyugodjanak?!” – ti. a házasság gondolatát egész kisgyerekkorától pontosan, részletesen megtervezte. Ott voltak szinte mindenütt. A gyerekkori kiszínezett rajzokon át egészen a serdülőkor rúzsáig és körömlakkjáig, az öccsével való babusgató, dajkáló szöszmötölésig. – Ádám? Kérdezhetek tőled valamit? – közelebb húzódott hozzá, mert tudhatta, hogy jóképű, sportos férje legfeljebb csak akkor tud rá koncentrálni, ha érzi testének…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Eleinte élveztem, hogy már senki sem kezel úgy, mint az árnyékától folyamatosan megijedő, pisis kisfiúcskát, aki azt sem tudja, hogy hová bújhatna el egy szupertitkos búvóhelyre, hogy megúszhassa a hétköznapok sokszor brutálisan könyörtelen Nyilas Misis hétköznapjait. Bár sosem voltam az a tipikusan kérkedő, nagyzoló, vagány alkat, aki, ha történik vele valami, azt azonnal széjjelkürtöli mindennek és mindenkinek, mégis valami jóleső, zsongító meghatottságféleséget éreztem, valahányszor csak végigmentem kissé sietve a Rákóczi út és az Astoria kereszteződésén, miközben néhány anyázó vagy épp szándékosan türelmetlenkedő autós a kelleténél kicsit erősebben kezdett káromkodni és dudálni, mikor melyik volt kéznél. Mikor csak leültem – rendszerint – a hátsó ülésen, hátat fordítva a legtöbb…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ez nem afféle csihi-puhi volt, mint a legtöbb sziruposan elkészített hollywoodi akciófilmben, ahol – tudvalevően – csupán csak a főszereplőn vannak apróbb-kisebb, szinte karcolásértékű sebek. Nem, ez azért masszív, alvilági bunyó volt, amit rendre kivétel nélkül mindig vadbarom emberek kezdenek el, akik önmagukat is utálják, megvetik, és ha nekik nem úgy alakul saját életük, ahogy szeretnék, hát akkor már más se kaphasson ebben semmilyen lehetőséget. Ropogott a csont, fröccsent a vér – főként az ajkakból serkent ki bőségesen. Mint minden, ez is egy pitiánernek látszó, aprócska szóváltással kezdődött a Szent István körúton, a Vígszínházhoz közel, melyre a pesti bohém éjszakában még mindig nem lehetett az emberek többsége eléggé felkészülve. Dobek Richárd szabályosan nem tűrte el…Tovább olvasom…
A bölcs öregember kómotos lassúsággal foglalta el az étkezőasztalt. Pontban fél tizenkettőkor, és borzasztóan kényes volt az időre, és a tálalásra. Amennyiben gondoskodó és oroszlánszívű felesége nem tálalta fel neki a jóízű, zöldséggel, hússal gazdagon megpakolt aranyló színű húslevest, az öregember fogta magát, és inkább járt egyet a környező utcában, mire felesége elkészült. – Remélem, ízleni fog! Most kicsit megbolondítottam, apuskám! – jegyezte meg mosolyogva, kicsit rafinált arccal a pirospozsgás, csupaszív asszonyság. Az öreg szertartásosan fogta göcsörtös, erezett kezei közé a kanalát, és jó alaposan szemügyre vette a finoman gőzölgő leves minden apró-cseprő tartozékait. Elvégre az embernek sosem szabad olyasmit megennie, amit nem akar, vagy nem különösebben szeret. Az öreg…Tovább olvasom…
Csenge kislányként haragudott meg az anyjára, amikor szülinapja előtt lelépett otthonról, és csupán csak egy pár soros levelet írt az apjának, melyben mentegetőzve és borzasztó szégyenérzettel bevallotta, hogy nem jó anyuka, és hogy képtelen gondoskodó szülő lenni, és Csenge más anyukát érdemelne. Csenge apukája persze igyekezett minden tőle telhetőt elkövetni, hogy lányának normális gyerekkora lehessen. De a mindössze negyvenkét éves férfi Csenge tizennyolc éves kora körül váratlanul meghalt infarktusban. Csenge egész gyerekkorát és kamaszkorát is jócskán meghatározta a konvenciókkal és szabályokkal való szembenállás és lázadás szelleme. Amikor az osztályban a legtöbb csinos kamaszlány, akik már mellekkel és fejlett női testtel rendelkeztek, büszkén eldicsekedtek vele, hogy ők…Tovább olvasom…