16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Sztenkovszky Éva eszmélni tudó kisgyerekkortól érezte, hogy valami fontos, lényeges egészen bizonyosan elválasztja őt a legtöbb embertől, és ez a valami sokkal fontosabb annál, hogy kik a valódi barátai az embernek, vagy hogy milyen stílusa, kocsija, illetve fizetése van. Egyszer szilárd, tántoríthatatlan védőburoknak látta, máskor pedig olyan volt, mintha egy láthatatlan köpenyt vagy páncélt viselne önmagának, amely olyan kemény és határozott, hogy belső, igazibb lényét nem engedi megismerni senkinek. Először életében talán anyával tudta igazán megértetni magát. Több volt ez, mint egyszerű anya–lánya, szülő–gyerek kapcsolat; mintha két jó barátnő lettek volna együtt, akik a fiús dolgokon kívül az élet szinte minden fontosabb és mindennapi témáját sokszor éjszakába nyúlóan kivesézték…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Úgy érezte, hogy csakis áruló lehetett azon a bolondos ballagáson, amit bevállalós, vállalkozó szellemű osztálytársai találtak ki, csakhogy egymást és főként arrogáns, exhibicionista osztályfőnöküket minél hatékonyabban szórakoztathassák. Egy idő után már nem volt annyira humoros, vicces, hogy mindenki egyedül csak az idióta hülyegyereket vagy az osztály ügyeletes, szánalmas bohócát lássa benne. Eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, de ennek a szánalmas, megalázó hagyománynak egyszer és mindenkorra véget vet. Már csak az alkalmas pillanatra várt. Szerencsére éppen kapóra jött neki, hogy angoltanárnője kisebb munkára fogta. Papírból és kartonokból kellett összeragasztani különböző díszeknek valókat, és az sem igazán volt baj, ha nem sikerült, mert a kutya sem vette észre — legfeljebb a…Tovább olvasom…
Kicsit ostobának, idétlennek, már-már gyerekesnek érezhette magát, amint féltérdre ereszkedett az elegáns, öt Michelin-csillagos étteremben asztaluknál, kezében aprócska, négyzet alakú dobozkát szorongatva, és feltette a visszatérő nagy kérdést, melyet az ember – a legtöbb esetben – csupán csak egyszer tesz fel szíve választottjának: – Szeretnél velem lenni életünk következő szakaszában? A gyönyörű, egzotikus vonásokkal rendelkező nő kicsit megborzolta hullámos, szőkés haját, mely már alapból nem sok jóval kecsegtetett. – Drágám, annyira imádnivaló vagy, amikor megpróbálsz komolynak és felnőttnek tűnni. Szeretnék egy icipici gondolkodási időt kérni, ha lehetséges? Egyébként majd éhen halok. Szeretném megkóstolni a kagylólevest, meg a „tenger gyümölcsei” elnevezésű halas tálat –…Tovább olvasom…
Aznap korábban ébredt fel szándékosan, mintha ezzel akarta volna siettetni a nehezen múló perceket. Kikászálódott az ágyából, amilyen gyorsan csak tudott, fürdőköntöst vett, mert ki nem állhatta, ha mindenre kész anyja egyfolytában megjegyzéseket, kisebb kritikák tárgyává teszi pufók, molett testének kisebb-nagyobb változásait. „Miért nem képes egyszerűen csak megkérdezni, hogy hogy aludt, vagy hogy nyugodtan és békében telt-e a zaklatott éjszakája?” Hihetetlen! – Szerbusz, kincsem! Mit kérsz reggelire? Csináltam egy kis bundáskenyeret! Gyere csak! Egyél, amíg még meleg! Vajon miért kérdezte meg, hogy mit kér reggelire, amikor már eleve azt akarta, hogy egye meg a gusztusosan gőzölgő két vastag szeletes bundáskenyeret? Anyja sokszor kétértelmű viselkedése sokszor ugyancsak hajlamos…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Először arra gondolt, hogy a zsebpénzét fogja felkínálni, később, amikor aztán végül rászánta magát, hogy ténylegesen két lábon járva belépjen a fülledt, izzadság- és hormonszagú konditerembe, inkább arra, hogy talán igazság szerint nem is volt annyira jó ötlet idejönni. – Szia, kisöreg, segíthetek?! – Egy csúcsbombázó, sportos, treccs edződresszt viselő hölgymény lépett a megszeppent kamasz srác elé, aki valósággal azonnal el is felejtette, hogy mit is akar. – Ö… kezit csókolom… – nyögte ki bátortalanul. – Ö… keresek valakit… – közölte, majd megpróbált úgy széjjelnézni a tágas edzőgépekkel és erőnlétet fokozó masinákkal, vaskos súlyzókkal, edzőbiciklikkel felszerelt helyiségben, mintha az illető már épp itt tartózkodna. – Megkérdezhetem, hogy mi az illető neve? Hátha tudnék neked…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A férfi bizony-bizony jó sokáig törte a fejét azon, hogy vajon hihetetlenül csinos, és az öltözködésre és a divatra mindig rendkívül sokat adó barátnője miért is költözött el tőle egyik napról a másikra. Amikor hazajött a munkából, egyszer csak azt vette észre, hogy az ismerős lakásbelső már nem dédelgeti magában a hölgy illatát, sem személyiségét – legfeljebb csak a jelenlévő, beszippantó magányt, ürességet, melyek minden esetben magukban hordozzák a kínzó hiányt. Igaz, ami igaz! Harmonikus, kölcsönös megbecsülés és szerelmes szeretet fűzte őket egymáshoz, még akkor is, ha szexuális életük – az utóbbi időben – egy kissé furcsán alakult. Míg a barátnő szeretett volna kipróbálni új dolgokat, addig a férfi egy cseppet sem kedvelte a váratlan meglepetéseket, és híven ragaszkodott a…Tovább olvasom…
Minden azzal kezdődött, hogy a mindig makacs, heves és persze változatosságot kedvelő ikertestvére rábeszélte egy kis mókára, akárcsak anno bimbózó kislánykorukban. – Jaj, megáll az eszem, hugi! Ne legyél már tökre zakkant te is! Jó buli lesz! Én elcsábítom a nekem tetsző pasit, és te is szabadon válogathatsz! Arra figyelj, hogy pontosan úgy viselkedj, ahogy én! Legyél pimasz, provokatív és nagyon laza, a többi meg majd csak kialakul! Azért remélem, a szex és hasonlók nem jelenthetnek problémát, vagy igen?! – nézett rá kérdőn, miközben előbb rúzzsal, majd szájfénnyel kísérletezett, miután mindig is kicsinek és jelentéktelennek tartotta saját száját. – Figyelj csak, én nem szeretném… félek, hogy… – szabadkozott kissé szégyenlősen ikerhúga, Eszter, akit mindenki agyasnak vagy kockának…Tovább olvasom…
Néha ténylegesen egyáltalán nem is olyan rossz dolog, ha az ember apja buszvezető. Persze ez azzal a kreatívkodással és óvatos lopakodással is jár természetesen, mely – ha az embernek szerencséje van –, idejekorán kifejlődik, aztán természetes reakcióvá válik, akárcsak a veszélyhelyzet felismerése, hogy ha az ember mondjuk főként busszal utazik, akkor mindig tudja, melyik a legalkalmasabb pillanat, hogy észrevétlenül, angolosan távozzék, mielőtt az apja felfedezné, hogy a buszán tartózkodik. A Dayka Gábor utcai buszmegállóban rendszerint mindig többen ácsorogtak a szakadt, hippiknek tűnő, holtfáradt egyetemisták. Együtt beszélgettek, nevettek valamin, vagy csupán csak marhultak, ugratták egymást. Mikor melyik volt a soron. Az ember azért szerette ezt a környéket, amikor még…Tovább olvasom…