Hétéves koromig úgy éltem, mint akit egyszerre beszippantott a magány. Feltűnően sok időt töltöttem a felnőttek társaságában, így a legtöbb ismerős, rokon vagy épp családtag azonnal levonta a megfelelő következtetést, miszerint a gyerek túlkoros, koravén, vagy éppen csak magának való! Ami – főként a mostani korban – egyet jelent a beilleszkedési nehézségekkel küszködő pszichológiai szakkifejezés fogalmával. – Gyula! Én nem tudom, hogy mit csinál a Milánka, de ez akkor sem helyes! – hajtogatta megrögzött igazságérzettel és csökönyös vaskalapossággal nagyanyám, akinek a konyhájában még most is érzem mézes zserbója és fantasztikus kürtőskalácsa illatát. – Ugyan már, no! Hát mi baja lenne?! Egyszerűen csak gondolkodik! – vetette könnyelműen oda nagyapám, aki maga is bölcs ember…Tovább olvasom…
Az első terhessége idején alig maradtak rajta pluszkilók. Alig százhatvannégy centis magasságához és ötven kilójához képest fantasztikusan bomba és sugárzó formában volt. Nem győzte fogadni azon gratulációkat és jókívánságokat, melyek főként az alakjával voltak kapcsolatosak. – Ó! Drágám! Te aztán fantasztikusan nézel ki! Még mindig extravagáns és csinos vagy! – Látom, neked bejött a házas élet, nem úgy, mint nekem! – gratuláltak barátnői, akik már mindannyian átestek első terhességükön, és valakit már most totálisan kiborítottak a háztartással és gyerekneveléssel járó feladatok. Kata a világ legboldogabb emberének érezhette magát, hiszen nemsokára életet fog adni első babájának, és az ő egészségét és jólétét tartotta elsődlegesen szem előtt. Férje, Miklós azonban megmaradt a…Tovább olvasom…
Egy április végi idő volt a kilencvenes évek derekán, amikor – szerencsére – nincs túl meleg, és nem is szükséges, hogy az ember szkafanderszerű télikabátba burkolózzék. A meghitt kisvárosi környezet kicsit még fel is erősítette a keserédes búcsút, melyet egy kamaszkorban lévő fiú és lány egymás iránt érzett, akárcsak a kölcsönös örök barátság és szerelem megfellebbezhetetlen érzését. A kilencvenes évek végén az internetről még nem sokat lehetett tudni, és a számítástechnika is kezdetleges gyermekcipőkben járt Európa egyes részein. Ellenben rengeteg kézzel és írógéppel készített levél és irat született a digitalizációt megelőző évtizedben. – Nagyon hiányozni fogsz nekem, Ádi! – A gyönyörű kamasz lány azonnal szorosan magához ölelte a jócskán megszeppent, pufók kamasz srácot, aki…Tovább olvasom…
– A fene vigyen el, te szemétláda ócskavas! – rúgott egy akkorát a felforrt hűtővizes tragacsába a gyönyörű, huszas éveiben járó, mézszőke hajú, csinos hölgyemény, hogy azt bármelyik ember bátran megirigyelhette volna. A kétsávos, szélessávúnak ritkán nevezhető főútvonalon egymást követték az autók. Kocsi kocsi hátán, akárcsak egy nehézkes, egyébként is nyüzsgő, túlzsúfolt hétköznapon, amikor a legtöbb embernek egyáltalán nincs kedve dolgozni, vagy bármi máshoz. Ráadásul a nap is – úgy tűnhetett –, hogy kegyetlen bosszút esküdött védtlen áldozatain, hiszen júliust írtak, és sütött, akár egy könyörtelen vaskályha. – Hello, kisanyám! Hogy te milyen dögös kis ribi vagy! Mennyit kóstálsz egy ingyen menetért?! – kérdezte tőle egy kamionsofőr, aki alaposan szemügyre vette a gyönyörű…Tovább olvasom…
Két szélhámos páros! Mostanság nem szokatlan, vagy éppen kirívó esemény, hogy egy-egy V.I.P.-partira a felső társadalmi elit mellett olyan „szélhámos figurák” is bebocsátást nyerhetnek, akik vagy meghívatták magukat, vagy olcsó hírnevükkel is meglehetősen busás előmenetelre tettek szert. Hiszen manapság kapcsolatok kérdése szinte minden. Jocó és Bianka mióta csak az eszüket tudták, sülve-főve együtt voltak. Már egész kiskorukban az átverések, a csínytevések, és a kisebb-nagyobb galádságok töltötték ki minden idejüket. Aztán jött a kamaszkorral együtt járó összes hormonális és egyéb fizikális-lelki változás. Jocó szép szál legény lett, aki hogy kihangsúlyozza markáns vonásait, konditerembe kezdett járni, míg Bianka – hála a szerencsés genetikai adottságainak – bármennyi csokoládét…Tovább olvasom…
Bölcsészeti karra jártak mindketten, azonban Antal már a kezdetek kezdetén pontosan megértette, hogy jó pár docens és konzervatív professzor akad itt majd, akik emberi gonoszság, avagy szándékosság folytán rendre el fogják vágni előttük és csoporttársaik előtt a méltó és talán sikerélményekben gazdag érvényesülésük útját. Míg Antal úgyszólván a kortárs magyar irodalmat és a klasszika-filológiai előadásokat szándékozott „megreformálni” olybá képpen, hogy egy-egy szemináriumi foglalkozás alkalmával igenis rendre kérdőre vonta az órát tartó tanárt, miszerint: mikor írnak végre verseket, és fordítanak kortárs irodalmi műveket, addig a gyönyörű és álomszépséges Léna már nem volt ennyire biztos a dolgában, elvégre, ha egy nőnek egyszerre több kérő is jócskán csapja a szelet, akkor azért nem árt…Tovább olvasom…
A negyvenes éveiben járó férfinak napról napra komoly fejtörést okozott egy kisbaba megfelelő ellátása. Legalábbis, ami az ezzel járó kellékeket és babadolgokat illette. Pelenka, popsikrém, törlőkendő, tápszer, cumik színes és remélhetőleg széles választéka. Kellő mennyiségű babaétel, hiszen a világért se akarta, hogy bármelyik pillanatban hisztis, egyre követelőzőbb sírás legyen a vége egy nyugodtnak aligha nevezhető délelőttnek. És akkor még ezekhez jöttek hozzá a plüssállatok tömegei, a babatakarók és egyebek. Most mégis azért volt ennyire izgatott, mert egy fantasztikusan sugárzó, igazi bombázó hölggyel találkozott, aki ultimátumot adott neki arra vonatkozóan, ha nem lesz vele maximálisan őszinte egy füst alatt azonnal és haladéktalanul, szakít vele. Az étterem – ahol találkoztak…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A férfi negyvenes évei elején járhatott, bár ha az ember jobban megfigyelte erősen kopaszodó fején, jóformán néhány árválkodó, ezüstszínbe hajló szőrcsomó emlékeztetett egykori dús hajára. Tizenhat éves, már majdnem önálló felnőtt lányát alig akarta elengedni bulizni, meg diszkózni, hiszen nagyon is jól tudhatta, hogy miféle ócska, sötét, semmirekellő alakok vannak a világban, akikben nemhogy nem szabad megbízni se – de egyenesen tilos velük mindennemű ismerkedés vagy tartósnak becézett kapcsolattartás. – Jaj, apu! Most mit kell ennyit ízélned! – morcoskodott, durcáskodott kissé túlzásba vitt, erősen kisminkelve, és sokat sejtető minikoktélruhát viselő kamaszlánya, amikor már javában készülődött a bulira, mert úgy volt, hogy egyik nagyon jófej csajos barátnője beugrik érte, mert az ősei…Tovább olvasom…