„novella” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2025. 11. 25. 04:03 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 10

Apjához való kapcsolata – mondjon, vagy higgyen bármit is a világ –, örökké sebezhető, és törékeny marad. Hat éves volt, amikor imádott anyukája örökre lelépett ebből a kapcsolatból. Csak arra lett figyelmes, hogy egyre több alkalommal küldik be a gyerekszoba higiénikusan elzárt, totális sötét magányába, és persze egyre többször veszekedtek meglehetősen sokszor akár még bagatell dolgokon is.
– Apuci! Ma anyunak kellene oviba vinnie! – jelentette ki a korai reggelinél, mert az egész család koránkelő volt, és ez előbb-utóbb természetes módon rá is átragadt.
– Anyunak most nagyon sok dolga akadt, és be kellett mennie a dolgozóba! Emlékszel kicsim, hogy megbeszéltük, hogy a felnőtteknek sokszor vannak halaszthatatlan, és nagyon fontos dolgaik, de ez még nem jelenti azt, hogy nem imádunk…

Írta: Tasi83 📅 2025. 11. 25. 04:02 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 14

Még mielőtt bármi is történhetett volna az adott színpadon később kiderült, hogy a tulajdonképpeni előadás már javában elkezdődött. A legtöbb színész friss egyetemista volt, aki tojáshéjjal még a seggükön lavírozta a sűrűn tömött széksorok közt, mert – mint később kiderült –, ez egy kísérleti jellegű előadás volt, aminél lényeges szempont, hogy a színészek mintegy kvázi a kedves közönség tagjait is rendre bevonják az előadás folyamatába, ami bizalmasan, és köztünk legyen szólva oltári nagy hiba, hiszen főként a magyar nézők többsége kellemes közönyösített tunyaságban, és álomkorral a szemén szenved végig egy-egy fergetegesnek beharangozott előadást, és mindenhez annyi köze sincs, mintha őt magát érné ilyen-olyan kisebbfajta inzultus.
Máté és Rita éppen úgy középtájt foglaltak helyet, és…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 18:50 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 71

A kert hófehér csendjében állt egy magas hóember. Szénszemei csillogtak a hidegben, répaorra büszkén meredt előre, kezében egy rozsdamentes fakanál.
– Juci! – szólította meg hirtelen, meglepően mély, ropogós hangon.
A lány megdermedt, majd ijedten hátrált. – Te tényleg beszélsz?!
– Igen – mosolygott szélesen. – Pisti vagyok. Munkaidőben hóember, egyébként egy kissé különc szakács.
– Mit főzöl ilyenkor télen? – kérdezte nevetve.
– Hóleves-specialitást – felelte büszkén. – Hópelyhet, dérport, egy csipet szélzúgást teszek bele, és persze egy csipetnyi tél varázsát.
– Ez ehetetlennek hangzik! – kuncogott Juci.
– Nem neked készítem – biccentett a fán ülő varjak felé.
Egy fekete varjú leugrott, meghajolt, majd vidáman kért még egy kanállal a különös ételből.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 14:13 Humor ❤️ 2 👁️ 114

– Mi van a zongorán, Marika néni? – kérdezte Pista, miközben a nappali ajtajában megállt, és körbesandított a könyvekkel teli, napfényben úszó szobában, ahol a levegőben kávé illata szállt.
– Egy tyúktojás.
– Tyúktojás? Zongorán? Ez új művészeti irányzat?
– Hát igen, fiam, a tyúk is művészlélek. Tegnap hallgatta, ahogy játszom a „Holdfény szonátát”, aztán felugrott a zongorára, és ott pottyantotta el.
– Ez már inkább „Tojásfény szonáta” – vigyorgott Pista szélesen.
Marika néni bólintott, ujjai finoman játszottak a billentyűkön.
– És képzeld, azóta a tyúk minden reggel itt vár, hogy játsszak.
– Akkor az a tyúk… zongorista?
– Nem, inkább kritikus. Ha hamisan ütöm, nem tojik, csak felháborodva kotkodácsol.