„nyugalom” – novellák címszó szerint

Írta: Kendi 📅 2026. 02. 07. 17:44 Önismereti ❤️ 0 👁️ 11

A függöny nem mozdult meg, csak megborzongott. A hajnali szél, ez a hívatlan, de szívesen látott vendég, óvatosan fellebbentette a csipkét, utat engedve az első aranyló pászmának. A fény nem rontott be a szobába; inkább csak lábujjhegyen osonva végigsimította a padlót, aztán felkapaszkodott az ágy szélére.
Emlékszem egy ilyen reggelre Toszkánában. A hangsúly a csend volt. Az a fajta csend, amit a teljes megelégedettség szül. Akkor, abban a félálomban, a takaró alatt kuporogva éreztem először, hogy nincs szükségem tervekre, határidőnaplókra vagy célokra. Csak a fényre volt szükségem, ahogy táncolt a porszemekkel.
Vajon kivel osztanám meg? Senkivel. Vannak pillanatok, amelyek szépsége éppen abban rejlik, hogy magyarázat nélkül teljesek. Csak feküdni a fényben, hagyni, hogy a nap…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 08. 15:41 Élet ❤️ 0 👁️ 18

​​A reggel nem sietett, csak tudomásul vette magát. A fény megállt az ajtófélfán, mintha mérlegelne. A kávé gőze felszállt, majd eltűnt, ahogy a gondolatok szoktak.
Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett, mindenkin egy láthatatlan nap. Egy nő megállt a bolt előtt, előbb zsebre tette a kezét, csak utána lépett be. A mozdulat rendet tett benne.
Délután a csend hosszabb lett a mondatoknál. Nem volt mit hozzátenni. A dolgok a helyükön maradtak, még azok is, amelyek hiányoztak.
Este, amikor a nap elengedte magát, nem maradt elszámolnivaló. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. Elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 09. 13:24 Filozófikus próza ❤️ 0 👁️ 32

A reggel nem sietett, csak tudomásul vette magát. A fény megállt az ajtófélfán, mintha mérlegelne. A kávé gőze felszállt, majd eltűnt, ahogy a gondolatok szoktak.
Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett, mindenkin egy láthatatlan nap. Egy nő megállt a bolt előtt, előbb zsebre tette a kezét, csak utána lépett be. A mozdulat rendet tett benne.
Délután a csend hosszabb lett a mondatoknál. Nem volt mit hozzátenni. A dolgok a helyükön maradtak, még azok is, amelyek hiányoztak.
Este, amikor a nap elengedte magát, nem maradt elszámolnivaló. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. Elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 03. 04. 17:05 Egyéb ❤️ 1 👁️ 16

A reggel nem tört be a napba, csak lassan belecsúszott. A fény végigsétált a padlón, megállt egy szék lábánál, mintha pihenőt tartana. A kávé meleg volt, és egy ideig elégnek tűnt.
Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett. Egy fiú megállt, hogy megigazítsa a hátizsákját, majd újra lépett. A mozdulat kicsi volt, mégis valahogy beleillett a nap rendjébe.
Délután az idő nem sürgetett. A csend ott maradt a szobában, mint egy vendég, aki nem akar túl sokat mondani.
Este a fény lassan elhagyta az ablakot. A nap becsukta maga mögött az ajtót, és nem maradt utána hiány. Csak az a nyugodt érzés, hogy ma is itt voltunk. És ez elég volt.

Írta: Híres B Ede 📅 2026. 04. 01. 20:34 Élet ❤️ 1 👁️ 17

Elrendezem a tárgyaimat az íróasztalon. Mindössze pár percet vesz igénybe. Azután csak ülök némán, próbálom a gondolataimat is rendezni. Ez azonban már nem megy egykönnyen.
Mindenféleképpen arra a kérdésre kell választ adni, miért is vagyok itt, ahol?
Kényszerből? Nem. Szeretem csinálni azt, amit csinálok. Vagy csak beképzelem magamnak?
Sohasem tartottam magamat többre másoknál, inkább arra törekedtem, hogy megfeleljek a rám bízott feladatnak. Nem a pénz vagy a sikerélmény hajt, ellenben a tenni akarás ösztönöz. Segíteni és tenni másokért. Tisztelettel és alázattal.
Most viszont azon töprengek, helyes volt-e eme életfilozófiám, mindentől függetlenül. Vagy tehetségtelen vagyok, esetleg túl sok az elvárás, akár magammal szemben, akár másoktól?
Mint már annyiszor, most is meddő volt az…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 04. 06. 09:51 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 16

Megmozgatásom gyanánt néha kerékpározni szoktam, leginkább a városunk határában rovom a kilométereket. Élvezem a friss levegőt, a rovarok zsongását, az emberi hang és közlekedési zaj nélküli csendet. Nemrég egy nagy tisztás mellett haladtam volna el, ha rá nem csodálkozom a tömérdek vasvirágra. Teljesen beszőtték a hatalmas területet. Nem zöld, hanem kék hullámokban mozgatta őket a langyos szellő. Hihetetlen pillanat volt. Gyermekkoromban láttam ilyet utoljára. Legszívesebben dobtam volna a biciklit, és begázolok a száraz tengerbe. De csak álltam, gyönyörködtem, mily sokat adhat a természet. Szépség, múltidézés, érzések, gondolatok jelennek meg általa. Ott, akkor minden oly tökéletes. A lélekben árad a nyugalom.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 04. 20. 05:48 Igaz történet ❤️ 4 👁️ 22

Hajnal van. Kint ülök a friss tavaszi levegőben, és lassan magamba szívom a tisztaságát. Hallgatom a madarak csicsergését. Zene ez a füleimnek. Körülöttem még csend pihen, csak ők énekelnek bele ebbe a korai órába. Néha a szél is feltámad, végigsuhan a fák között, aztán újra elcsitul. Álmos vagyok, mégis szeretem ezeket a hajnali perceket. Április táján különösen szépek. Van bennük valami tiszta, valami nyugodt, ami egészen közel áll hozzám.
Ilyenkor egyedül vagyok, és ez jól esik. Az érzések és a gondolatok ilyenkor lassabban mozdulnak. Semmi sem sürget, semmi sem billent ki abból, amit ez a hajnal ad. Senki sem szól hozzám. Csak ülök, figyelek, és jólesik, hogy körülvesz ez a nyugalom. Talán a kor hozza? Talán a tudatosság? Talán egyszerűen csak eljött az a pont, amikor már tudom, mi a…