18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Két keresztre feszített ember közé, beállítanak egy harmadikat. Neki még fájnak eltört csontjai, neki még sajog testét átlyukasztó szegek. Feltépett húsa, szivárgó vére. Még nem tisztult le gondolkodása. Még saját fájdalmával van elfoglalva. Ahogyan lemegy a nap, a népek is eloldalognak, a riportereknek lapzárta lesz, a híradósoknak lejár a műszak. Eddig tartott a látványosság, ideje készülni az éjszakára. Eddig volt csak érdekes, hamarosan kezdődik a tévében a Hírharsona, a Nemzeti Megmondó. Meg kell hallgatni, mit is kell gondolnia a pórnépnek! Posztok és szelfik kint vannak már, itt okafogyottá vált az érdeklődés! Asztalokra kerül az otthonokban a bőséges meleg vacsora, fellőtték már a pizsamát. Az utolsó koldus is mobiltelefonnal járkálva szelfizik még egyet, követői lájkkal díjazzák…Tovább olvasom…
Na, tessék! Ilyen is csak velem fordul elő. Hat hónappal előtte, már készültem a nagy kalandra, hogy meglátogatom feleségemmel a külföldön élő lányom családját, akik nem is akárhol élnek, hanem a távoli, egzotikus Mexikóban, a magasra növő szúrós kaktuszok, a híres ital, a Tequila, és a hűvös misztikus templomok földjén. Előtte még soha nem jártam Európán kívüli országban. Izgatottan vártuk mindketten az indulás napját, ami végre, ha lassan is, de egy szép napon eljött. Huszonkét óra repülővel tett utazás után végre gépünk mexikói földön, Guadalajara város repülőterén szerencsésen leszállt. Megérkeztünk. Kezdődhet az egy hónapig tartó várva várt nagy kaland! És másnap elkezdődött. Azzal a különbséggel, hogy nem egészen úgy, ahogy azt elképzeltem: lázas beteg lettem, csaknem egész nap…Tovább olvasom…
Az Asszony a tükör elé állt. Nem a ráncait nézte, és nem is a vonásait fürkészte. Mélyen a saját szemébe nézett, oda, ahol a történetei laktak. Hirtelen felidézte azokat az éjszakákat, amikor a párnája vizes volt a könnyektől, és azokat a délutánokat, amikor a düh úgy égetett a mellkasában, mint a parázs. Emlékezett a csalódások ízére, amely olykor keserű volt, mint az üröm. De ahogy ezekre gondolt, nem gyengeséget érzett. Egy különös, forró hullám indult el a szívéből. Érezte, ahogy a gerince kiegyenesedik, és az arca kigyúl egy belső fénytől. – „Ez vagyok én” – suttogta. – „Nem a tökéletességem tesz széppé, hanem a bátorságom, amivel végigjártam a sötétséget.” Rájött, hogy a szépsége nem egy állapot, hanem egy győzelmi jelentés. Minden „átkozott” nehéz pillanat egy-egy ékszer lett a…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Margaret hónapok óta kísérletezett gyógynövényekkel, mindent kipróbált, amire csak gondolni lehetett. Végre sikerült kinyernie azt, amit akart. Évekig tanulmányozta és kutatta a növényeket. Bérelt egy lakást messze otthonuktól, ahol patkányokon és egereken végzett kísérleteket. Sötét elméjét fájdalom és bosszú energiája borította be. Tíz éve ismerte meg férjét, Ericet, akit imádott. Gyerekük nem született, mert Margaretnek nem lehetett. Talán ezért is csalta a férje. Két éve magánnyomozót fogadott fel Margaret, így pontosan tudta, ki az a nő, akivel férje évek óta kapcsolatban állt. Biztos volt benne, hogy a vagyon miatt nem vált el tőle. Gazdagok voltak, több vállalat tulajdonosai Margaret és szülei. Eric az egyik vállalatuk igazgatója volt. Semmiképpen nem akarta elveszíteni ezt a…Tovább olvasom…
Csend volt… csend, mélységes mély csend. Igazándiból ez még nem volt annyira rossz, mint a sötétség. Komor, lehangoló és áthatolhatatlan. Valahol ennek az állapotnak a közepén létezett Lelkecske. Nem is tudta, mióta van ez így. Egyedül volt, magányos volt és félt. Reménykedett, reménykedett, hogy egyszer, valamikor megváltozik valami. Bármi, csak ez ne legyen. Nem tudta mérni az időt, mely eltelt, s már soha többet nem jön vissza. Egyszer csak valahol jó messze valami halványodott. Enyhe fény szűrődött át a semmiből. Aztán még messzebbről jött egy rezdülés. Ezt azonnal érzékelte. Furcsa érzés volt, ilyet még nem tapasztalt. Aztán még egy rezdülés és egy gyenge hangocska valahonnan. Van ott valaki? kérdezte Lelkecske. Én vagyok – jött a távolból a válasz. Lélek…Tovább olvasom…
Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha. – De csitt, mi fény tör át az ablakon? Napkelte az? – Kelj, tündöklő csillag, és öld meg már a holdat, mely régen irigyen sárgul, mert szebb vagy! – Késő van már, késő bizony, lelkem itt hagyom. – Jaj, hogy szerelmem sarja gyűlöletnek, s vágya… Mit látok? Korán láttam meg, későn ismerem meg. – Hová szakadtál el mellőlem, hogyan kell így szeretnem? Gondolatom repülve száll a levegőben, látva egy csillagot és várva – szemedet látja.Tovább olvasom…
Hirtelen harapott a sötét. A semmi közepén hagyott. A mellkasom feszül, a levegő megakad. A másodpercek torzan nyúlnak, mintha az idő is visszatartaná lélegzetét. „Tarts ki, szív… dobogj… élj” – könyörgöm. Annyi minden maradt még. Egy pillanatra felvillan: virágillat, gyermekkacaj, kutyám farkcsóválása. „Mondd, nem üres az ágyam. Mondd, nem lesz árva... Mondd már… kérlek, mondd.” A csönd válaszol: Nem közelít a vég. Már ideért.Tovább olvasom…