„szél” – novellák címszó szerint

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 04. 16. 11:48 Mesés próza ❤️ 1 👁️ 9

A szörnyen szeleburdi Szélkisasszonynak nagyon bizsergett a teste. Számtalan alkalma akadt, hogy az emberek tevékenységét irigyelje. Mikor mérge nőtt, bő ruháját magára kapta, szállt a föld felett ide-oda. Csapkodott csúnyán, a kéz is remegett tőle.
– Milyen szél jár manapság erre? – kérdezgették a gyerekek már-már könnyezve.
– Nagyon hideg van, reszketek a viharban! Mit tegyek, hogy fel ne kapjon a légbe?
Ekkor érezte csak igazán, milyen gonosz tud lenni egy ilyen unatkozó hullám.
Megesett a szíve a fázó csöppségen. Levetette loboncos ruháját, egy zugban hosszan meghúzta magát. Csak akkor merészkedett elő, ha a mennybéli apja szólította, de mindenkor vigyázott az apró csemetékre.

Írta: K. Barbara 📅 2026. 03. 06. 08:28 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 19

Az erdőben sétáltam, szél lágyan simogatta arcom. A tavaszi napsütés, a madarak csicsergése felüdülés volt a lelkemnek. Ahogy a tavasz lassan életre kelt, úgy kelt életre bennem is valami.
Sétám közben egy nem megszokott hangra figyeltem fel, egy hegedű lágy és kellemes hangját fújta erre a szél. Hiába kerestem, nem találtam meg a hang forrását.
Így hát másnap is eljöttem, ugyanaz történt, és harmadnap is.
Már kíváncsiságom egyre hajthatatlanabb volt. Vajon ki játszhat ilyen angyalian? Minden hang táncra hívja az erdőben élő állatokat.
Egy idő után feladtam, már nem akarom megtudni, ki játszik, csak élvezem ezt a kellemes lágy zenét.

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 02. 19. 23:19 Fantasy ❤️ 2 👁️ 29

Hirtelen kinyitod a szemed. Még félig az álmok birodalmában jársz, bosszús vagy, hogy el kell szakadni a szép álmoktól, de aztán megnyugszol.
A félig nyitott ablakon át kellemes, langyos tavaszi szél árad be a szobádba, jólesően simogatja arcodat. Kint a nap sugarai egyre erősebben áradnak szerte. A fák, növények újra friss, harsogó zöld ruhát öltöttek, a levelek közt megbújva madarak csivitelve ünneplik az örökké megújuló természet csodáját. Lassan megbékélsz a gondolattal, hogy fel kell kelni, mert érdemes, mert a természet is most ébred hosszú téli álma után..
Hirtelen bántóan az elkésett ébresztő óra rikoltása zavarja meg a csendet.
Kint behavazott a táj, az ablak csukva, mégis a réseken metsző hideg szűrődik be. Tél van. Az idilli kép álom volt csupán. Felülsz az ágyadban és akkor…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 02. 07. 00:13 Mesés próza ❤️ 1 👁️ 15

Ma délelőtt kicsit előbújt a nap. Mindjárt nagyobb kedvvel mentem ki sétálni a parkba. Már mindenhol zöldelt a fű, itt-ott hóvirágok nyújtózkodtak. Utam egy ottfelejtett hóbucka mellett haladt el. Véletlenül észrevettem, hogy valami különös fény világítja meg a már kissé piszkosfehér színű hómaradványt.
Ismerősnek tűnt a fényjelenség, hiszen az erdőben már nemegyszer láttam.
Sejtettem, hogy csakis egy tündér lehet.
Ilyen gyönyörű. A bucka tetején szivárványszínű fényárban tündökölve üldögélt egymagában a picinyke kis tündér, és szemmel láthatóan boldogan mosolygott.
Megszólítottam tündérnyelven;
– De jó viszontlátni téged, olyan régen nem találkoztunk. Örülök, hogy ragyogni látlak. Megosztanád velem is az örömöd?
– Persze, boldogan! – azért örülök, mert szép munkát végeztem, és…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:15 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 9

Megint egy este… a gyertya fényét figyelve,
szorítom a könyvem, gondolkodva, a holdat nézve.
Szépek a betűk, hideg van, a szemem lassan fárad.

– Mondd, mit akarsz tőlem, könyv?
Mi az, amiért viszed a szívem minden este, örökké, örökre?

– Olvass el engem – szólt a könyv, lapjait széttárva,
a szélfúvás közepette.
A kislány felemelte, remegve.

– Mikor az első gyerek elnevette magát a földön,
nevetése ezer darabra tört.
Ebből lettek a tündérek.

– Tündérek nem is léteznek… hazudsz. Hiába.
Kezemben tartalak, olvaslak.
Kezeimből nem szabadulhatsz, nekem nem hazudhatsz!

– Míg nem olvastál el, felettem nem rendelkezel.
Olvass el, és meglátod… ma este megtudod,
mi a kívánságod.
Mert ha elolvasol, a kívánságod reggel teljesül.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:13 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 9

Február némán mosolyog.
Szakad az eső, hideg a szél, mely a szememben a Februárt idézi.
Szép ez a séta, egyedül, gondolkodva.
Néha csak a friss levegő szorul a torkomba.

Februárban, némán mosolyogva állok,
egy csodálatos világot látok.
A kérdésem viszi a szél, suttogva, halkan,
egy februári hajnalban, titokban.

Megtalálsz, Február? Mert ez a neved.
Már így hívlak, szerelmem – most már ez a neved.

Sétálva, magasra nézve, hidegben állva várok.
Rád találok. Február egy csodálatos álom.
Itt vagy mögöttem – kelts fel, ez most tényleg egy álom.

Szépen esik… februári eső esik.
Február némán mosolyog,
arcomba nézve, fényes szemekkel, suttogva.

– Február vagyok… csak álmodtad.
Csukd be a szemed, menj tovább halkan –
szólt a szél hangja, hangosan.

Február lassan…