„szépirodalom” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 11. 08:41 Romantikus ❤️ 1 👁️ 7

Eleinte furcsa és roppant különös volt, hogy két tökéletesen hasonló beállítottságú ember természetes módon egymás társaságát keresi. Csupán később tűnt fel az adott környezet szereplőinek, hogy a két legjobb barátnő gyakorlatilag egymás cinkosa volt. Olyanok voltak egymás számára, akár a legjobb testvérek, és egyszersmind nem csupán az adott környezetüket használták ki kamatostul, de talán még egymást is.

Minden villámcsapásszerűen kezdődött a gimnáziumban, ahová csupán azért jártak, hogy ördögi, rafinált intelligenciájukkal, talpraesett rátermettségükkel óhatatlanul is kérkedhessenek. Előbb csak apróbb-cseprőbb, szinte jelentéktelennek tetsző szívességeket kértek a többi barátnőtől, akik engedelmes vakokként szinte mindenben hűségesen engedelmeskedtek a két hölgyeménynek, aztán a…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 13. 08:47 Élet ❤️ 1 👁️ 7

Az utóbbi időben a bulvármédiában egyre népszerűbbek lettek az olyan műsorok, melyekben – főként celebeket, sztárokat felvonultatva – az embernek gyakorlatilag nincsen különösebb teendője, ha művelődni vagy gondolkodni akar. Ugyanis – mostanság legalábbis – a szabadgondolkodók jóformán a kutyának sem kellenek, vagy hatásos módszerekkel távolítják el őket bizonyos pozíciókból.

Nem tudni, hogy Böchner István miként válhatott sikeressé. Bár nem nehéz utánajárni. Az embernek csupán egy-két olyan befolyásos puszipajtásra van szüksége, akiknek megfelelő, érdemi kapcsolataik vannak, és voilá! Olyan állás, álomkarrier és egyéb pozíció várományosává teszik még a nyolc elemit végzett, szinte kisstílű és jelentéktelenség homályába vesző emberkéket is, melyről eddigi életük során még csak nem is…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 14. 08:38 Dráma ❤️ 1 👁️ 7

Lívia tökéletesen meg volt róla győződve, hogy talán örökre benne ragad a tanárkodásban.
Pedig – ha valamely szakma –, akkor a pedagógusi pálya mostanság csöppet sem kecsegtetett előléptetési lehetőségekkel.
Már ha az előléptetési lehetőségek címszó alatt a jutányos órabért és a megfelelő jövedelemkiegészítést értjük, vagy egyáltalán azt a fajta különleges szakmai, emberi megbecsülést, ami miatt a következő generáció szemében egyáltalán vonzó lehet ez a hivatás.

Még jócskán élt benne az eleven emlék, amikor a legelső tanári munkanapját elkezdte: halhatatlan buzgalom és szorgalom élt benne, és úgy tekintett önmagára, mint aki egy szép napon – ha törik, ha szakad –, akkor is el fogja érni, hogy az iskola, ahol állást vállalt, messzemenően kiemelkedhessen a többi közül, és diákjaiból…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 20. 08:08 Élet ❤️ 1 👁️ 7

Az utolsó, ami tinédzserkori lázadásából megmaradt, az a tüskére vágott, sötétbarna haja volt, melyben nagyon is hasonlított anyjához, ki ugyancsak valósággal gyűlölte a hosszú haját még anno a 70-es évek derekán; egyrészt a hosszantartó verejtékezés miatt, másrészt mivel modern stílusok követték egymást főként a nyolcvanas években, nem lehetett kérdés, hogy a frizurának is modernnek és sikkesnek kellett tűnnie.

Annyira izgult, hogy reggelizni jóformán teljesen elfelejtett. Csupán csak egy téliszalámis zsömleféleséget volt képes elcsámcsogni, azt is a nyílt utcán, hiszen élete talán legfontosabb meghallgatására készült egy nagymúltú zenei kiadóvállalatnál, mely elviekben azt hirdette, hogy előszeretettel vesznek fel tehetséges fiatalokat, akik „megreformálják” a zenei ipart. Sajnos a…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 23. 08:34 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 7

Nem sokat aludtak aznap este, éjjel is jóformán alig. Az egész leginkább egy futurisztikus, hibernált, kómás rémálomhoz volt inkább hasonlatos, semmint rendes, testet-lelket felfrissítő, természetes, regeneráló alváshoz.

Előbb éjjel két-három óra között riadt fel a férfi, míg néhány perccel később a gyönyörű, fiatal feleség, akik nem tudták, mire vélni, hogy a gyerekszobából jócskán hallható visító, ordító, fájdalmas hangok gyakorlatilag azt jelzik, hogy a kisbabának jönnek a tejfogai, és ha igazat írt a net, akkor bizony-bizony még jó pár hónapig nem árt, ha tartósan készenléti állapotra rendezkednek be mindketten, és persze igyeksznek úgy megszervezni precíz pontosságú, túlzottan is kiszámítható életmódjukat, hogy – remélhetőleg – mindenben alkalmazkodjon a kislányuk…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 23. 08:31 Romantikus ❤️ 1 👁️ 7

„Merre vagy? A nőknél kódorogsz, Zoltánka…? A holnap déli géppel érkezem. Este hétkor találkozhatnánk.”
Ennyi volt az üzenetrögzítőn.
Nem mondta, honnan érkezik.
Meg sem kérdezte, jó-e nekem másnap este.

Annamari hangja, bárhonnan is beszélt, mintha ott szólalt volna meg mellettem.
Már akkor is így volt, amikor először hallottam meg több mint tizennyolc éve az egyetemen, azon a jellegzetesen népszerű irodalomtörténeti előadáson, melyen egy fantasztikus tenorénekes hangú professzor éppen felolvasta Vajda János verseit, miközben az egybegyűlt legalább száz ember – ha nem több – valósággal úgy itta minden szavát, akár a jófajta virágmézet.

Annamari hangja egyszerre volt gyermekien kíváncsiskodó, amolyan védelmező angyalé, ugyanakkor bohókás, kicsit mindig huncut-csalafinta…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 27. 08:33 Élet ❤️ 1 👁️ 7

Elegáns sakktáblamintás kosztümöt viselt, körömcipővel és laptoptáskával, mézszőke haját szigorú kontyba fogta össze, amitől máris nagyon megközelíthetetlen, nagyon hivatalos jelleget öltött egész megjelenése.
Markáns, hollófekete gurulós bőröndöt húzott maga után, mikor végre kikeveredett a repülőgépből, hogy aztán a nemzetközi váróban vegye át számtalan csomagját. Majd nagyot sóhajtott, és felnézett a fátyolfelhők keresztezte égre. Igaz, még csupán augusztus vége felé járt az idő, de mégis volt valami nagyon szeszélyes az emberek hangulatában…

– Taxi! Kérem! – emelte fel jó magasra kezét, mintha csak újból egy iskolai órán jelentkezne felelőként, és mikor egy kanárisárga taxi máris előtte állt meg, kicsit megnyugodott, hogy mégsem kell elvesztegetnie további értékes perceit. Ugyanis…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 07. 07:42 Romantikus ❤️ 0 👁️ 6

A kis patkánylyukra emlékeztető osztálytermet, ahol három ember is meglehetősen szűkösen, kényelmetlenül fért meg, nemhogy egy harmincnégy tagból álló egyetemista csoport, a fokozatos, mélyen meggyökeresedő, szirupos félelemmassza ülte meg.

Úgy érezhette itt bent magát az ember, mintha szándékosan ketrecbe, vagy valamiféle olyan miniatűr buborékba zárták volna, ahonnét nincs menekvés, nem lehet kiút sehova.

A tétova egyetemista – akit a háta mögött mindenki csak hülye gyereknek vagy idiótának nevezett – összeszedte minden maradék bátorságát, és bár egyetemista évei alatt már számos formában felmerült benne az öngyilkosság gondolata, hiszen úgy érezte, hogy mind a docensek, mind a tudálékos professzorok is mind-mind megszégyenítik.

Erre bizonyíték volt a múltkor is az irodalmi…