„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2025. 11. 26. 18:43 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 12

A fiú alsó tagozatos volt még amikor, egyszer édesanyja elé állt.
– Anya, én nagyon szeretnék megtanulni trombitálni.
– Megértelek fiam, megpróbáljuk megoldani. Tudod mióta apa elment nagyon oda kell figyelni, hogy mire költünk.
A fiú szépen haladt a zenetanulásban, még a helyi fúvószenekarban is játszott később. Az évek gyorsan haladtak egymás után, párra talált, esküvőt rendeztek.
A vacsora után néhány lámpát váratlanul lekapcsoltak, majd a színes félhomály árnyékában megjelent a vőlegény a trombitájával.
Szívszorító, de ugyanakkor melengető hangon elkezdte fújni az „Úgy szeretném meghálálni” című dalt a vendégeknek.
Hamar csillogóvá váltak a szemek, lassan apró gyöngyök gurultak végig az arcokon. Anya és fia forró ölelésben kapcsolódtak össze, éreztetve, hogy örökké megmaradnak…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 14:51 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici falu a hegy aljában. Karácsony volt, szenteste volt.
Azon az estén nagyon hideg volt, a hóvihar egyre erősödött. A hold fénye megvilágította a havat, ami csillogott.
A falu egyik végén a szegény család lakott, a másik végén a gazdag család. Hosszú idők óta veszekedtek egymással.

A szegény kis kunyhóban Apu, Anyu és a kisfiú ült az asztalnál. A tűz égett, de az asztalon csak egy kenyér volt.
A szél megcsapta az ajtót. A fiú hirtelen odakapta a fejét.

– Mit eszünk ma, férjem? Szenteste van, és csak ez az egy kenyerünk maradt.
– Nem tudom, jön a vihar is.

Csak nézték a gyertya fényét és a kenyeret.

– Elmegyek, apám, a falu másik végébe, kérek enni – tudod kitől.
– Nem, fiam! Szó sem lehet róla, nem fogok megalázkodni…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 16. 18:14 Fantasy ❤️ 0 👁️ 12

Sok csillag világított azon a hideg estén, és néha egy fehér felhő takarta el a Holdat, ami fényesen nézett kereken, világítva a fenyőfákat, csillogtatva a fehér, friss havat, ami még most is esett.

Egy faháznál égett a villany, vagy lámpás volt-e vajon, már nem tudhatom, csak láttam… vagy álmodtam?

Kifogy a tinta, a gyertya is lassan leég, este is van, de nem tudok aludni. Mi is történt akkor?

De szép ez a papír, ahogyan világít a gyertya és a kandalló. Tökéletes minden. Egyedül vagyok.

Csend van, este van, és vihar van. Tökéletes. Mi is történt?

Ez a tustoll mindig velem van, karmolja a papírt ez az írás. De mi is történt?

Tintába mártottam a tollam, ingujjamat feltűrtem, kortyoltam egy pohár bort, és gondolkodva írtam.

Mit is írhattam volna? – Magányos…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 13. 04:03 Igaz történet ❤️ 2 👁️ 11

Annyira igyekezett óvatosan, lábujjhegyen belépni nagymamája szinte egérlyuk méretű kis szobájába, hogy szinte vérében máris megérezte az izgalom, a felfokozott stressz és az adrenalin lüktetését. Úgy érezte ebben a pillanatban magát, mint aki egy fantasztikus, szigorúan titkos küldetést, egyenesen történelmi tettet hajt végre annak érdekében, hogy önmagát fölszabadítsa a gyermeki vágy és örömérzet nevében.

A nagymama szobája rendkívül aprócska helyiség volt. Az ember szinte – kivétel nélkül – mindig elcsodálkozott azon, hogy miként volt képes a mama a hatalmas, embermagasságú, hét férőhelyes kanapét egy ekkora nyúlfarnyi szobába a bútorszállítókkal behozatni? Szinte elképzelhetetlen, és ugyanakkor bravúros teljesítménynek számított.

Csak csendben! Csak óvatosan! – igyekezett…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:06 Mesés próza ❤️ 0 👁️ 11

Húsvét volt, reggel volt. Apró szempár csillogva,
az ablakon kinézve figyelte, elhozza-e a nyuszi, amit szeretne.
A kislány csak várt és figyelt, de a nyuszi elment.

A kislány nézett kifelé az ablakon.
Megint nem lesz ajándék a mai napon vajon?
Hajnali köd takarta az erdőt,
szeme előtt semmi nem volt, csak csillogva figyelte,
keresi-e a szeme a nyuszit.

– Kislányom, ma Húsvét van. Gyere le, reggelizünk.
Van tojás, minden, amit szeretsz, siess, szép nap ez a mai.

– De a nyuszit nem látom… hazugság. Nincs is Húsvét, Anyu.

– Van Húsvét, fiacskám, csak a szemed nem látja talán.
Doboz vár a sarokban… tojás van benne, talán?

– Mozog, Anyukám… nem nyitom ki, hagyjál.

– Gyere csak ide, itt van valaki, aki téged vár.
Mostantól a mosolyod világít, s nem leszel mérges soha…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 04. 22. 03:54 Érzelmes ❤️ 3 👁️ 11

A reggel langyos fényei puhán szűrődtek át a kert lombjai között, s a harmatcseppek még gyöngyként ültek meg a fűszálak hegyén. Tomika óvatos léptekkel közeledett a házhoz. Kezében egy fonott kosár, benne a tavasz színes csodái: sárga, rózsaszín, ibolyakék és hófehér virágok. Minden egyes virágot ő maga válogatott a kertjükből – gondosan, figyelmesen, szeretettel.
Az ajtón belépett, s ott állt az édesanyja. A haja kócosan omlott a vállára, arca fáradt volt, mégis gyönyörű. Mert volt valami a mosolyában, amit sem az idő, sem a gondok nem tudtak elhomályosítani. Az a fajta szépség volt ez, amit csak a szeretet festhet meg: az anyai szív csendes, örök ragyogása.
– Neked szedtem, anyukám – nyújtotta át a kosarat Tomika. – Mert te vagy az én mindenem.
Az édesanya átvette a kosarat, és az…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 11. 30. 15:43 Élet ❤️ 0 👁️ 11

Újra ősz van. Az avarszőnyegen alig hallani lépteim, ahogy sétálok. A két pad szinte hívogat.

– Gyere, ülj ide.

Sejtelmesen öleli körbe a parkot a köd, oly lágyan, oly finoman, ahogy kedvesét öleli magához szerelme. Egyedül vagyok a gondolataimmal. A fák bástyaként veszik körbe a padokat. Leülök. Csend van, a köd csendjét csak szívverésem töri meg, lélegzetemet sem hallani.

Gondolataim messze járnak, visszatévedtek a múltba. Akkor is ősz volt és köd, szinte átláthatatlan, mégis olyan puhán betakart. Féltem akkor, nem láttam a kiutat, szívem harcolt az eszemmel. Elengedjem őt, vagy harcoljak, hogy maradjon? Minden bizonytalan volt, csak egy volt biztos: nagyon szeretem. Nem láttam tisztán, gondolataim fátyolként terültek rám, mint most a köd, ami körülvesz. Egyszerre óvó és…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:50 Mesés próza ❤️ 0 👁️ 10

Amikor az első gyerek elnevette magát a földön, nevetése ezer darabra tört, és ebből lettek a tündérek. Nyáron, a meleg esti éjszakákon fényesen repültek az erdőben, táncolva, zenélve a levegőben.

Ám itt egy mécses világít ma este csak neked, álmodat sok tündér öleli meg. Elrepít az álomba, a tündérek világába. Szárnyalsz ma este, tündérekkel repülve szállsz a magasban, nevetve. Szárnyad kinő – te is tündér lettél? Hogyan történhetett? De az éjszaka már elérkezett.

Álmodj szépet, kislányom, mert te magad vagy az álom. Aztán egy puszi… biztosan elalszik. Szeretlek.