„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Poór Edit 📅 2026. 02. 03. 12:22 Romantikus ❤️ 0 👁️ 10

Amélia Floridában, Orlando városában lakik. Az egyetemen filozófiát tanít.  Két gyermekével egyedül maradt, mert tizenhárom év után a férje talált egy nála jóval fiatalabb nőt. Mary hat éves, George tíz éves. 
	A válás nagyon megviselte mindhármukat. Az ex-férje Európába költözött végleg az új barátnőjével, így a gyermekeit sem látogatja. Teljesen megszakított minden kapcsolatot velük. 
Kolleganője Nancy, aki egyben a barátnője is, közvetlen szomszédságukban lakik, így sokat segít Améliának. Olyanok, mintha testvérek lennének. Marynek ő a keresztanyja.  
– Nancy, nem tudom mitévő legyek – kezdte a beszélgetést Amélia és könnyeit törölgette. 
– Miben segíthetek?
–  Nagyon sajnálom a gyerekeket. Sokat rontottak a tanulmányi eredményeiken, nem figyelnek, stresszesek. Nagyon nehéz velük…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 04. 11:58 Családi dráma ❤️ 4 👁️ 22

Mielőtt elindult, megállt a nagy fali tükör előtt, és belenézett. Sírástól kicsit duzzadt, szomorú szemű önmagát látta, aki megpróbál mosolyogni, de a mosolygás nem nagyon akar megmaradni arcán. Már hónapok óta ritka vendég nála…
Anna lassan fél éve, hogy hetente két délután a kórházban fekvő beteg gyerekekhez jár mesét olvasni. Barátnője említette neki ezt a lehetőséget, és Ő pár nap gondolkodás után elfogadta. Nehezen szánta el magát, és minden alkalommal egy kicsit belehalt a készülődésbe. A gyermekosztály orvosai, ápolói az első alkalomtól kezdve nagyon megértőek és kedvesek voltak. Ismerték szomorú történetét, tudták, miért vállalja a meseolvasást. Biztatták, bátorították, hogy ne izguljon, mert a beteg gyerekek nagyon hálásak tudnak lenni minden apró jótettért. A bemutatkozáskor…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 05. 20:55 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 15

A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála.
– Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ.

Ekkor léptek…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 05. 21:25 Misztikus ❤️ 2 👁️ 23

Volt egyszer egy kisfiú, Levente, aki vakon született. Soha nem látta a napfényt, a kék eget, édesanyja arcát – mégis tudta, hogy a világ szép. Mert a szívével látott.
Amit a szeme nem érzékelt, azt a lelke pótolta: hallása, szaglása, ízlelése – mind kifinomult, érzékeny csatornák lettek számára. Az illatok voltak a kedvencei. Megtanulta megkülönböztetni a reggeli harmat frissességét a levendula illatának nyugalmától, vagy az eső illatát a forró nyári köveken. A világ neki hangokból, szagokból és szeretetből állt.

Szülei szerették őt tiszta szívvel, de nem tudtak annyit keresni, hogy kifizessék azt a különleges beavatkozást, ami esélyt adhatott volna a látásra. A remény élt csak a számukra.
Levente soha nem panaszkodott. Inkább ő vigasztalta az édesanyját:

– Anyu, kérlek, hidd el…

Írta: Vinczai Virginia 📅 2026. 02. 05. 21:25 Karácsony ❤️ 1 👁️ 23

Decemberben mindenki bolttól boltig jár, készülnek az ünnepekre. Általában az ajándékokat vagy az ünnepi ebédhez valókat veszik meg. Néha megesik, hogy olyan is kerül a kosárba, ami nem is kell. Ez így nem tetszik, régen a karácsonyi készülődés sokkal szebb és meghittebb volt.

Mikor kislány voltam, egy tanyán éltünk, mindenkitől távol. Mikor leesett az első hó, tudtam, december van, és mindjárt itt a karácsony. A testvéreimmel ajándékot készítettünk egymásnak és a szüleinknek. Olyan jó volt ezt megélni! De akkor még nem tudtam, hogy nem ezek a legjobb ünnepi készülődések.

Sosem volt sok pénzünk, de azon a télen még kevesebb. A hó sem esett, csak eső, anya szólt, hogy öt nap múlva karácsony. Aznap este a testvéreimmel összeültünk megbeszélni, ki kivel csinál apróságot. Tudtuk, nem…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 06. 07:09 Élet ❤️ 1 👁️ 7

Már megint egy oltári nagy rohanós katyvasz. Előbb csak a reggeli tejeskávé fröccsent – persze csak –, merő véletlenségből az arcába, később pedig a baracklekvárral megtöltött tésztás táska, hiszen imádnivaló kislányának az volt a kedvence, és ugyebár egy jó reggelt jó reggelivel is szokás elindítani.
– Kicsim! Merre jöszmékelész már?! Ugye te sem szeretnél elkésni?! – érezhetőbben, kicsit idegesebben, frusztrálva tette fel ezt a lényeges kérdést, bár szégyellte magának bevallani, ha nem volna annyira lényeges a külső megjelenése munkahelyén, talán kevesebb idővel is egész nyugodtan beérné a nagyméretű fürdőszobában.
– Anyu! Nem találom a hátizsákomat! – panaszkodott a kislány, és lehetett hallani, hogy most valószínűleg az következik, hogy totál káosz fogadja majd, minek után a…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 06. 22:43 Spirituális ❤️ 1 👁️ 25

Volt egyszer egy vándor, aki egy hatalmas, ködbe burkolózó vidéken élt. Hosszú ideig azt hitte, a sűrű köd az egyetlen valósága, és minden lépését a félelem vagy a kényszer vezette. Kereste a válaszokat, küzdött az elemekkel, és próbált „valakivé” válni a sötétségben.
Egy napon azonban elfáradt a harcban. Megállt, és egyszerűen csak mélyet lélegzett. Ebben a csendben egy halk hangot hallott a szívéből:
„Dönthetsz úgy is, hogy mostantól csak a fény létezik.”
A vándor elmosolyodott. Nem akart többé bizonyítani. Úgy döntött, minden mozdulata – legyen az egy kő félregyűrése az útról vagy egy kedves szó a szembejövőnek – nem kötelességből, hanem belső örömből fakad. Abban a pillanatban a köd oszlani kezdett, és a vándor rájött, hogy egy végtelen, buja kert közepén áll.
Rájött, hogy nem egy…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 08. 06:30 Romantikus ❤️ 1 👁️ 12

Karácsonyillatú volt a város.
Általában decemberben mindig ilyen. Le is esett a tudja hányadik hó, és – bár alig volt tíz centi – úgy érezte, hogy feketeszínű, műbőr csizmája totálisan átázott, és egyedül csakis a jó meleg téli zokni kínálhat számára némi ütőképes védelmet.
Talán nem is az ünnepek hangulatával volt kibékülve. Sokkal inkább azzal a megcáfolhatatlan ténnyel, hogy a szeretet ünnepe is, akárcsak a legtöbb valamirevaló ünnep, egész egyszerűen kiüresedett, értelmét vesztette, és már egyáltalán alig jelenthetett bármit is, hacsak nem vettek ajándékokat a karácsonyfa alá, vagy nem adtak pulykapénzt, prémiumot a vállalati vagy céges karácsonyi partikon. Már a gyerekek is szabályosan szinte kikövetelték, ha kellett, ügyes manipulátorok módjára a szüleiktől, hogy ha a Jézuska vagy…